Két év háttérvitát lezárva, az EU Környezetvédelmi Tanácsa 2024 nyarán elfogadta a világ első természet-helyreállítási törvényét. A jogszabályt azonban jelentősen felhígították – különösen a mezőgazdasági területekre vonatkozóan – köszönhetően az erős agráripari lobbinak, a gazdatüntetéseknek és az információs hadviselésnek.
Magyarország az ellenzők között szavazott. Ausztria zöld klímaminisztere, Leonore Gewessler pedig saját néppárti konzervatív kancellárjával került szembe, s a konfliktus kormányválságot, s szeptember 29-én a koalíció bukását is előidézte. Tanulságos történet következik a közép-európai politika kulisszáiról, európai kontextusban. Háttér.
Vissza a természethez
A természet-helyreállítási törvény (Nature Restoration Law) értelmében az uniós tagállamoknak 2030-ig a törvény által lefedett élőhelyek legalább 30 százalékát kell helyreállítaniuk, azaz degradált állapotból kedvező ökológiai állapotba hozni az elhanyagolt európai erdőket, gyepes területeket, elsivatagosodott és vizes élőhelyeket, folyókat és tavakat. A jogszabály 2050-re a leromlott állapotú élőhelyek 90 százalékának helyreállítását tűzi ki. A helyreállítási eredményeket kötelező fenntartani, a helyreállított területek nem romolhatnak le újra.
A rendelkezés gyakorlati értelemben azt jelenti, hogy az uniós tagállamai visszaadják az élőhelyét megritkult növényeknek és állatoknak. Érintetlen sávokat kell hagyni a mezőgazdasági parcellák szélén, ahol ismét nőhetnek a vadvirágok, gyomnövények, füvek, facsoportok és cserjék. A törvény indoklása szerint ezek a sávok menedéket és táplálékot adnak a beporzó rovaroknak, a madaraknak, és olyan egyéb rovarfajoknak is, amelyek a mezőgazdasági kártevők természetes ellenségei.
A törvény alapján a városokban is tovább lehet – és kell – növelni kell a zöldterületek biológiai sokféleségét, többek között vizes élőhelyekkel, esőkerttel, fasorokkal, részben (vad)virágos parkokkal. A jövőben az erdőkben is növelni kell a biodiverzitást, hogy ne csak egykorú, kevés fajból álló faültetvények legyenek, hanem igazi erdők, kisebb-nagyobb fákkal, odúkkal és korhadó holtfákkal. Mindezek védik az erdő talaját és rengeteg vizet kötnek meg és élőlények ezreinek kínálva menedéket.
Politikai csata után a kulcs a végrehajthatóság
Bár az európaiak több, mint 90 százaléka az egyik legsúlyosabb kihívásnak érzi a klímaváltozást és az Eurobarométer közvéleménykutatási felmérései alapján a természetes élőhelyek védelme a polgárok elsöprő támogatását élvezi, a világ első természet-helyreállítási törvényének elfogadását igen heves politikai csatározások, gazdatüntetések, vállalati lobbik, az ipari lobbi tiltakozása és ehhez kapcsolódó dezinformációs kampányok előzték meg.
A tervezet leghangosabb kritikusa az Európai Néppárt (EPP), az európai Konzervatívok és Reformisták (ECR), az Identitás és Demokrácia csoport (ID), illetve a liberális Europe Renew (ER) csoport volt. Érvelésük középpontjába a mezőgazdasági és halászati ágazat ellehetetlenülését állították, illetve azzal álltak elő, hogy veszélybe kerülhet Európa élelmezésbiztonsága, és újra magas élelmiszer-inflációval kell számolni, ha csökken a termelésbe és a halászatba bevonható területek nagysága. Az EPP mellett több gazdaszervezet is ezt az álláspontot képviselte, számos tüntetést is tartottak Strasbourgban egy nappal a szavazás előtt.
Az európai zöldek, a szociáldemokraták, a mögöttük álló több, mint 1 millió európai polgári kezdeményezést aláíró választó, valamint 290 civilszervezet, s 6000 tudós azonban nyilvánosan elutasította a kritikát és szigorú törvényalkotást javasolt. Végül az EP-képviselők a törvénytervezetet 326 igen, 275 nem szavazattal fogadták el az Európai Parlamentben.
