Nem a júliusi volt az első öngyilkossági kísérlete a kecskeméti gondozóházban elhunyt idős asszonynak

A Blikk számolt be elsőként arról a napokban, hogy még július végén egy idős nő önkezével vetett véget életének a kecskeméti Őszirózsa Időskorúak Gondozóházában. A KecsUP úgy értesült, hogy a néni a hozzátartozója bedőlt hitele miatt vagyontalan lett, az otthonban alig látogatták, senkihez sem tudott menni, viszont hamarosan ki kellett volna költöznie a gondozóházból, mert ott legfeljebb két évig maradhatnak a lakók.

A Blikket az otthon egyik lakójának hozzátartozója értesítette a tragédiáról. Cikkük szerint az asszony nejlonzacskót tekert a fejére, és megfulladt. Azt is írták, hogy a tragédia talán megelőzhető lett volna, ha az éjszakás gondozó jobban ügyel az ápoltakra, ám ő azzal az információval adta át az ügyeleti szolgálatot, hogy nem történt rendkívül esemény. Mire reggel 8 órakor észlelték a tragédiát, már nem lehetett segíteni az asszonyon, az orvos szakértő szerint éjfélkor következett be a halál.

Forrására hivatkozva a Blikk azt is közölte, hogy az ott lakó idősek sokszor panaszkodtak, miszerint az egyik éjszakás gondozó alszik munkaidőben, emiatt nem tudnak tőle segítséget kérni akkor sem, ha inzulint kell beadnia egy idősnek, vagy ha egy ápolt a magas vérnyomása miatt rosszul érzi magát. A rokon azt is elmondta a Blikknek, hogy idén kilenc beteg hunyt el, de „szóbeli figyelmeztetésekkel a szőnyeg alá söpörték ezeket az ügyeket”.

Állítólag az idős asszony azt használta ki, hogy az ápoló alszik, akkor lett öngyilkos. A rokon szerint elképzelhetetlen, hogy éjjel sem az átadó, sem az átvevő nem látta, mi történt, azaz hogy az idős nő fején egy zacskóval, holtan fekszik az ágyában. Szerinte ha az éjszakás ápoló rendesen végzi a dolgát, a néni még élne.

A gondozóház vezetője a Blikknek annyit ismert el, hogy valóban az Őszirózsában történt a tragikus eset, de nem nyilatkozott. Arról, hogy idén már kilenc beteg halt meg a húsz férőhelyes intézményben, annyit mondott: a zömében 80 év feletti ápoltak esetében ez az arány nem meglepő.

Korábban is volt egy öngyilkossági kísérlete

A KecsUP az egyik bent lakó rokonától úgy értesült, az idős asszony szívbeteg volt, és szociális alapon került be. Kezes volt egy hozzátartozója hitelénél, a kölcsön viszont bedőlt, és a néninek nem maradt semmi vagyona. Alig látogatták, senkihez sem tudott volna menni, viszont hamarosan ki kellett volna költöznie a gondozóházból, mert ott csak két évig maradhatnak a lakók.

Portálunk olyan információt is kapott, hogy az idős nő már korábban is megkísérelte az öngyilkosságot, akkor altatókkal, nyugtatókkal, amit időben észrevett a személyzet, így életben maradt.

Állítólag 150 szem Xanaxot és Frontint gyűjtött össze, valószínűleg a bent kapott mennyiségen kívül is beszerzett a gyógyszerekből. A rengeteg tabletta a holmija közül került elő.

Szintén lakók hozzátartozójától származik az az információnk, hogy egy női ápoló nagyon hanyagul végezte a munkáját, ezért valószínű, hogy a néni tényleg tudatosan azt az éjszakát választotta, amikor ő volt az ügyeletes: sejtette, hogy nem fogja megzavarni. Forrásunk szerint az idős asszony a végzetes éjszakán ismét bevett néhány szem gyógyszert, majd a fejére húzott egy nejlonzacskót.

A reggeli váltás találta meg, azonnal hívták a mentőket, akik megállapították, hogy körülbelül nyolc órája halott. Állítólag a napló alvás rovatában ez állt: „jól aludt”. A KecsUP úgy értesült, az ápolót nem vonták büntetőjogi felelősség alá. Olyat is hallottunk, hogy a gondozóházban azt javasolták neki, hogy mondjon fel. Hogy végül ez történt, vagy elbocsátották, esetleg közös megegyezéssel távozott, nem tudni, egy biztos: már nem dolgozik az Őszirózsában.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság megkeresésünkre annyit közölt, hogy az ügyben a Kecskeméti Rendőrkapitányság közigazgatási hatósági eljárást indított, ebből az következik, hogy a nyomok nem utaltak idegenkezűségre, tehát nem rendeltek el nyomozást, büntetőeljárást. A rendőrség annyit írt még válaszában, hogy az ügyben semmilyen feljelentés nem érkezett hozzájuk.

