Eltűnőben van a klasszikus kocsmakultúra, mára szinte csak törzsvendégek járnak Kecskemét egyik legrégebbi kocsmájába, a Szívós borozóba. Tóth Imrével, a fogadó tulajdonosával beszélgettünk arról, hogy milyen tényezők befolyásolták a vendégek eltűnését és a fiatalok hiányát a tradicionális kocsmákban. A tulajdonos töretlen elhivatottsággal és lelkesedéssel dolgozik, ám véleménye szerint a kocsmák ideje szép lassan, de biztosan lejár.
Mi a története a Szívós borozónak?
1940-ben Szívós János nyitotta a kocsmát. Akkor még a most aktív tér melletti részben – ami korábban fodrászműhelyként üzemelt – működött a kocsma. Ez az épület azelőtt kétszemélyes ingatlan volt, itt bent lakott a nagybátyám, és körülbelül 1966-ban vette meg édesapám testvére. Nagybátyám korábban egy másik kocsmát vitt Kecskeméten, 1977 körül jött ide. Ez egészen 1986-ig nyitva volt, majd – legjobb tudomásom szerint – bezáratták a gyárigazgatók. Én 1992. szeptember elsején vettem át a helyet, kicsivel több mint 30 éve.
Sokáig nagyon jól ment, rengeteg gyár volt a környéken, majd ahogy kezdtek fogyni a gyárak, úgy esett vissza a forgalmunk. Eleinte 6 hűtővel dolgoztunk, majd 4-gyel, mára pedig sajnos bőven elég 2 is. Tömeg már nincs. Úgy látom, hogy szépen lassan elfogyott a fizetőképes kereslet, és a kocsmák kora is lejárt. Fiatalabb éveimben a kocsmák még kulturális centrumként funkcionáltak: lehetett rexezni, kártyázni, tekézni, újságot olvasni, tévézni, beszélgetni, üzleteket lehetett kötni – mindez szép lassan megszűnt, elfogyott az a réteg, amelyik gyakran járt ide. A mai fiatalok ritkán tévednek erre, inkább „jobb helyekre” mennek.
Ön szerint mi az oka annak, hogy lejárt a „kocsmák kora”?
A dohánytermékek eltávolítása a kocsmákból nagyon rosszul sült el a vendéglátósoknak: a kocsma teljesen eltolódott, áttelepült a dohányboltok felé. Ott kávét, kapucsínót, üdítőt, sört, bort, pálinkát – lényegében mindent lehet kapni a cigi mellé. Nekünk nem is a cigarettán volt nagy a hasznunk, hanem az egyebeken, amiket vásároltak hozzá, például a kávén és az édességeken. A környéken van több szupermarket is, de velük nem tudok versenyezni, mert nálam sokkal kisebb tételek fogynak, egyszerűen nem éri meg. Nem véletlen, hogy akármerre jár az ember, rengeteg kocsmát és vendéglőt lát bezárva.
Szép lassan elfogytak a vendégek és a fizetőképes kereslet, szerintem ez az ország gazdaságával is összefügg. Ha magasabb lenne az emberek reálbére, akkor nem a szupermarketekben vennék meg az italokat, mert mindenki vágyik a közösségre. Elvékonyodott a középréteg. Már nem mindennap járnak el egy-két sört meginni az emberek, inkább csak egy hónapban egyszer. Világéletemben igyekeztem jól csinálni a vendéglátást, még nem panaszkodom: jelenleg van annyi vendégem, hogy megéljünk és 2 alkalmazottat eltartsak. Nem panaszkodásként mondom el ezt az egészet, csak próbálom a saját szemszögemből, reálisan leírni a helyzetet.
Mi a jó vendéglátósok legfőbb ismérve?
Meg kell találni minden vendéggel a közös hangot, ami néha nagyon nehéz. Egyenesnek kell lenni, figyelni kell arra, hogy állunk a vendéghez. Van olyan törzsvendégünk, akit korábban több helyről is kitiltottak, mi viszont megtaláltuk vele a közös hangot. Ha esetleg túl sokat ivott, akkor szépen elmondjuk neki, hogy a következő italt már nem kellene kikérnie, és tőlünk ezt a tanácsot el is fogadja. Ha tisztelnek, akkor nagyon ritkán van az, hogy valakinek ezt nem elég elmondani, és „erőszakosabban” kell fellépni. Az én „ars poeticám”, hogy azt a vendéget, aki rendszeresen nálam hagy egy bizonyos összeget, néha meghívom, mert ő egy jó vendég, és megérdemli a törődést, én meg maximum egy picivel kevesebbet kerestem aznap. Természetesen számomra az is jó vendég, aki nem fogyaszt sokat, de jó hangulatot teremt a kocsmában.
