Tovább alussza Csipkerózsika-álmát az egykori szőlészeti-borászati kutatóállomás Miklóstelepen

2021 júliusa óta a Neumann János Egyetemért Alapítvány a vagyonkezelője a több mint tíz éve bezárt miklóstelepi szőlészeti és borászati kutatóállomásnak. Az egykor szebb napokat látott, majd sorsára hagyott intézmény parkját 2021-ben kampányszerűen nagyjából rendbe tették, majd később elszállították a bútorzatát és felszerelését, valamint a felhalmozódott sittet és szemetet. Felújításnak, sőt karbantartásnak egyelőre azonban nyoma sincs, a növényzet pedig ismét elburjánzott.

A miklóstelepi úton rendszeresen járó olvasónk hívta fel figyelmünket arra, hogy a kutatóállomás „szörnyű állapotban van ismét”.

„A közelmúltban felkapták, politikusok kertészkedtek az udvarában, voltak ígéretek: de ismét a hűtlen kezelés áldozata. A csodás műemléki épület pusztul. Kertje továbbra is gondozatlan. Meg kellene menteni!” – írta a hölgy.

Jelen sorok írója korábban (még a Petőfi Népe és a Baon.hu újságírójaként) már foglalkozott a NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet miklóstelepi kutatóállomásának mostoha sorsával. A helyi egyedi védelem alatt álló épületet és egykor gyönyörű parkját 2020 nyarán egy nyugdíjas, okleveles építészmérnökkel jártam körbe, aki borversenyek zsűritagjaként sokszor volt a kutatóállomáson, és vendégeket is hozott ide borkóstolásra. Négy éve nosztalgiázásképpen elkanyarodott Miklóstelep felé, és megdöbbent, milyen aggasztó állapotba jutott a néhai neves intézmény.

Az elhagyatott épületeket nemcsak az idő vasfoga kezdte ki, hanem a vandálok és tolvajok is rajtuk hagyták a kezük nyomát. Nagyon sok ablakot betörtek, az ajtók zömét befeszítették, az elektromos vezetékeket kiszaggatták a falból. Az ott maradt, egykor a tudományos munkához kapcsolódó tárgyakat – könyveket, folyóiratokat, diafilmeket, kémcsöveket – szétszórták, a bútorokat felborogatták, összetörték, a nyomtatókat, az írógépeket megrongálták. A gondozás nélkül hagyott parkban elburjánzott a növényzet, elterjedt a selyemkóró és a parlagfű, kiszáradtak a fenyőfák, nyoma sem volt (és most sincs) az ápolt virágágyásoknak.

1 / 48

Previous slideNext slide

Az egykori szőlészeti-borászati kutatóállomás Miklóstelepen, 2024 augusztusában



Egykor virágzó szőlészeti-borászati központ volt

Kecskemét 1883-ban kötött az állammal szerződést a Szarkás és Úrihegy közti területen kétszáz holdnak az átadására – derül ki a Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár kiadványából, a Múltbanéző folyóiratból. A területen végzett szőlő- és gyümölcsnemesítéssel a filoxéra okozta károkat akarták csökkenteni. Az első évben 70 szőlőfajtát gyökereztettek az állami szőlőtelepen, 1890-ben már 450-et, még később 600-at. 1884-ben két épületet emeltek az igazgató és a munkafelügyelő részére.

Az állami telep létrehozásában Miklós Gyula borászati kormánybiztosnak volt a legtöbb érdeme. Ő maga is jeles szőlész hírében állt, a telepet is róla nevezték el, és megválasztották Kecskemét díszpolgárának. Rajta kívül Koritsánszky János igazgató is hatalmas szervezőmunkát végzett. Már 1888-ban gyakorlati tanfolyamot tartottak a telepen a szőlőoltás módjairól a kecskeméti gazdáknak. A modern, palotaszerű vincellériskola 1901-ben épült fel. Lassan Európa-szerte híressé vált. Bár a második világháborúban a vezetőket kitelepítették, az állomást lerabolták, újraindult a munka: elkezdték a borszőlő-nemesítést.

