Egy helvéciai óvoda előtti, rossz állapotban lévő buszmegállót újítottak fel saját forrásból a Kutyapárt aktivistái még május végén, előtte egyeztettek a polgármesterrel és a helyi képviselőkkel is. Egy hónap múltán több más buszváróval együtt ezt is elszállították – számolt be az esetről a KecsUP. Három héttel később, néhány kilométerrel arrébb, egy kevésbé forgalmas szakaszon újra feltűnt, de annak már csak a teteje. A szintén lepusztult megállóhely felső borítását a vidám színekkel kifestett fedéllel cserélték ki ugyanis.
A történet tragikuma valójában az, hogy az alföldi települések legtöbbje állandó forráshiánnyal küzd. Nemcsak akkor, ha új utat és járdát kellene építeni vagy a rozsdás buszmegálló helyére újat rakni, hanem akkor is, ha a mindennapokban igénybe vett városi infrastruktúrát és közparkokat kell karbantartani. És itt szó sincs arról, hogy a forró, homoki városokban összefüggő szőnyegágyakat kellene frissen és zölden tartani, ahogy arról sincs szó, hogy barokk giccskertek sövényeit lenne szükséges nyírni. Ehelyett az elszórtan elhelyezkedő, kisebb-nagyobb és inkább egyszerűbb, puritánabb fásított közparkok igénylik a rendszeres gondozást.
Hiába szerepelnek a zöldfelület-rendezéssel, a közterület- és útfenntartással kapcsolatos feladatok a költségvetésekben, látható, hogy mindez komoly kihívást jelent a kecskeméti és a környéki önkormányzatoknak. Ráadásul nyáron a tikkasztó kánikulában a városi növényzet karbantartása – egyre gyakrabban egyáltalán a megmentésük a kiszáradástól – teszi próbára a helyi gazdasági-társadalmi rendszert.
Ezeket a nehézségeket ma már sokan látják. Számos példaértékű helyi kezdeményezést sorolhatunk fel az elmúlt évekből, amikor látva kecskeméti köztereink vagy közintézményeink hiányosságait, cégek, civil közösségek és közszereplők a polgárok pihenését és az egészséges környezet megteremtését biztosító fejlesztést hoztak létre úgy, hogy azokat vagy saját beruházásukként valósították meg vagy pénzadománnyal támogatták. Ugyanilyen segítségben részesült nem egy ízben az állami fenntartású megyei kórház is, amelyet a gyógyításhoz szükséges eszközök beszerzésével segítettek. Nincs tudomásunk arról, hogy az ehhez hasonló felajánlásokat nem fogadták el.
Kivételek mégis vannak. Ilyen a helvéciai óvoda előtti buszmegálló kalandja is, amely már régóta felújításra várt. És amikor az megtörtént egy nem kormánypárti és nem a polgármesterhez lojális politikai mikroközösség jóvoltából, hamarjában elszállították. Az indoklás szerint azért, mert más buszvárókat is – ha nem is az összeset – lecserélnek.
A pozitívum a tragikumba illő történetben végül is az, hogy oda is jutott „új” tető, ahová egyébként nem futotta. És nem semmisült meg a felújított buszváró, amely egy kommentelő szerint így „csak odébb ment”.
Egy másik hozzászóló is kapva kapott az alkalmon, és egy Erzsébet körúti hiányos buszmegállóra – melynek csak a váza áll – hívta fel a figyelmet. Hogy ezt az önkormányzat vagy egy politikai közösség, esetleg a helyi utazóközönség újítja-e fel, arról egyelőre nincs tudomásunk. Amint erre sor kerül, beszámolunk.
——————————
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.
Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a szerkesztoseg@kecsup.hu címre.
