Kecskemét és Kiskunmajsa között – Bugacon keresztül – 52 kilométeren lehetett motoros hajtányokon utazni péntektől vasárnapig, mi is felszálltunk az egyikre. “Hangos, csattog, zörög – talán nem egy profi dolog, de ami fontosabb, hogy emberek kétkezi munkájával összerakott, működő és élvezhető szórakozás” – foglalta össze tapasztalatait az egyik résztvevő. Az a közösség, amelyik 2020-ban összefogott a kisvasútért, mára elérte, hogy egyre inkább visszaköltözik az élet a 2009-ben bezárt kisvasúti vonalra. A cél, hogy néhány éven belül könnyű motorkocsival is lehessen közlekedni azon pályán, amelyet nemrég még a teljes megszűnés fenyegetett. A pusztai hajtányozás olyan népszerű, hogy a járművekre előre kell foglalni helyet, de érdemes figyelni, mert a jegyek gyorsan elfogynak.
Minden évben augusztus második szombatján ünneplik a vasútbarátok a kecskeméti kisvasút napját. Ám idén háromnapos programsorozattal készültek: a menetrend szerinti motoros hajtányok augusztus 9-től 11-ig (péntektől vasárnapig) közlekedtek vagy a 149-es vasútvonal teljes hosszán: Kecskemét–Jakabszállás–Bugac–Kiskunmajsa között, vagy annak egy szakaszán, jellemzően Jakabszállás és Bugac között (Törökfái, Bugacpuszta, a Hittanya és a Szanki tanyák csak feltételes megállóhelyek voltak, azaz a járművek csak az utasok fel-, illetve leszállása esetén álltak meg).
Az idei kisvasúti nap ráadásul egybeesett a Kurultájjal is, így aki el akarta kerülni a torlódást, valamint az idegőrlő és időrabló parkolókeresést a nagy tömegeket vonzó, hagyományőrző rendezvény körzetében, annak jó lehetőséget kínált a hajtányozás egy hangulatos kirándulásra.
A menetrend szerint közlekedő járatokra előzetesen, online kellett helyet foglalni. Bevalljuk, arra nem számítottunk, hogy négy nappal a kisvasúti nap előtt már nem lehet jegyet kapni a kinézett szombat délelőtti hajtányra, de ez volt a helyzet. Szerencsére Jakabszálláson sikerült elcsípni egy helyet a pótkocsin. Hajtányunk – mint azt a vezetőjétől, Szitás Tibortól megtudtuk – a Felsőtárkányi Állami Erdei Vasúttól érkezett a 149-es vonalra, minden hónap második szombatján szállít utasokat.
A hatvanas években készült zöld színű, az elején a közismert vasutasjelképet, a szárnyas kereket és a kommunista időkre emlékeztető csillagot magán viselő sínkocsin hárman, míg a pótkocsin nyolcan férnek el. Engedélyezett sebessége 30 kilométer/óra – tudjuk meg Tibortól, akit hivatása is a vasúthoz köt, lévén mozdonyvezető, aki szabadidejében szívesen tesz a kecskeméti kisvasút ügyéért.
Közel visz a természethez a hajtányozás
Hasonló cipőben jár a kecskeméti Jonácsik Máté, aki szintén mozdonyvezető, és amíg ideje engedte, lelkesen részt vett a 149-es Kecskemét (Törökfái)–Kiskunmajsa vonal rendbetételében, növényzettől való megtisztításában. Édesapjával és párjával egy családi készítésű, utánfutón egyszerűen hordozható hajtányt tettek sínre Jakabszálláson.
Mint Máté elárulta, családjukban jelentős szerepet játszottak a keskeny nyomtávú vasútvonalak. Nagypapája a telefonoszlopokat és telefonkábeleket ellenőrizte, és nagyon gyakran a kisvasúton, kézi hajtánnyal járta be a kiskőrösi vonalat. Majd édesapja folytatta hobbiból a sínautózást.
„Hárman vagyunk fiútestvérek, és hát ez nekünk nagyon tetszett gyerekkorunkban. Nem kellett kétszer mondani, hogy építsünk egy hajtányt” – néz büszkén a fiatalember a „2002-es évjáratú” járgányra. Mint elárulta: képes lenne akár 30-nál nagyobb tempóra is – egy 50 köbcentis robogómotor üzemelteti –, de a sebességkorlátozást természetesen betartják. Évente pár alkalommal elmennek hajtányozni akár az ország távolabbi kisvasútjaira is, ha ott lehetőség adódik a sínautók közlekedésére, de leggyakrabban itt helyben, a kiskunsági pályán hódolnak szenvedélyüknek.
„Ezt a vonalat olyan ötéves korom óta járom. Korábban a mamáékkal a kisvonaton, 2002 óta pedig hajtánnyal, és nagyon szeretem. Hogy mi a jó benne? Úgy mondanám, hogy amikor buszon utazunk, az olyan, mintha be lennénk zárva egy kalitkába. Amikor felülünk egy motorra vagy egy quadra, akkor a természet közelebb kerül hozzánk. Ugyanezt tudnám elmondani a hajtányról is. Vonaton utazni és onnan a tájat szemlélni is persze jó dolog, de a hajtányozás sokkal természetközelibb, természetbarátabb” – magyarázza Máté.