Csináltak, illetve csinálnak különböző rendezvényeket is?
Igen, néha muszáj rendezvényeket is csinálni, például névnapokat és születésnapokat is rendezünk a mai napig. Régen minden hétvégén kettő volt, most egy év alatt körülbelül 5-6. Jelenleg évente négyszer rexversenyt rendezünk, de régen horgászversenyeket is szerveztünk, mindenki imádta. Ahogy fogynak a vendégek, úgy fogynak a horgászok is, ezért erre már nincs lehetőségünk. Mára nagyon nehézzé vált időpontot találni, hiszen mindenki túlórázik, maszekol, ilyen-olyan dolga van.
Jól értem, hogy a Szívós borozóba jelenleg szinte csak törzsvendégek járnak?
Igen, nagyon kevés az új vendégünk, az is általában akkor, ha valakit felvesznek dolgozni egy közeli gyárba, és egyik törzsvendégünk meghívja. A betérők jelenleg 80-90 százaléka törzsvendég. Mindenkit névről ismerek, már meg sem kérdem, mit kérnek, mert fejből tudom.
Itt él még az igazi kocsmai hangulat?
Persze, igyekszünk jó hangulatot teremteni, megy a hülyéskedés és a viccelődés – enélkül ez nem megy. Mi próbáltuk úgy kialakítani, berendezni a kocsmát, hogy nosztalgikus hangulata legyen. Ha bejössz, hogy kiengedd a fáradt gőzt, és jó kedved lesz, akkor már megérte. A kocsma arra lett anno kitalálva, hogy az emberek munka után ne hazavigyék a feszültséget, hanem kiengedjék azt a kocsmában. Most a rengeteg problémát mind hazaviszik, és meglátásom szerint emiatt is kevesebb a mosolygós, vidám ember. Én imádok a vendéglátásban dolgozni, szinte az egész családomnak ez volt a szakmája, tehát volt kitől tanulni, örökölni.
A Kéttemplom köz Kecskeméten – a tradicionális kocsmákkal ellentétben – minden hétvégén csordultig van. Lehetséges, hogy nem integrálták be eléggé a fiatalokat a kocsmai kultúrába?
Úgy gondolom, hogy fejlődött a világ, nem is lehetett volna őket beintegrálni. A kocsmák ideje szép lassan, de biztosan lejár. Megmondom őszintén, hogy volt egy-két újító ötletem: raktam ki laptopokat is, hogy bevonzzák a fiatalokat, de nálam ez sem vált be. Ahogyan jött a telefonok, a számítógépek és a laptopok kora, a közösségi centrumként funkcionáló kocsmák ideje úgy kezdett lejárni. Megszűntek a gyárak, megszűntek a tsz-ek, a nagy brigádok. Régen a fiatalabb tagot előreküldték, hogy kérjen ki 5 korsó sört, mire a többiek odaérnek. Fontos, hogy akkor ez nem vágta földhöz a családot; most meg ha kérsz pár ilyen kört, meglehet, hogy a hónap végén nem lesz pénzed ételre.
Régimódi vagyok, nem értek egyet azzal az újfajta szemlélettel sem, hogyha valaki megiszik egy korsó sört, akkor az egyből alkoholista. Amikor mi tanultunk a 70-es években, akkor a szakközépiskolában azt mondták, hogy 3 cent pálinka például remek étvágygerjesztő, vagy ebéd után egy szárazfröccs kimondottan egészséges, hiszen az alkoholban is vannak olyan anyagok, amelyek szükségesek. Mára kitalálták, ha iszol egy kis pálinkát, akkor alkoholista vagy. Ugyanez megy a dohányellenességben is. Szerintem nem kéne „bűnözőt csinálni” abból, aki ezeket meg meri magának engedni, és szerez magának egy jó estét.
Volt szó a dohánytermékek kitiltásáról mint hatalmas probléma. A koronavírus miatti bezárás hogyan érintette a kocsmákat?
Az, hogy 6 hónapig bezártunk, teljes katasztrófa volt. Az ezt követő gazdasági válság szintén. A dohánytermékek eltávolítása után a legnagyobb csapás a járványhelyzet volt, hiszen az emberek beszorultak otthonra, rászoktak a spórolásra, szinte átnevelték az embereket, hogy vegyenek italt a szupermarketben, és igyák meg otthon, akár a barátokat vendégül látva. Ekkor volt leginkább látható az, hogy a dohányboltok kocsmává alakultak, ugyanis csak ők lehettek nyitva ebben a helyzetben. Ezeket a mai napig nem bírtuk kiheverni, és úgy gondolom, hogy nem is fogjuk tudni. De én még mindig reménykedem.
