A lelátóról, öt értelmi sérült barátjával közösen szerette volna nézni egy mozgáskorlátozott, kerekesszékes szurkoló kedden a magyar és spanyol U21-es labdarúgó válogatottak mérkőzését a kecskeméti Széktói Stadionban, de a biztonsági személyzet tagjai nem engedték fel a szektorokhoz, sőt közölték: útját állják, ha önerőből, akár négykézláb próbál felkapaszkodni a lépcsőn. Így a mozgássérült a lelátó mellett a földön, a kanyarban kijelölt zónában töltötte a meccset, megfosztva a barátaival tervezett közös élménytől – ráadásul egy kisgyerek szemmagasságából láthatta a pálya történéseit. Az ügyben megkerestük a KTE-t, közölték, „a biztonsági szolgálat által betartandó szabályok kapcsán” nem tudnak állást foglalni ebben az esetben, ugyanis nem a klub szervezte a mérkőzést, a stadion sajátosságai miatt pedig nem volt más opció egy jobb kerekesszékes zóna kialakítására az NB I-be feljutás után. Átfogó fejlesztési terveik viszont vannak.
Szeptember 10-én, kedden késő délután az U21-es magyar labdarúgó-válogatott Kecskeméten játszott Spanyolországgal Európa-bajnoki selejtező mérkőzést a Széktói Stadionban.
A meccsre ellátogatott két kerekesszékes szurkoló is. Egyikük Gyöngyi – ő az a mozgássérült édesanya, akivel éppen egy éve tettünk egy körutat Kecskeméten, és megkérdeztük tapasztalatairól, milyen nehézségeket jelent kerekesszékkel közlekedni a városban, lát-e előrelépést az akadálymentesítés terén.
Cikkünk másik – névtelenséget kérő főszereplője, az egyszerűség kedvéért nevezzük Zsoltnak – egy sérültekkel foglalkozó civil szervezet munkatársa, ő Szegedről utazott Kecskemétre a meccs kedvéért. Nem egyedül érkezett, magával hozott öt értelmi sérült fiatalt is, akik nagyon szeretik a focit, és akikből Zsolt egy csapatot alakított, inspirálva őket a rendszeres mozgásra.
Nagy izgalommal és örömmel készültek a mérkőzésre, de nem várt nehézségek elrontották a közös élményt. Gyöngyi és Zsolt megosztotta tapasztalatait a KecsUP-pal, hangsúlyozva: céljuk nem a klub „bántása”, hanem a figyelemfelhívás a Széktói Stadionban a mozgáskorlátozottakra váró, szerintük méltatlan körülményekre. Egyúttal a szélesebb közvélemény elgondolkodtatása, milyen – az átlagembernek talán fel sem tűnő – nehézségekkel kell nekik és sorstársaiknak megbirkózniuk a mindennapokban.
Hol parkoljanak a mozgássérültek?
Az első probléma Zsoltéknak már rögtön a parkolásnál jelentkezett, ugyanis a Széktói Stadion mellett nem találtak mozgáskorlátozottak számára kijelölt-fenntartott parkolót (nem csoda, mert nincs is). A zuhanytorony melletti zárt VIP-parkolóba nem engedték be őket, így végül kénytelenek voltak a Fürdőnél megállni.
A két kerekesszékes elmondása szerint, miután a stadionnál megmutatták nekik, melyik kapun mehetnek be, a biztonsági személyzet tagjai kijelentették: ők ketten csak a mozgáskorlátozottak számára kialakított zónából nézhetik a meccset, a lelátóra nem mehetnek fel.
Egy kisgyerek szemmagasságából próbálhatják meg követni a meccset
Kis kitérő: miután a KTE ismét feljutott az NBI-be, a klub kiépített egy kisebb védett zónát a mozgássérülteknek – ez az élvonalbeli egyesületeknek a kötelezettsége is. A kerekesszékes rész a székház felőli lelátó, egészen pontosan a legszélső E szektor mellett, a kanyarban, a szögletzászlótól kb. 15-20 méterre, azaz a pályától elég messze található (a KLC öltözői felől).
És ami nagyon hátrányos, hogy nincs emelvényen (magaslaton), vagyis a kerekesszékesek körülbelül egy kisgyerek szemmagasságából nézhetik a pályán zajló eseményeket. Ez pedig egészen másféle élményt kínál, mint amikor a szurkoló a szó szoros értelmében rálát a meccs történéseire. A zónából kis túlzással csak sejtik, mi történik a túlsó térfélen.
A zóna javára kell írni viszont, hogy járda biztosítja a könnyebb odajutást a kerekesszékkel, és bár elsőre rosszul néz ki, hogy kerítés mögött vannak a sérültek, de ez a testi épségük védelme érdekében indokolt, a kerítésre pedig ablakot vágtak, hogy legalább innen zavartalan legyen a kilátásuk.
