Soltész Veronika, a kecskeméti Csodabogár Autizmussal és Fogyatékkal Élő Személyek Nappali Intézményének vezetője szerint a címben feltett kérdésre határozottan „igen” a válasz. Ha nem hinne ebben, akkor valószínűleg nem is szervezné meg hetedik alkalommal a BringAuti Jótékonysági Kerékpáros Teljesítménytúrát. Május 25-én, szombaton négy távon várják Kecskeméten azokat, akik szeretnek kerékpározni (de esetleg még nem próbálták ki magukat egy hosszabb távon), szeretnek társaságban (is) tekerni, gyermekük vagy más szerettük által érintettek az autizmusban, vagy ugyan nem érintettek, de segíteni szeretnének.
A BringAuti 2015-ben indult útjára. Megálmodója Soltész Veronika, a Csodabogár intézmény (riport róla itt) vezetője. Eredetileg az esemény az április 2-ai Autizmus Világnapjához kapcsolódott, de abból sem volt tragédia, ha csak májusra sikerült összehozni (azt már rosszabbul élte meg a főszervező, hogy a Covid miatt három évben is ki kellett hagyni). Alapötlete – mint sok más nagyszerű kezdeményezésnek – egyszerű: különböző távokon kerékpáros túrákat hirdetni, hogy a nevezési díjakból összegyűlt összeggel az autizmussal élőket ellátó helyi intézményeket tudják támogatni. A sportolás és jótékonyság mellett hasonlóan fontos cél a szemléletformálás, hogy felhívják a figyelmet az autizmussal élők nehézségeire és hogy egyáltalán információkat adjanak át az érdeklődő résztvevőknek az autizmusról.
Leírni persze mindezt sokkal könnyebb, mint megvalósítani: Veronika a megmondhatója, milyen sok munkát jelent évről-évre. Szerencsére nincs egyedül, van két állandó segítője, akiket az interjúk során nem mulaszt el megemlíteni. A főszervező intézi a közúton való kerékpározáshoz az engedélyek beszerzését, egyeztet a hatóságokkal, felkutatja a támogatókat, és persze beszél az újságírókkal. Bársony István az esemény speakere a rajtnál, míg Pap-Szigeti Róbert tartja karban az esemény honlapját, készíti a térképeket, kezeli az előnevezéseket.
Idén tehát már a hetedik BringAutira készülődnek, kisebb újítással. A korábbi években ugyanis bebizonyosodott a visszajelzésekből, hogy az általánosnak mondható száz-százötven nevezőnél sokkal többen indulnának a túrán, ha lenne egy „mini” táv is. Eddig ugyanis eddig a legrövidebb etap is 20-30 kilométer között mozgott, és hiába szimpatizál valaki a rendezvénnyel és annak céljaival, ha egészségi állapota vagy kondija miatt nem tud vállalni nagyobb fizikai megterhelést.
Emiatt idén már lesz egy 11 kilométeres táv is, amely talán bárki számára vállalható: aki erre nevez, a Kálvin térről a homokbányai Csodabogárig bringázhat el, majd vissza a rajthoz.
A 27 kilométer résztvevőinek célja Helvécia (és vissza), az 50 kilométert vállalók Helvécia, Ballószög, Kerekegyháza és Hetényegyháza érintésével tesznek egy szép nagy kört, a leginkább bevállalósak pedig a Kecskemét – Helvécia – Ballószög – Kerekegyháza – Kunbaracs – Ladánybene – Méntelek – Kecskemét útvonalon teljesíthetnek 73 kilométert. Minden táv résztvevői ajándéksorsoláson vesznek részt beérkezés után, és mint megtudtuk, senkit nem engednek el üres kézzel. Minden további infó itt: bringauti.hu.
A nevezési díjakból származó összeggel korábban a Szalag utcai Autizmus Centrum munkáját segítették, a Csodabogár elindulásával aztán már mindkét intézményt támogatták. Tavaly 137 bringás pattant nyeregbe és összesen 638 500 forint gyűlt össze, ebből egy nagyobb teljesítményű szobakerékpárt és egy evezőpadot vásároltak a Csodabogárba, míg az Autizmus Centrum egy új csoportszobába tudott fejlesztő eszközöket, a tankonyhába pedig edényeket és bútorokat beszerezni.