Kérdések válaszok nélkül

Szerettünk volna alaposabban utánajárni az eset hátterének, ezért megkerestük az Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatóságát, amelyhez a kecskeméti idősotthonok tartoznak. Főként arra lettünk volna kíváncsiak: ha valósak az információink az idős asszony lakhatási és pénzügyi problémáiról, nem kaphatott-e volna segítséget e téren? Az alábbi kérdéseket küldtük el az ESZII-nek még szeptember 9-én:

• Mit lehet tudni az esetről, a szóban forgó idős hölgyről, mentális-lelki állapotáról, szociális helyzetéről? Milyen volt a családi háttere? Úgy értesültünk, anyagilag nem állt jól, hozzátartozói nemigen látogatták, és hamarosan ki kellett volna költöznie a gondozóházból, mert ott csak meghatározott ideig maradhatott. • Információink szerint korábban is volt már az idős asszonynak öngyilkossági kísérlete. A gondozóháznak, illetve az ESZII-nek van-e külön protokollja a szuicid hajlamú gondozottak ellátására, felügyeletére, például hogy az átlagosnál gyakrabban meg kell őt látogatnia az ápolónak a szobájában? • Úgy tudjuk, a végzetes eset után körülbelül 150 altató került elő a hölgy szobájából, ami jóval nagyobb mennyiség annál, mint amennyihez az otthonban hozzájuthatott. Van-e arra szabály, hogy az ellátottak miként és milyen mennyiségű gyógyszert vihetnek be magukhoz (vagy kérhetnek hozzátartozójuktól), a gyógyszerek adagolását, bevételét ellenőrzik-e az ápolók? • A megjelent sajtóinformációk szerint „az ott lakó idősek sokszor panaszkodtak arra, az egyik éjszakás gondozó alszik munkaidőben, nem lehet tőle segítséget kérni, átaludta az inzulinbeadási időpontot is, magas vérnyomás miatt rosszul lévő ápolt segélykérését is”. Mi is úgy értesültünk, hogy az éjszakai méréseket csak az egyik ápoló nem végezte el, a többiek igen. A gondozóház vezetőjéhez és/vagy az ESZII vezetéséhez érkeztek-e panaszok ezzel az ápolóval kapcsolatban az elmúlt években? • Történt-e intézkedés a panaszok, bejelentések miatt? Az ápoló kapott-e szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetést, megrovást munkája nem megfelelő elvégzése miatt? • Milyen feladataik vannak az ügyeletes éjszakás ápolóknak az idősotthonban? • Megfelel-e a valóságnak, hogy az idős hölgy már 8 órája halott volt, amikor a reggeli váltásnál rátaláltak? Ez hogyan fordulhatott elő? Megfelel-e a valóságnak, hogy az említett ápoló volt ekkor az éjszakás ápoló, mulasztása miatt nem fedezték fel korábban a történteket, az öngyilkosságot? • Megfelel-e a valóságnak, hogy a naplóban az idős hölgy alvásánál az áll: „jól aludt”? • Történt-e belső vizsgálat az eset miatt Őszirózsa Időskorúak Gondozóházában, ami az intézmény munkatársainak esetleges felelősségét tárta volna fel? Ha igen, mi lett az eredménye a vizsgálatnak? • A rendőrség értesítése milyen módon történt? • Információink szerint az az ápoló, aki – úgy tudjuk – az idős hölgy halálakor éjszakás ápoló volt, már nem dolgozik az Őszirózsa otthonban. Ez így van-e? Ha igen, munkavállalói vagy munkáltatói felmondás, esetleg közös megegyezés történt; mi az oka az ápoló munkaviszonya megszűnésének? • Ugyancsak sajtóhírek szerint idén már kilenc beteg halt meg a 20 férőhelyes intézetben, erről Slajkó Eugénia, az idősotthon vezetője azt mondta „a zömében 80 év feletti ápoltak esetében ez az arány nem meglepő”. Mi erről az ESZII vezetésének a véleménye? • Történt-e valamiféle változtatás, intézkedés a júliusi eset után az idősotthonban, hogy hasonló tragédia ne fordulhasson elő?

Az ESZII annyit válaszolt, hogy a tragikus üggyel kapcsolatban „az adatvédelmi szabályok, a személyiségi jogok, a kegyeleti szempontok, valamint a folyamatban levő hatósági vizsgálat miatt nem áll módunkban információt kiadni”.

Az ESZII honlapján szereplő információk szerint az Őszirózsa Időskorúak Gondozóháza azoknak az időskorúaknak, valamint nagykorú beteg személyeknek nyújt ellátást, „akik önmagukról betegségük miatt vagy más okból otthonukban időlegesen nem képesek gondoskodni”. Az intézmény átmeneti megoldást kíván adni gondozási szükségletekre.

„Célunk, hogy az igénybe vevő személy a maximálisan 1 évig tartó gondozási időszak lejártát követően ismét vissza tudjon kerülni a családjába vagy otthonába, illetve amennyiben ez nem lehetséges, végleges elhelyezésre kerüljön” – szól az ismertető. Az is kiderül belőle, hogy az átmeneti elhelyezés maximális egyéves időtartama indokolt esetben egy újabb évvel meghosszabbítható.

Az ápolási feladatokról pedig többek között ez szerepel a honlapon: „A 24 órás szolgálatot szakképzett ápolók és gondozók látják el folyamatosan, megszakítás nélküli munkarendben. Az intézmény a szolgáltatást igénybe vevő részére olyan fizikai, mentális és életvezetési segítséget nyújt, amely során az itt élő szociális testi és szellemi állapotának megfelelő egyéni szociális gondozásban részesül, illetve egyéni gondozási tervek alapján segíti a hiányzó vagy korlátozottan meglévő testi-szellemi funkciójának szinten tartását, illetve helyreállítását. A gondozást csapatmunkában végzi a gondozói személyzet és a szociális munkatárs.”