Kecskemét meglévő zöldfelületeinek nagyon fontos részeit alkotják a véderdők, megmaradásuk kulcskérdés a jobb levegő, a szél és a por elleni védelem, a mikroklíma javítása érdekében. De akkor miért vágnak itt ki fákat? És hogyan ültetnek? Szabó Lajossal, Kecskemét erdészeti szakirányítójával a Milliomodik hektár emlékerdőben és Katonatelepen, a Lugas sor menti véderdősávban jártunk és a megújításukról kérdeztük.
Több ilyen kiserdő kellene a város szívében
1975. március 28-án több ezer ember ültette a facsemetéket az előre kiásott gödrökbe az Akadémia körút, a Nyíri út és a szabadidőközpont által határolt területen (forrás: bacskiskun.hu). Az Egymilliomodik hektár emlékerdő a lakosság, az erdőgazdaságok és az erdőfelügyelőség összefogásával, társadalmi munkában valósult meg. A második világháború utáni erdősítési programnak állítottak vele emléket, harminc év alatt ugyanis 530 ezer hektár új erdőt telepítettek és 470 ezer hektárt felújítottak, a legtöbbet szűkebb pátriánkban, Bács-Kiskun megyében.
Jövőre lesznek tehát ötvenévesek a köznyelvben Kiserdőként ismert zöldterület legidősebb fái. Tavaly ősszel több száz példányt ki kellett vágni – ennek egyik oka az volt, hogy az elmúlt évek aszályos időjárása miatt sok fa kiszáradt.
„Elsősorban azok a fafajok sínylették meg a csapadékhiányos időszakokat, amelyek érzékenyebbek a klíma változására. Például a nyírfák közül sajnos jelentős számú elpusztult az erdőben. Ez a jelenség a városban azokon a közterületeken is megfigyelhető volt, ahol a nyírek sorfaként vannak ültetve – csak még fokozottabban, mert ilyen helyen még jobban kitettek a napsugárzásnak, mint állományban, erdőben” – mondta el Szabó Lajos erdőmérnök, Kecskemét erdészeti szakirányítója.
A szakember szerint a széchenyivárosi erdőben amiatt is kifejezetten szükség volt fakitermelésre, mert a különböző, rövidebb életű puhafás fajok – például a nyárfák – állapota egyre rosszabbá vált, egyes egyedeknél az a veszély fenyegetett, hogy egy nagyobb viharban ki is dőlhetnek, vagy hatalmas ágak szakadnak le róluk.
Ugyanakkor méretüknél fogva leárnyékolták a lassabban növekvő, de akár százötven évet a városban is megélő értékes tölgyeket, amelyek így nem tudtak „kiteljesedni”. Most több tölgy és egyéb kemény lombos fa környezetét felszabadították a fakivágásokkal, így elegendő térhez és fényhez jutottak, és ahogy Szabó Lajos fogalmaz, „kisebb lett a gyökérkonkurencia”. A kivágott 140 köbméternyi fából az önkormányzat tűzifát biztosított a rossz anyagi körülmények között élőknek, másik részüket pedig leaprítva az erdő sétányaira szórták.
1 / 30
Egymilliomodik hektár emlékerdő
„Az a cél, hogy ezen a területen hosszú távon folyamatos erdőborítás legyen, ne fordulhasson elő, hogy közel egyidőben a fák összessége kipusztul, és tarvágást kell alkalmazni. Ehhez viszont horizontálisan és vertikálisan is változatos erdőszerkezetet kell létrehozni, azaz hogy különböző fafajú és korú faegyedek legyenek az erdőben, és legyen gazdag, változatos cserjeszintje az alsó és a felső lombkoronaszint alatt. Szerencsére erdész elődeink itt sok fafajból álló erdőt hoztak létre a város támogatásával, ez kiváló alapot jelentett a mostani erdőkezelési beavatkozásra, amelyre a nem őshonos, inváziós fajok – például ostorfa, kései meggy – visszaszorítása érdekében is szükség volt” – magyarázta Szabó Lajos, aki hangsúlyozta: ezt a munkát nem lehet most újabb tíz-húsz évre elfelejteni, folyamatosan figyelni kell az erdő állapotát, hogy tudják, hol van szükség esetleg kisebb fakitermelésre, hol lehet segíteni a facsemeték növekedését.
Újulat ugyanis van: a hársak, juharok magjaiból rengeteg kis fa sarjad, fontos lépés volt az ő életterük biztosítása az inváziós fajok kivágásával. A tölgyeknek több időre van szükségük a növekedéshez, viszont a szakember szerint az 1975-ben elültetett példányok még nagyon jó egészségi állapotnak örvendenek, egyelőre nem látszik nyoma, hogy az egyre kevesebb csapadék miatt bármi bajuk lenne.
Sajnos viszont az Észak-Amerikában őshonos, majd a 2000-es években Európába is átkerült és elterjedt csipkés poloska az emlékerdő tölgyeit is károsítja: a lárvák és a kifejlett egyedek is szívogatják a levelek nedveit, ennek jelei a levelek nyári kifakulása – mindez a levél asszimilációs feladatellátásának csökkenéséhez, idő előtti elhalásához vezet. Bár egyes vélemények szerint a rovarfaj életmódja és táplálkozási szokása gátolja a tölgyek magtermését, idén erre rácáfolnak az emlékerdő tölgyfái, hiszen sok makkot látni rajtuk.
Az erdő tehát tudja magának biztosítani az újulatot. A fakitermelést követően ültetésre itt nem volt szükség, de jelképesen, környezeti nevelési céllal körülbelül száz kis fát és cserjét – mezei szilt, vénic szilt, kocsányos tölgyet, mezei juhart, vadkörtét – azért elültettek gyerekek.
„A mai modern erdészeti gondolkodás vallja, hogy biológiailag változatos, diverz erdőket kell fenntartani, hiszen ezeknek a legjobb az egészségi állapota, a klímaváltozás hatásainak ezek fognak a legjobban ellenállni. Minél többféle fa van benne, úgy nő az ökológiai stabilitása. És egyúttal gazdag élővilágnak adnak otthont az ilyen erdők. A biodiverzitás egyfajta biztonsági garanciát is jelent a megmaradásra” – emelte ki az erdészeti szakirányító, aki korábban az állami természetvédelemben, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnál is dolgozott.