Miklóstelephez fűződik az Ezerfürtű, a Jubileum 75, a Karát, a Kármin és a Kurucvér is (fontos megemlíteni Kurucz András és Kwaysser István szőlőnemesítők nevét). Az épületek alatti pincékben kísérleti borokat készítettek, értékelésükre borbírálatokat tartottak, melyeken általában harminc-ötven jeles szakember vett részt főként a nagyüzemekből, de többször megjelent Kocsis Pál szőlőnemesítő is. Sok egyetemi-főiskolai hallgatót is fogadtak itt, akik megtanulhatták például a szőlő szaporítását, metszését.

Ide-oda került, végül gazdátlan lett

Mint a Baon.hu cikkéből kiderül, az állomást 1989-ben egyszer már bezárták, a munkatársak egy ideig Katonatelepen dolgoztak, majd kezdődött egy újabb szép korszak: felújították a laboratóriumokat. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól 2008-ban a Budapesti Corvinus Egyetem vette át az állomást. Ekkor már finanszírozási gondok miatt elkezdték a létszámleépítéseket, és az egyetem vezetése ki is jelentette, hogy be kell zárni – ez Font Sándor, a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselőjének 2009 augusztusában benyújtott, Gráf József miniszternek címzett írásbeli kérdéséből derül ki.

Az intézmény megmentésére a kecskeméti önkormányzat bevonásával kidolgoztak egy programot, de ez nem valósult meg. „A dolgozók egyre nagyobb elkeseredettséggel nézik a koncepcióhiányt, féltik az elmúlt 5–9 évben kb. 700 millió forintért rendbe rakott telepek sorsát. Nem értik, hogy egy akkreditált laboratóriumot miért kell szétverni, a térségből elvinni, a 126 éves telepet motelnek kiadni” – áll a fentebb említett képviselői iratban.

Nem sokkal később a miklóstelepi kutatóállomás végleg bezárt, laboratóriumát átköltöztették Katonatelepre. Ezt követően az állami tulajdonban lévő egykori híres szőlészeti-borászati központ az enyészeté lett; az sem segített rajta, hogy a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket egészen 2021 nyaráig az agrárpolitikáért felelős miniszter gyakorolta a Nemzeti Földügyi Központ útján.

A polgármester férje is részt vett a takarításban

Az okleveles építészmérnök, Szarka Miklós első döbbenete után cselekedni kezdett: írt javaslatokat a hasznosításra a Nemzeti Földügyi Központnak, felvette a kapcsolatot a kecskeméti önkormányzattal, a Neumann János Egyetemmel és a megyei építészkamarával is.

Hogy aktivitásának vagy a médiában megjelent riportoknak köszönhető-e, vagy sem, de tény, hogy Salacz László országgyűlési képviselő két-három éve foglalkozott a témával.

„Legyen újra Kecskemét ékköve a miklóstelepi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet! (…) Önkéntes civilekkel és az egyetemi dolgozók segítségével a napokban elkezdtük a 140 éves intézet tereprendezési munkálatait. Közös célunk, hogy belátható időn belül visszaadjuk a Kutatóintézet régi fényét és újra értékes tudás helyszínévé varázsoljuk” – posztolta 2021 májusában.

A sajtó képviselőit is meghívta a kertészkedésre, külső takarításra, szemétszedésre. amelyen több mint húsz önkéntes vett részt, és ott volt Palkovics András, az egyetem Kertészeti és Vidékfejlesztési Karának dékánja; Juhász István, a Kocsis Pál iskola igazgatója és Szemerey Szabolcs, a Kecskeméti Duális Oktatás Zrt. korábbi vezérigazgatója, a kecskeméti polgármester férje is.

A videóban Salacz László nemcsak azt mondta el és mutatta meg, hogy ő is hozott szerszámot, hanem beszélt arról is, hogy az egyetem a civil kezdeményezésként indult ügy mellé állt. A Baonnak úgy fogalmazott: „örömmel értesültem, hogy az egyetem előrehaladott tárgyalásokat folytat a magyar állam képviseletében eljáró agrárminisztériummal, hogy megkaphassa az épületet”.