A pusztai „száguldás” varázsáért érdemes Kecskemétre utazni
Korán kelt, hogy 9 órára Budapestről eljusson Kecskemétre, egész pontosan a Halasi úti kisvasútállomásra Friedel Attila, de nem sajnálta a hajnali ébresztőt, hiszen ő is hatalmas rajongója és rendszeres utasa kis- és nagyvasútnak egyaránt. Már kétszer hajtányozott egy rövidebb szakaszon a 149-es vonalán, de a mostani hétvégén teljesült először a vágya: végigutazni Kecskeméttől Kiskunmajsáig. Igen előrelátó volt, már jó egy hónapja lefoglalta a jegyét.
„Ennek a kisvasútnak tényleg az a bája, hogy a puszta közepén lehet úgy utazni, hogy gyakorlatilag nem vesz körül minket semmi. Csak ülünk egy ülésen, tehát lehet élvezni a tájat, és még azt a részét is a dolognak, hogy hangos, csattog, zörög – talán nem egy profi dolog, de ami fontosabb, hogy emberek kétkezi munkájával összerakott, működő és élvezhető szórakozás” – fogalmazta meg Attila. Korábbi tapasztalataiból kiindulva a hajtány által felvert és a növényzetről szálló porra, illetve a tűző napra tudatosan készült: védőszemüveggel és kalappal felszerelkezve érkezett az eseményre.
„Láttuk, hogy szépen fejlődik a kisvasút, egyre nagyobb részét takarítják ki a pályának. Barátommal abban reménykedtünk, hogy záros határidőn belül kész lesz a teljes vonal, és már tavaly eldöntöttük, hogy akkor visszajövünk. Érdemes volt!” – értékelte élményeit a fővárosi vasútbarát.
Elment az utolsó vonat?
Hogy már valóban 52 kilométernyi pálya bejárható hajtánnyal, az egy nagyobb civil összefogásnak köszönhető. Pedig voltak idők, amikor sokan már a sínek felszedésétől tartottak.
Miután 2009 decemberében mind Kiskunmajsa, mind Kecskemét felé beszüntették a személyszállítást a kecskeméti kisvasúton, sokáig csak a szomorú amortizációjáról érkeztek hírek. A kecskeméti állomás egyre elhanyagoltabb, elhagyatottabb lett, és egymás után vitték el az ikonikus járműveket. Balatonfenyvesre, később Kemencére került a Skoda-motoros sínautóbusz, az Ezüst Nyíl, és elszállították az 1942-ben a MÁVAG-ban gyártott, szén- és fatüzelésű üzemre egyaránt alkalmas gőzmozdonyt, a „bugaci kispöfögőt”, amely tizenkét évig állt a színben. Az állomáson maradt vagonokat vandálok rongálták meg, az épület is mind vigasztalanabb képet mutatott.
Egy vasútvonal kezének teljes elengedése rekultivációs kötelezettséget is jelentene ugyanis a tulajdonos MÁV számára; az eredeti környezeti állapotok visszaállítása a sínek felszedésével együtt persze hatalmas költségekkel járna. Így viszont megmaradt a remény, ha halványan is, hogy valamennyire újra lehet éleszteni a forgalmat. A szegedi székhelyű Vasúttörténeti Alapítvány őrizte sokáig a lángot, rendszeresen szervezve találkozókat, kiállításokat, a kisvasúti napot.
Vasútmentés civilekkel
2020-ban önkéntesek rengeteg munkával, saját pénzüket és idejüket sem kímélve feltámasztották a pusztulásra ítélt keskeny nyomközű vasúti hálózatot, megtisztították a növényzettel benőtt űrszelvényt, és rendszeresen elvégzik a fenntartási munkálatokat is. Ma már kijelenthető, hogy nem fenyegeti a megszűnés veszélye a két vasútvonalat: a Jakabszállás–Nagybugac szakasz már 2022-ben is hatósági engedéllyel rendelkezett, majd 2023 nyarán a Nagybugac–Szank–Kiskunmajsa közötti rész is megkapta a hatósági engedélyt a hajtányközlekedésre.
1 / 27
Motoros hajtányok a kecskeméti kisvasúton
„Magyarország egyik legnagyobb alulról építkező vasútmentő kezdeményezése újabb állomásához érkezett: sok-sok munka árán hajtánnyal végig járható a Kecskemét KK–Kiskunmajsa KK vasútvonal” – adta hírül a Kiskunsági Hajtánypálya közösségi oldala idén tavasszal. A fontos mérföldkövet egy látványos hajtányos felvonulással ünnepelték meg május 1-jén, a menethez több mint egy tucat jármű érkezett.
A pálya tulajdonosa továbbra is az állam maradt, vagyonkezelője a MÁV szegedi pályavasúti területi igazgatósága, üzemeltetője egy vállalkozás lett: a Metavia Rail Vasúti Innovációs Kft., amely a Vasúttörténeti Alapítvány, a Kecskeméti Kisvasútért Közösség, valamint Jakabszállás, Bugacpusztaháza, Bugac és Szank község önkormányzata segítségével folytatja a fejlesztéseket (a cég mögött főként vasutasok, vasútbarátok állnak).
Ezzel a MÁV Zrt. mentesül sok, számára kényelmetlen feladattól, az emberek pedig egy új szolgáltatás igénybevételi lehetőségével gazdagodnak.