Idén a bevételből a Csodabogár mellett a 2021-ben Baukó Zsuzsanna, Gyárfás Márta és Kapócs Győző által létrehozott Képes vagy! Alapítványt támogatják, amely autizmus-specifikus egyéni és csoportos fejlesztéseket tart, emellett pedagógiai vizsgálatokat és tanácsadást végez szülők és pedagógusok számára egyaránt.
A főszervező soha nem titkolta, hogy nemcsak a társadalmilag hasznos cél, a szemléletformálás és érzékenyítés miatt nagyon fontos számára a BringAuti, hanem személyes indíttatásból is. Fia ugyanis szintén autizmussal élő, úgyhogy Veronika pontosan tudja, ez az állapot mit jelent az érintett gyermeknek és családjának, milyen küzdelmekkel és kihívásokkal telik a hasonló helyzetben lévők élete.
Ők azért költöztek Kecskemétre, mert Veronika szülővárosában nem tudtak mit kezdeni „csodabogár” fiával, és méltatlan szituációk sorával szembesültek. Az Autizmus Centrumban aztán végre megkapták azt a magas színvonalú ellátást és odaadó törődést, amelyre vágytak. Úgyhogy a figyelemfelhívás és a tájékoztatás mellett a BringAutival Veronika mindig kicsit köszönetet is szeretne mondani „befogadásukért” és a sok támogatásért, amit Kecskeméten kaptak, és ily módon is szeretné viszonozni.
„Mindig nagyon megindító és megható látni, hogy sokan eljönnek, vagy azért, mert szeretnek biciklizni vagy azért, mert tényleg úgy gondolják, hogy ez egy fontos cél. A nevezők egy része nem érintett az autizmussal, nincs a családjában vagy ismeretségi körében sem ilyen személy, de az esemény hatására ‘megérintődnek’, kicsit belelátnak a dologba. Én mindennap ezzel foglalkozom nagyon hosszú ideje, a munkám során is, és sok év után azért tud megterhelő lenni, bele lehet fáradni. Van, hogy egyedül érzem magam, szélmalomharcnak látom az egészet, aminek soha nincs vége. De a BringAuti mindig ad hitet, erőt és reményt, hogy lehetséges, hogy az emberek kíváncsiak, megértőbbek, elfogadóbbak lesznek. Amikor azt látom, hogy eljött ennyi ember, egy ilyen nemes ügy miatt, érdek nélkül segíteni, és hajlandó szó szerint erőfeszítéseket tenni – ezekbe az élményekbe, emlékekbe nagyon jó kapaszkodni két BringAuti között, mondjuk egy szomorú, szürke novemberi reggelen is” – mondja Veronika.
Videó: Fejes Ferenc
Kérdésünkre, hogy milyennek látja a mai magyar társadalmat bármilyen másság elfogadása terén, már kicsit komorabban fogalmaz.
„Mintha most nagyobb bűn volna a másság. Szörnyűnek és tragédiának tartom például az LMBT embertársainkkal szembeni, utóbbi néhány évben tapasztalható megbélyegző, kirekesztő, téves megítélésre alkalmas kommunikációt, ami gyakorlatilag folyamatosan folyik a csapból. Ennek súlyos következményei lehetnek. Olyan, mintha etéren visszaléptünk volna háromszáz évet az időben, egy-két esztendő leforgása alatt.
Szomorúsággal tölt el, hogy olyan tulajdonságok alapján ítélkezünk másokról és adott esetben vagyunk kirekesztőek, amelyekről a megítélt embertársaink nem tehetnek, amiket nem ők választottak. Noha belegondolhatnánk, hogy másság bárkinek a szűkebb vagy tágabb családjában előfordulhat – vagy már elő is fordult, csak nem tudott róla.
A mi rendezvényünk, amely által legalább egy napra picit jobb embernek érezhetjük magunkat azáltal, hogy összefogva segítséget, támogatást nyújtunk arra rászoruló társainknak, csak egy csepp az óceánban. De én nagyon idealistán és naivan szeretek hinni abban, hogy teljesen mindegy, hogy valaki autista, vak, mozgássérült, mindegy, milyen a bőrszíne és kik iránt vonzódik. A munkám során is mindig inkább a hasonlóságokra fókuszálok és nem a különbségekre – hiszen mindannyian emberek vagyunk” – vallja Soltész Veronika.
Egyben kér és biztat mindenkit, ha ideje és lehetősége engedi, vegyen részt a BringAutin május 25-én, a jókedv és a sport garantált, a cél pedig igazán nemes!