A mozgássérültek számára a 2024/25-ös idényben 1500 forintba kerül a belépő, a normál felnőtt jegyeket lelátótól függően 2000, illetve 2500 forintért árulják (kiemelt meccseken, a FTC, Újpest, Fehérvár, DVTK ellen 3000, illetve 3500 forintért).
Se kocsival, se segítséggel, se négykézláb
Visszatérve Zsolthoz és Gyöngyihez: a biztonsági őrök tehát közölték velük, hogy ők csak innen tekinthetik meg a meccset, nem mehetnek fel az értelmi sérült fiatalokkal a lelátóra.
Ez egyébként kerekesszékkel kivitelezhetetlen manőver lenne, hiszen a Széktói Stadionban nincs se rámpa, se lépcsőlift. Elvileg felvetődhet olyan lehetőség, hogy a mozgássérültet és kocsiját a stadion személyzete felviszi a lelátóra, de mivel egy ilyen szék akár 100 kilogrammnál is nehezebb, ez nem könnyen kivitelezhető, és veszélyt is magában rejtő feladat. Gyöngyiék nem is várták ezt el, de a biztonsági őrök ki is jelentették, hogy erről szó sem lehet.
Zsolt viszont az öt értelmi sérült kísérőjeként mindenképpen szeretett volna mellettük lenni a meccs közben. Úgyhogy – ahogy fogalmaz – próbált kompromisszumot kötni, és kijelentette a biztonsági személyzetnek: saját felelősségére felmenne a lelátóra kerekesszék nélkül, szükség esetén segítenek neki a többiek, de egyébként van olyan erős a karja és a felsőteste, hogy önállóan is fel tud kapaszkodni a lépcsőn.
„A biztonsági őr az elején egy kicsit flegma volt és lekezelő. Mondtam neki, hogy ne haragudjon, de azért álljunk már meg egy pillanatra: mi azért jöttünk, hogy megnézzük a meccset, ne problémaként kezeljenek minket, és én egyébként is a kísérője vagyok az értelmi sérült csoportnak, szeretnék mellettük maradni. Ezután egy kicsit visszább vett, közölte, hogy nem vállalják a felelősséget azért, hogy felmenjek a lelátóra, mert ha tűz üt ki vagy más veszélyhelyzet adódik, és menekülni kell vagy menteni az embereket, akkor balesetveszélyes a jelenlétünk, akadályozzuk a mentést.
Utána odajött a biztonságiak egyik vezetője, ő is a biztonsági előírásokra hivatkozott, amit be kell tartaniuk, majd felhívott valakit telefonon, és aztán kijelentették, hogy sajnálják, de ezt a dolgot nem tudják megoldani. Az is elhangzott, hogy igen, megértik a helyzetünket; szerintük nem is lett volna szabad nekünk jegyet eladni, mert nincs biztosítva a feljutásunk a lelátóra. Türelmes és higgadt ember vagyok, de ez már sok volt. Ez nonszensz, vicc, csak nevetni nem tudok rajta” – mondta Zsolt. Mint megtudtuk, nem ajánlották fel nekik, hogy esetleg a VIP-páholyba menjenek, noha a klubszékházban van lift.
Még útját is állták volna
A párbeszéd azon a ponton már groteszk fordulatot vett, amikor Zsolt kijelentette, hogy ő igenis felmegy a lelátóra, ha kell, négykézláb, mire a biztonsági őrök úgy reagáltak, hogy odaállnak elé, és megakadályozzák ezt, sőt figyelni fogják, nehogy később, a meccs során próbálkozzon.
„Hát ha ők erre ráérnek… Tudom, hogy vannak protokollok, tudom, hogy a biztonsági előírások kötik őket, és senki nem mer rugalmas lenni, mert ha baj történik, akkor őket veszik elő. Tisztában vagyok ezzel, nincs is gondom vele. De a felelősség hárítása helyett inkább arra kellene tisztességesen felkészülni, odafigyelni, hogy a 21. században egy ilyen sporteseményt a kerekesszékesek egy normális, kijelölt helyről nézhessenek meg, ahonnan jól lehet látni. Oldják meg! Ez lenne a természetes. Mi is ugyanolyan szurkolók vagyunk, nekünk is ugyanúgy jár az élmény” – véli Zsolt.
Kérdésünkre elmondta: nyilván körülbelül egyméteres magasságból nem jó focimeccset nézni, pláne a pálya végéből. Ezek után nem is csodálkozik, hogy rajtuk kívül nem volt más kerekesszékes a zónában.
„Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. De inkább mérges voltam. Borzalmas, nagyon megalázó szituáció volt, a tehetetlenség érzését váltotta ki bennem. Nem értem, és nem is akarom érteni az ilyen felfogást és hozzáállást, de ez most Magyarország” – emlékezett vissza Gyöngyi, aki szerint egyértelműen diszkriminációról volt szó, hiszen nekik nem lehetett, amit másoknak igen.