„Jelen pillanatban az udvartakarítás van. Ez egy rendkívül gyors és látványos folyamat lesz. Estére már szerintem vissza fogja hozni azt a régi pompáját, legalább el fogjuk tudni képzelni, hogy milyen volt az, amikor itt rózsaligetek voltak, és gyönyörű díszcserjék” – bizakodott az országgyűlési képviselő.

A 2022-es országgyűlési választások kampányában, három héttel a voksolás előtt Salacz még egyszer elővette a témát, segített neki ebben az önkormányzati sajtó.

„Többször is kint jártam a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet miklóstelepi állomásán. Mindegyik alkalommal szemmel látható volt a fejlődés. A kutatóállomás gazdára lelt, a Neumann János Egyetemen keresztül fog bekapcsolódni Kecskemét oktatási vérkeringésébe” – posztolta 2022 márciusában.

A Kecskeméti Televíziónak elmondta, hogy az épületegyüttes felújítása során több száz mázsa sittet és rengeteg szemetet szállítottak el, valamint a könyveket is elvitték és rendszerezték. A riportban elhangzott még, hogy a területen megújuló energiaforrásokat fognak használni – hőszivattyút és napelemparkot –, és ahol lehet, megtartanák az eredeti funkciókat: a korábbi laborban ezután is laboratóriumi munkák zajlanának. Az egykori szőlőfeldolgozó üzem pedig Kecskemét borturizmusának a fellendítését fogja szolgálni bor- és pálinkakóstolásokkal, bormúzeummal, sőt akár esküvőket is lehet majd itt tartani.

Továbbra is elhagyatottan, amerre a madár sem jár

Olvasónk levele nyomán a napokban ellátogattunk az egykori kutatóállomásra. A székelykapu le volt lakatolva, de a kerítést több helyen is megrongálták, vagyis könnyűszerrel be lehet jutni. Egy fotózás erejéig bemerészkedtünk. Biztonsági őrrel nem találkoztunk.

Az épületek már valóban teljesen üresen állnak, de felújításnak egyelőre sehol semmi nyoma. Valószínűleg a tolvajok az elmúlt időszakban is próbálkozhattak, mert több bejáratnál az ajtókra erősített farostlemezeket megrongálták, volt, ahol be is törték, és annak is van jele, hogy megpróbálták az ajtót befeszíteni. A park továbbra is teljesen elhagyatott, gondozatlan, a gyomnövények ismét burjánzanak.

Mint a tulajdoni lapján olvastuk: 2021. július 29-ei bejegyző határozattal 20 évre a Neumann János Egyetemért Alapítvány kapta vagyonkezelésbe az összesen 11,8 hektáros ingatlant, amelyhez az épületek mellett szántó és erdő is tartozik.

Megkerestük az alapítványt – amelynek tagja Lezsák Sándor Fidesz–KDNP-s országgyűlési képviselő és Gaál József kecskeméti alpolgármester is –, és megkérdeztük, az elmúlt három évben mi történt az ingatlannal, különös tekintettel az egykori kutatóintézeti épületekre, mi lett a sorsuk az egykori berendezési tárgyaknak és a könyvtárban lévő könyveknek, és hogy van-e őrzés-védelem az ingatlannál.

Érdeklődtünk afelől is, mi az alapítvány elképzelése, terve az ingatlannal, mikorra tervezik azokat megvalósítani, megfelel-e a valóságnak Salacz László 2022. márciusi posztja, miszerint bekapcsolódik majd Kecskemét oktatási vérkeringésébe. Végül arra is kíváncsiak voltunk, mi aktuális még a Kecskeméti Televízió riportjában elhangzott elképzelésekből (hőszivattyú és napelempark, laboratórium működtetése, bor- és pálinkakóstolások, bormúzeum, esküvők…).

Válasz egyelőre nem érkezett. Ha ez megváltozik, visszatérünk a témára.