A házról júliusban részletesen írtunk. A tulajdonos ugyanis lehetőséget adott Bezsenyi Ádámnak, a Katona József Múzeum történész-muzeológus szakemberének, hogy alaposan felmérje az épületet és a berendezését, valamint hogy a kulturális örökséget képviselő értékes tárgyakat az intézmény elszállítsa, és megmentse az utókornak. A KecsUP munkatársai elkísérhették a muzeológust a házban tett utolsó látogatására.
A házat valószínűleg a Bodacz család építtethette. Ez a család Fehér megyéből települt Kecskemétre, a családfőnek, Bodacz Andrásnak 1791-ben hirdették ki a nemességét az akkori Pest vármegyében. 1833-ban egyik fiának, Sámuelnek az özvegye volt bejegyezve tulajdonosként – tudtuk meg Bezsenyi Ádámtól.
A muzeológus szerint a ház legalább kétszáz éves volt, de az sem zárható ki, hogy körülbelül egyidős a Bánó-ház (ma Naiv Művészek Múzeuma) későbbi részeivel, amelyeket Nemes Bálthelei Bánó János építtetett 1809-ben. Erre utal az ablakok kialakítása – hasonló jellegű ablakok láthatók egy Munkácsy utcai házon, amely a kerámiastúdió része. A XIX. században ez számíthatott az átlagos nemesi lakóháznak a városban.
Az épület az 1886-os utcajegyzék szerint egy Nyírádi Zsigmond nevű tímármesteré volt. A muzeológusnak az utolsó előtti tulajdonos, Zilahi Kálmán is igazolta ezt, a családi legendáriumukban ugyanis fennmaradt az emléke, hogy a porta egy tímáré volt. A Zilahi család eredeti lakóháza egyébként éppen a tanítóképző helyén állt, ám az oktatási épület kivitelezése miatt 1928-ban elkezdődtek a kisajátítások, és akkor költözniük kellett. Éppen a közeli sarokházat vették meg.
Az épület Bezsenyi Ádám szerint körülbelül a múlt század nyolcvanas éveitől áll üresen, azóta nem volt karbantartva sem, ami nagyban hozzájárulhatott állapotának drámai leromlásához.
Az alapját a környék pusztáin fejtett és Kecskemétre szállított réti mészkő adta. Ez nem igazán faragható, mert lyukacsos, ezért hívják darázskőnek is – így építőkövek készítésére kevésbé volt alkalmas. A falazat alsó részén és a pincében nyáron még fellelhetők voltak a falakba épített darázskő hatalmas darabjai. A nagy tömbök közötti hézagokat téglával pótolták ki, mint ahogy a falak felső része is részben téglából, de főleg a legolcsóbb építőanyagból, vályogból készült. A XIX. században ezt használták a legszélesebb körben, még a vagyonos családok házainál is. A házhoz talán valamikor az 1890-es években hozzátoldottak egy részt, annak a falazata már tisztán csak tégla volt.
Bezsenyi Ádám júliusban azt is elmondta: amikor 2008-ban felállították azt a katasztert, amelyben a város helyi védett épületei vannak nyilvántartva, akkor ebből érdekes módon kimaradtak a népi építészeti házak, noha azok Kecskemét legkorábbi fennmaradt lakóépületei. Hogy ennek a csaknem másfél évtizeddel ezelőtti döntésnek mi lehetett az oka, arról ő nem rendelkezett pontos információkkal, de feltételezése szerint a muzeológusokat, néprajzkutatókat nemigen vontak be ennek meghozatalába. Egyetlen népi iparművészeti ház áll csak helyi védettség alatt: a Mária utca kanyarjában álló, amely már az 1953-as műemléki kataszterben is helyet kapott műemlék jellegű épületként.
Hozzátette: szerencsére a tulajdonos hozzáállása példaértékű volt, hiszen biztosította számára a ház berendezési tárgyainak a felmérését, és a kulturális örökséget képviselő értékek elszállítását. Ez nem lett volna egyébként kötelessége, de mindenben együttműködött a múzeum munkatársaival. Pozitív előrelépés, hogy az intézményt nemrég már bevonták a helyi építési szabályzat tervezésebe, és tehettek javaslatokat a védettség alá vonás kérdésében.
A múzeum munkatársai a házban találtak érdekes darabokat, például egy trágyahordó talicskát és egyéb szerszámokat. De vittek el ágyakat, asztalokat, folyóiratokat, Bezsenyi Ádám pedig kiszerelt több eredeti, illetve a XIX. század végén beépített ablakot és ajtót. A legkorábbi ajtó egyidős lehetett a házzal, míves indás zsanér tartotta. A tornácnak szépen faragott díszes kerítése volt, a jobb állapotban lévő lécek közül is eltettek néhányat. Összesen két utánfutónyi tárgyat vittek a Népi Iparművészeti Gyűjteménybe, terveik szerint ezek később egy kiállítás darabjaiként vagy enteriőrként láthatók lesznek.
Hamarosan elbontják Kecskemét egyik legrégebbi házát, de előtte még bejárhattuk a padlástól a pincéig
