A Népszava Pest megyében nézett körül, ahol azt tapasztalták, hogy például a bőr- és nemi beteg, valamint csecsemő és gyermek fül-orr-gégészeti szakorvosi vizitre augusztusban egyetlen szakrendelésre sem volt szabad időpont. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendszer sokszor több hetes várakozási időkkel kínál föl időpontokat.
Februárban jött ki az a kormányrendelet, ami már július elsejétől szinte valamennyi közfinanszírozott szakrendelőben előírja az online időpontfoglaló rendszer működését. A statisztika szerint évente a háziorvosok mintegy 9 millió, míg a szakorvosok további 56 millió vizsgálatra állítanak ki beutalót.
Tavaly októbertől kezdték meg az új betegút-menedzselő rendszer telepítését, először 83 szakrendelőbe, de ekkor még csak a területhez tartozó háziorvosok, helyi szakorvosok foglalhattak időpontot pácienseiknek. Júliustól pedig további intézményekben vált elérhetővé az a szolgáltatás, amelyben már a beteg is foglalhat időpontot. A gyakorlatban viszont nem zökkenőmentes az ellátás.
Vannak olyan szakrendelők, ahol az informatikai rendszer nem kompatibilis, az illesztő programokra pedig még várni kell. Több helyen is azt javasolták az informatikusok, hogy annyira tegyenek eleget a kötelező csatlakozást előíró jogszabálynak az intézmények, hogy ne érje szó a ház elejét, és várják ki, amíg a rendszerhibákon úrrá lesznek a fejlesztők.
Jelenleg a digitálisan kiállított beutalóra rá kell írni egy úgynevezett szervezeti egység kódot, ami egyértelműen azonosítja azt az ellátóhelyet, ahová mehet a beteg. A rendszer csak ennek az intézménynek szabad időpontjaira enged jelentkezni, vagyis épp abban a sorban áll a beteg, amit megkerülhetett volna azzal, ha vállalja az utazást a gyorsabb ellátásért. Akinek pedig mégis sikerül területen kívüli intézményben időpontot foglalnia azzal – háziorvosok tapasztalata szerint – megeshet, hogy elkérik tőle a lakcím kártyáját és úgy már nem biztos, hogy fogadják.
„Pedig jó lett volna, ha az orvos kiállítja a beutalót és a beteg anélkül, hogy hónapokat állna sorba a saját területi szakrendelőjében, gyorsan mehetett volna oda, ahol van szabad kapacitás kivizsgálásra vagy orvosi szakvéleményért” – mondta egy szakrendelő vezetője.
Erre a jelenségre az a magyarázat, hogy a közfinanszírozás terhére ellátható kvóta nem vált rugalmasabbá, ha korlátlanul fogadnák a területen kívüli pácienseket, akkor a hozzá tartozó betegek csúsznának hátrébb az ellátandók listáján. Emellett az intézmények szűkítik a szolgáltatásiakat, hogy működőképesek maradjanak, ugyanis az ellátásokért járó szolgáltatási díjak 1998 óta nem változtak. A gyógyításhoz használt anyagok, energia költségek viszont nőttek a legtöbb szakmánál, így szinte lehetetlen kijönni a közfinanszírozásból.
