A kormány egy határozatban leghátulra sorolta a Duna-Tisza-köze vízpótlási projektjeit, így aligha lesz esély arra, hogy a beruházások megvalósuljanak. Elsőre rossz hírnek tűnik ez, valójában ennél jobb nem is történhetett volna a térséggel – írja a Magyar Narancs.
A Homokhátságon szinte semmi nem marad meg az évek óta jelen lévő aszály miatt, így első látásra mindennél fontosabbnak tűnhet a térség vízellátása. A tervek szerint a Dunából emelnének át és vezetnék a Homokhátságra a vizet, amelyet aztán tározóból lehetne öntözésre használni. Mórahalom térségében pedig a Tiszából nyernének vissza vizet hasonló módszerrel.
A beruházás 1138 milliárd forintba kerülne, amit a KEHOP mindösszesen 1612 milliárdos keretéből kellene finanszírozni. Vízgazdálkodásra 262 milliárd forintot határoztak meg, a Homokhátság pedig az utolsó helyen van a listán. Olyan alföldi projektek vannak előtte, amelyek például az akkugyárak megnövekedett vízhasználata miatt kaptak prioritást. Vagyis Homokhátság marad sivatag, mert ennyi pénzt jó ideig senki sem akar szánni rá.
A Homokhátságban eddig is több záportározó épült, amik nem javítják, hanem rontják a térség vízellátását. Eleve furcsa záportározókat építeni ott, ahol sokkal kevesebb eső esik, mint bárhol az országban. Hatóságoktól és önkormányzatoktól kiperelt dokumentumokból kiderül, hogy a tározók nem tároznak esővizet, a letárolt víz talajvíz, ami nem alkalmas sem öntözésre, sem más gazdálkodási célra.
Kármán Kolos tájépítész szerint a fő gond az, hogy évtizedekkel ezelőtt több ezer kilométer hosszan hálózták be csatornákkal a térséget. A Homokhátság természetéből adódóan lefolyástalan terület, vagyis az év bizonyos időszakában lápos, mocsaras a terület, a mélyebben fekvő területeken pedig nyáron is megmarad a víz, ahol nem, ott pedig szikes területek alakulnak ki.
A vízelvezetés rendkívül hatékony, hiszen sikerült a lefolyástalan területből félsivatagot csinálni.
A Homokhátság 40-50 méterrel a Tisza és a Duna szintje felett van, ezért az ezermilliárd forint összértékűre tervezett beruházás arról szól, hogy a vizet fölfelé kell vinni: a folyóból át kell emelni és vissza kell szivattyúzni. Kármán Kolos szerint ez lényegében lopás. Egyrészt mert egy nagyberuházásról van szó, amelyből sokan le tudják venni a sápot, ezt egyszerűen földmunkamaffiának mondja. Másrészt az is lopás, hogy a Homokhátságról elvezett vizet ezermilliárd forint értékű beruházás révén most visszahoznák.
Minden évben 3-4 balatonnyi vizet vezet el a Duna-Tisza közéről a vízügy. És ezt a vizet hoznák vissza csilliárdokért. És az a víz biztosan nem lenne ingyen a gazdálkodók számára, ráadásul eleve csak néhányan tudnák igénybe venni.
Most lenne célszerű kidolgozni egy olyan megoldást, ami lehetőség szerint önfenntartó, vagyis nem arról szól, hogy a mesterségesen elvezetett vizet mesterségesen visszahozzák. Kármán Kolos szerint „élhető Homokhátság csak akkor lesz, ha gátat szabunk a vizek elvezetésének, és igyekszünk visszatérni oda, ahonnan ez a táj indult, mielőtt a vízügy szétbarmolta”.