„Én azt gondolom, hogy aki kerekesszékkel beül az autóba és száz kilométerről elhoz öt értelmi sérültet egy meccsre élményszerzés céljából, nem lealázást, hanem tiszteletet érdemel. Örülök, hogy vannak olyan jólelkű emberek, akik a saját korlátaikat leküzdve másoknak is segítenek” – hangsúlyozta a kecskeméti mozgássérült édesanya.
Gyöngyi a zónájukról úgy fogalmazott, egy „botrányos elszeparált lukban” kellett lenniük a meccs alatt. Ami még felháborította: a mozgáskorlátozott-mosdóban gyerekekre méretezett a WC-csésze, ez pedig szerinte nem minden felnőtt kerekesszékes számára megfelelő. Bár annak nagyon örül, hogy egyáltalán van külön mosdójuk a mozgássérülteknek.
Végül Zsolt és Gyöngyi kénytelen volt elfogadni, hogy nekik lentről kell nézniük a meccset, így elmaradt a közös élmény az értelmi sérült barátokkal. Viszont látták őket a lelátón, és nagyon örültek, hogy jól érezték magukat, kiabáltak, nevettek, szurkoltak.
Rossz emlék marad Kecskemét
„Elég gyakran találkozom ilyen élethelyzetekkel. Meg kell velük küzdeni, és utána meg kell küzdeni saját magaddal is, hogy ma még mindig ott tartunk, hogy a sérültek ezt kapják, mert »mások«. Ez nyilván nem egy jó érzés. Sajnos ezután ha Kecskemétre jövök, elsőre nem az fog eszembe jutni, hogy milyen gyönyörű város – pedig tényleg az –, hanem hogy mi történt itt velem” – emelte ki Zsolt, aki azzal zárta a beszélgetést, hogy ha a klub nyitott a párbeszédre, együttműködésre, és szeretnének a mozgáskorlátozottak segítése terén előrelépni, ő szívesen megosztja velük a tapasztalatait, szakmai tanácsait.
„Nem a legbarátságosabb környezet”
Fazekas Péter kerekesszékes ügyvéd egy éve volt utoljára a Széktói Stadionban. Nem rejti véka alá, neki is csalódást okozott a mozgássérülteknek kialakított zóna.
„Egy lukon lehet bekukucskálni, messze a pályától. Szóval nem a legbarátságosabb környezet, és a többi szurkolótól való elkülönítés sem jó érzés. Megmondom őszintén, azóta nem is kaptam újból kedvet, hogy kimenjek egy KTE-meccsre” – mondta a nyugdíjas ügyvéd. Úgy tudja, a stadion 2015 körüli korszerűsítésekor – részben az akadálymentesítés okán – beterveztek, sőt be is építettek egy liftet, ami jól megközelíthető és felvisz a tribünre. Igaz, ez most a VIP-nézőket hozza-viszi…
Mint hozzátette, természetesen egyetlen klubtól sem várható el, hogy az egész stadiont akadálymentessé tegye a kerekesszékes nézők számára. De úgy véli, egy külön szektor vagy szektorrész kialakítása a lelátón sehol nem jelentene megoldhatatlan és anyagilag megterhelő feladatot, és inkább csak szándék kérdése ennek a megvalósítása.
Példaként Paksot hozta fel, ahol a közelmúltban szintén volt már meccsen.
„Ott se a legjobb, de nem egy szegregált részen kaptak helyet a kerekesszékesek, és minden kiválóan meg volt szervezve, előre meg lehetett venni a jegyet és lefoglalni a roki-parkolóhelyet, ahol érkezésünkkor már vártak minket, bekísértek a stadionba, egészen a kialakított részig kalauzolva, ahova egy nem túl meredek, kényelmes rámpán vezet fel az út. Nem voltunk túl magasan, körülbelül az első sorok szintjén, de már így is sokkal jobban láttuk a meccset és ahogy Böde Dani melegített előttünk” – idézte fel Fazekas Péter, keserűen megjegyezve, hogy Paks nemcsak góllövésben, de civilizáltságban is megelőzte Kecskemétet, hiszen egy közösség civilizáltságát jelzi, hogy miképp bánik sérültjeivel.
De több fővárosi színházat is felsorolt, ahol nagyon pozitív tapasztalatokat szerzett az akadálymentesítés és a pozitív diszkrimináció terén.
„Az Operaházban 30-40 ezer forintba kerülnek a jegyek, a mozgáskorlátozottaknak ellenben csak 500 forintba, a kísérőnek pedig emlékeim szerint 2500 forintba, tehát szinte ingyen adják a belépőt – és ugyanolyan jó helyünk van egy zsöllyepáholyban, mint más nézőknek” – emelte ki.
