A kormány szerint jóval többet költenek egészségügyre, mint a volt baloldali kormányok, de a számok nem ezt igazolják

- Advertisement -

Az Orbán-kormányok két és félszer annyit költenek az egészségügyre, mint a baloldali kormányok tették – állítja maga a kormány, de a releváns gazdasági mutatók és a nemzetközi összehasonlítás más képet mutat.

Vitályos Eszter kormányszóvivő augusztus 17-én egy Facebookra feltöltött videóban arról is beszélt, hogy 2008-ra annyira válságos helyzetbe került az egészségügy, hogy azt a Fidesz–KDNP-kormánynak kellett konszolidálnia. Szerinte a kormány két és félszer annyit költ az egészségügyre, mint „a baloldali Gyurcsány-kormány 2010-ben”. Takács Péter egészségügyi államtitkár is arról beszélt, hogy a tizennégy évvel ezelőtti összeghez képest sokkal többet költ ez a kormány egészségügyre.

Az egészségügyre költött pénz nagyságát a GDP-hez mérten érdemes vizsgálni. A KSH adatai alapján az állam 2009-ben 1308 milliárd, 2010-ben 1373 milliárd forintot fordított az egészségügyre, míg az előzetes becslés alapján 2022-ben 3216 milliárdot, azaz 2010 és 2022 között 2,34-szoros volt a különbség. Az előző években a kormány többet költött az egészségügyre, mint ami a tervben szerepelt: 2021-ben az előirányzott 2115 milliárd helyett 2953 milliárd forintot, 2022-ben az előirányzott 2884 milliárd helyett a már említett 3216 milliárd forintot. Ez 39,6, illetve 11,5 százalékos túlköltekezés.

Azonban a nettó értéket nézni az infláció miatt nem érdemes. A Bankmonitor kalkulátora alapján 2010 óta 90,7 százalékos volt a teljes infláció, azaz a 2010-ben az egészségügyre fordított 1373 milliárd forint mai értéke 2619 milliárd forint lenne. Ez továbbra is elmarad az elmúlt években elköltött értéktől, de az érték jól tükrözi, hogy a Vitályos által említett 2,5-szeres különbséget nincsen sok értelme hangsúlyozni, hiszen nagy részét megette az infláció.

Annál célszerűbb viszont összehasonlítani a 2010 előtti és utáni időszakok GDP-arányos költéseit. Így alakultak a KSH szerint a GDP-arányos kiadások 2021-ben és 2022-ben (utóbbiak egyelőre előzetes adatok):

  • 2021: egészségügyi kiadások: 7,4 százalék; állami egészségügyi kiadások: 5,3 százalék;
  • 2022: egészségügyi kiadások: 6,7 százalék; állami egészségügyi kiadások: 4,9 százalék.

2003-ban még 5,7 százalék volt az állami részesedés aránya, ez 2007-re lecsökkent 5 százalékra, majd az alá, az Orbán-kormány 2010-ben kereken 5 százalékkal vette át az egészségügyet. Utána tíz évig viszont a jobb években stagnált, a rosszabb években fokozatosan csökkent az állami kiadások aránya, 2019-re már 4,3 százalékra apadt, majd 2020-ban emelkedett újra 5 százalék fölé. Ennek részben a béremelkedés, részben pedig a koronavírus-járvány volt az oka.

Ha mindössze ezzel az adattal akarjuk összehasonlítani a 2010 előtti és utáni időszakot, akkor az látszik, hogy egyik kormányzat sem tette oda magát, de az elmúlt húsz év legrosszabb adatát az Orbán-kormány produkálta, 2019-ben.

Az elmúlt két évben az állami kiadások az összkiadásoknak körülbelül 72,5 százalékát tették ki, de az arány csak a koronavírus-járvánnyal párhuzamosan került 70 százalék fölé, 2010 és 2019 között 65,5 és 69,5 százalék között mozgott.

Nemzetközi összehasonlításban a legfrissebb (2021-es) adatok alapján a teljes költéssel (7,4 százalék) az utolsó 5-ben vagyunk az EU-ban, Írország, Románia, Lengyelország és Luxemburg jönnek utánunk. Az MNB versenyképességi jelentése azt írja, a hazai összráfordítások enyhén elmaradnak a többi visegrádi ország átlagától, a 10,9 százalékos átlagos uniós ráfordítástól pedig nagyon messze vagyunk. Abban viszont uniós átlag felett állunk, hogy a lakosság mennyit költ az egészségügyre saját zsebből: a háztartások közvetlen egészségügyi kiadásai itthon a GDP 1,8 százalékát teszik ki, ami relatíve magas a régiós (1,3 százalék) és az uniós (1,6 százalék) átlaghoz képest.

Magyarország helyzete nemcsak abból a szempontból aggasztó, hogy hol állunk az EU-s rangsorokban, hanem mert a hosszabb távú adatokat megnézve az is kirajzolódik, hogy feltűnően szembemegyünk a fejlett országokra jellemző tendenciával. Az OECD elmúlt két évtizedre vonatkozó adatait megnézve egyértelmű, hogy a legtöbb olyan országban, amire hasonlítani szeretnénk, de még a régió országainak többségében is lassan, de biztosan nőtt a GDP-hez viszonyított állami egészségügyi költések aránya az elmúlt két évtizedben.

A Magyarországhoz hasonló stagnálás tehát inkább kivétel, mintsem a norma.

via Telex

- Advertisement -
Exit mobile version