Igaz, a döntés már tartalmazott kompromisszumokat. Az eredeti elképzelések szerint az élővilág védelme érdekében a káros növényvédő szerek használatát 2030-ig felére kellett volna csökkenteni. A vegyipari óriások érdeke azonban az, hogy a mezőgazdaság minél több általuk forgalmazott vegyszerrel, műtrágyával és vetőmaggal működhessen csak. Ennek érdekében azzal riogatták a gazdákat, hogy ha csökken a vegyszerfelhasználás, akkor nem fognak tudni megélni, mert nem tudnak majd eleget termelni, a politikai döntéshozóknak pedig azt sulykolták, hogy az emberek élelmiszerhiánnyal fognak szembesülni Európában. Erre hivatkozva törölték egyebek között a mezőgazdasági területek helyreállításáról szóló cikket, így lemondtak az intenzív mezőgazdaság káros hatásait mérséklő és a területek szén-dioxid-megkötő képességét növelő egyik legfontosabb eszközről.
A végleges szöveg lazított a mezőgazdasági szektorral szemben támasztott számos követelményen, így a mezőgazdaságot érintő célok felfüggeszthetők „kivételes körülmények között”, amelyek veszélyeztetik az élelmezésbiztonságot. Tavasszal a hivatalos menetrend szerint a tagállamok kormányaiból álló Európai Tanácsnak utolsó lépésben, puszta formalitásként már csak jóvá kellett volna hagynia a rendeletet, a március 25-én hétfőre kiírt procedúra előtt több ország kormánya – köztük Magyarország és Lengyelország – is meggondolta magát. Az Európai Tanács belga elnöksége ezért június közepére elhalasztotta a végső jóváhagyást.
Megmentik a természet-helyreállítási jogszabályt
Így jutottunk el június végéhez (június 24), amikor a tagállamok lakosságának 66,07 százalékát képviselő 20 ország minimálisan megszerzett minősített többségével (kétharmadával) a törvényt hivatalosan is jóváhagyták, köszönhetően annak, hogy az osztrák – Európa-szerte sztárpolitikusnak minősített környezetvédelmi miniszter – Leonore Gewessler (Zöldek) közbelépett, s megváltoztatta az osztrák kormánytöbbség (Néppárt) korábbi álláspontját és ezzel az utolsó pillanatban megmentette a jogszabályt.
Az osztrák belpolitikában ez azonnali koalíciós válságot teremtett, a kancellár törvénysértéssel vádolta meg hivatalosan is miniszterét és azonnali távozásra szólította fel. A magyar kormány váratlan tavaszi pálfordulása, amelyet a magyar kormány március utolsó hetében az Európai Tanács tájékoztató ülésén az Orbán-kormányt képviselő helyettes államtitkár azzal érvelt, hogy Magyarországon olyannyira kiváló a természet állapota, hogy már eleve túlteljesítettük a rendeletet, melynél hazánkban szigorúbban is védjük a természetet, s egyébként sincsen szükség a természet-helyreállítási törvény elfogadására, mivel az abban foglaltak alapvetően tagállami hatáskörbe tartoznak a szubszidiaritás elvét követve.
Az indoklás, hogy hazánk már teljesítette a rendeletben foglalt előírásokat, egyszerűen nem igaz. Bár tény, hogy Magyarország területének hozzávetőlegesen 22 százaléka védett valamilyen formában, ám ezeken is természetpusztító beruházások történnek. Elég csak a Fertő tavi építkezésre, a védett erdeinkben folyó tarvágásokra vagy az olyan kiemelt beruházásokra gondolni, mint az akkumulátorüzemek létesítése, melyek során kikerülik a természet- és környezetvédelmi jogszabályokat, súlyosan veszélyeztetve ezzel a lakosság egészségét és az élővilágot. Mindezek ellenére a törvénycsomag végleges elutasítása semmilyen belpolitikai válságot nem idézett elő itthon, s az ellenzéki pártok sem vették napirendre a témakört – a választási eredmények értékelése és az újrapozícionálás jelenleg ezt is felülírja.
Klímaválság
Az augusztusi tikkasztó kánikula, a szeptemberi özönvizes áradások minden szkeptikus számára bizonyították a klímaválság elementáris jelenlétét és az európai természetvédelem és az ehhez igazított agrárpolitika fontosságát. Az, hogy a szeptember utolsó napján tartott osztrák parlamenti választáson a konzervatív-zöld koalíció súlyos kudarcot vallott, nem kis részben az ökológiai válság politika válsággá csúszásából, a konzervatív és a progresszív természetvédelmi megoldások konfliktusából fakad. A magyar vétó pedig öngyilkosan rövidlátó döntésnek tűnik.
Az mindenképpen kijelenthető, hogy – mint mindig – a világ első természet-helyreállítási törvényének eredményeit a Homokhátságon és a kecskeméti régióban is csak több évtizednyi távlatban, a végrehajtásuk hatékonysága alapján ítélhetjük meg.
Zarándy Zoltán írása
