Alma Zadić zöld osztrák igazságügyi miniszterrel találkoztunk a Fertő-tó partján, Neusiedl am See-ben, az ausztriai parlamenti választási kampány utolsó napjaiban, ahol az utcán, az olasz pizzériában, és még a fodrásznál is találkozott a választókkal. Az igazságszolgáltatásról, az emberi jogok fontosságának megítéléséről és a demokráciáról kérdeztük a politikust, aki 2020 óta Ausztria igazságügyminisztere.
KecsUP: Kezdjük a legfiatalabb osztrák igazságügyi miniszter víziójával.
Alma Zadić: Kinevezésem óta számomra a legfontosabb az igazságügyért és az igazságosságért való küzdelem. És annak biztosítása, hogy erős és rugalmas igazságszolgáltatási rendszerünk legyen.
Én Bosznia-Hercegovinából, egy háború sújtotta országból származom és ezért személyes tapasztalatból tudom, hogy a demokrácia milyen gyorsan leépülhet. Tisztában vagyok azzal, milyen gyorsan csúszhat át egy ország a demokráciából autokráciába, és milyen gyorsan válhat a gyűlöletbeszéd véres erőszakká.
Számomra egy erős igazságszolgáltatási rendszer a jogállamiság és a demokrácia megtörhetetlen gerincét jelenti. És ennek megfelelően összpontosítottam miniszteri munkámat az igazságszolgáltatás és az ügyészség megerősítésére. Annál is inkább, mert ha megnézünk más országokat, például Magyarországot vagy Szlovákiát rossz folyamatot látunk.
KecsUP: Látjuk, hogy a demokratikus rend törékeny.
Alma Zadić: Látjuk, hogy az első dolog, amit az autokraták megtesznek a megtámadás az igazságszolgáltatás rendszere ellen és annak kísérlete, hogy megpróbálják elvenni az igazságügy erőforrásait, majd a helyére egy új igazságszolgáltatási rendszert felépíteni – az illiberális – autokratikus rezsim kiszolgálására.
Ezért a legfontosabb az, hogy erős igazságszolgáltatásunk legyen, mert ez jelenti az erős demokráciát. Ez garantálja azt, amit a demokrácia ígér. A demokratikus rendszer azt hordozza magában, hogy mindenkinek egyenlőek a jogai. Ha megfosztjuk az embereket az igazságszolgáltatástól, akkor elveszítik a jogállamiságot, amit többé már nem tudunk garantálni.
KecsUP: Az önéletrajzában szerepel, hogy nemzetközi büntetőjogot tanult és emberjogi aktivista is volt a New York-i Columbia Egyetemen, és dolgozott a Hágai Nemzetközi Bíróságon a jugoszláv háborús bűnök viszgálatának időszakában. Adódik a kérdés: képes egy jogász történelmi igazságot tenni?
