Faragó Kamilla, a Kecskeméti Sportiskola korábbi vízilabdázója 14 éves korában igazolt szülővárosából Újpestre, az UVSE csapatába. A 23 éves játékos az elmúlt években sikert sikerre halmozott, a bajnok UVSE csapatkapitánya lett, most pedig bekerült a 2024-es párizsi olimpián szereplő 13 fős magyar keretbe is. Magyarországnak és Faragó Kamillának az olimpián július 27-én szurkolhatunk először, a Hollandia elleni mérkőzésen.
Kezdjük a legelején, Kecskeméten. Kinek a biztatására kezdtél vízilabdázni?
A testnevelő tanárom ajánlotta, hogy próbáljam ki a vízilabdát, mert jól dobok és úszom is. A szüleim is biztattak, így lementem egy edzésre Kecskeméten. Egyből beleszerettem, és ott ragadtam. Nagyon hálás vagyok az akkori csapattársaimnak, akik sokat segítettek, támogattak, és azóta is támogatnak.
Gyorsan szembesültél azzal, hogy fényes jövő áll előtted ebben a sportágban?
Az első két vízilabdás évemet a KESI csapatában játszottam gyerek korosztályban, majd amikor komolyabbra fordult a dolog, el kellett gondolkoznom az egyesületváltáson, hiszen sokan abbahagyták, és úgy nézett ki, nem lesz csapat a következő évben. Úgy éreztem, hogy ez a sport magával ragad, ezért belevágtam az iskolaváltásba, a Budapestre költözésbe, hogy az UVSE csapatában edzhessek.
Nagyon fiatalon kerültél fel Újpestre, távol a családodtól. Nehéz volt meghozni ezt a döntést?
Természetesen nehéz volt 14 évesen elszakadnom a szüleimtől, de ők mindenben maximálisan támogattak. Sok mindent át kellett akkor gondolni, de elhatároztam, hogy szeretnék jó vízilabdás lenni; amit csak lehet, elérni ebben a sportban, ezért akartam Magyarország legjobb csapatába igazolni.
Újpesten nagyon fiatalon csapatkapitány lettél. A vezetéseddel idén hatalmas bravúrral a bajnoki döntőben legyőztétek a Ferencvárost, utána pedig a Szusza Ferenc Stadionban a labdarúgócsapat szurkolói is titeket ünnepeltek. Milyen érzés volt ezt átélni?
A csapattársaim döntése nagyon megtisztelő volt, próbálok mindent a csapat érdekében tenni, hiszen együtt tudunk csak ilyen szép eredményeket elérni. Fantasztikus élmény volt a szurkolók előtt felvonulni. Már másodjára tapasztaltuk meg ezt a felejthetetlen érzést a stadionban ekkora közönség előtt: először a tavalyi Eurokupa-győzelem után, idén pedig a bajnoki cím megszerzését követően.
Korábban azt nyilatkoztad, hogy csupán az edző által megszabott feladatodat szeretnéd elvégezni: lényegében mindegy, hogy kapáson vagy rosszkézen szerepelsz. Hogyan sikerült eddig a válogatott felkészülése?
Úgy gondolom, a felkészülés, nagyon jól sikerült eddig is. Az elején inkább az erő- és állóképességet fejlesztettük, utána következett a taktikai elemek gyakorlása. A görögországi tornán már élesben próbálhattuk ki magunkat: elvégeztük a feladatunkat, és meccsről meccsre egyre jobban játszottunk. A torna után egyből Kaliforniába utaztunk, ahol mindennap volt egy edzőmérkőzés az amerikai válogatottal, és két hivatalos mérkőzés is. Azért mentünk, hogy fejlődjünk, összeálljon a taktikánk és a csapategység. Úgy vélem, ez sikerült is.
Mit gondolsz, most melyik oldalon fognak veled leginkább számolni?
Rám a két kapitány kapás szélső poszton számít, de egy meccsen belül nyilván mindenhol előfordulhat egy-egy játékos, és mindig ott kell teljesítened, megoldanod az adott feladatot, ahol éppen játszol.
Magyarország az A csoportba került az Olimpián, itt Ausztrália, Kanada, Kína és Hollandia ellen mérkőztök majd meg. Mit várhatunk a csapattól az Olimpián?
Azt, hogy mit várhatunk, azt nem tudom; szeretnénk minél jobb eredményt elérni. Először a Hollandia elleni mérkőzésre koncentrálunk, mert azzal kezdünk. Tudjuk, hogy az összes csapat ellen nagyon kemény mérkőzéseket fogunk játszani.
Kiket tartotok legnagyobb riválisnak a csoportból illetve a mezőnyből?
Szerintem az Olimpián mindenki riválisnak számít. Tudjuk és ismerjük, hogy a holland, az ausztrál és a kanadai is egy statikus csapat, és leginkább az erő dominál a játékukban. Kína csapatával az elmúlt időben nem találkoztunk, de biztos, hogy 100%-os kondicionális állapotban lesznek, és mindenkivel fel fogják tudni venni a versenyt.
