Egy házaspár fát ültet nemrég elhunyt kisfiuk emlékére, egy idős úr „csak úgy” szatyornyi étellel és itallal kedveskedik az önkénteseknek, három egyetemista srác Budapestről utazik Kecskemétre, hogy ásót ragadjon, nagymama mesél a virágoknak éneklő kisunokájáról, ismeretlenek a legnagyobb természetességgel kezdenek el egymással beszélgetni – szívszorító és szívmelengető pillanatokból sem volt hiány szombat délelőtt, amikor a Zöldítő Civil Társaság kezdeményezésére pár óra leforgása alatt megszületett Kecskeméten, az Aradi vértanúk terén az Ötszögletű Minierdő. Miyawaki japán botanikus nyomdokain haladva 100 fából és 20 cserjéből álló sűrű növényközösséget telepítettek, a remények szerint ez nyáron hűsítő sziget lehet a panelrengetegben. A kezdeményezés nem igényelt egyetlen forint közpénzt sem, közösségi finanszírozásból, cégek és magánszemélyek felajánlásai révén valósították meg, nagykövetek szerepvállalásával, miközben a Zöldítő tagjai szabadidejükben végezték a szervezést, előkészítést, koordinálást.
Maga a „fő műsorszám”, az ültetés körülbelül 40 perc alatt lezajlott: az elmúlt hetekben olyan kedvező visszhangja volt az Ötszögletű Minierdőnek (mi is írtunk róla) és olyan sokan érdeklődtek iránta, hogy a sok önkéntes villámgyorsan végzett a fák és cserjék földbe helyezésével a 32 négyzetméteres területen (alakja miatt kapta a nevét, megidézve Lázár Ervin kedves meséjét, A Négyszögletű Kerek Erdőt).
„Ennyi embert még nem láttam ültetésen” – álmélkodott el több ízben is Bojár Iván András, a 10 millió Fa elindítója és vezetője, pedig ők azért már résztvettek jónéhány Miyawaki-módszer szerint tervezett városi kiserdő megvalósításában (a kecskeméti eseményre egyébként 97-en regisztráltak, tehát tényleg majdnem minden facsemetére jutott egy önkéntes).
1 / 81
Az Ötszögletű Minierdő ültetése, 2024. november 23.
Maga az előkészítő munka azonban intenzíven zajlott az elmúlt hetekben, a szervezés és az önkormányzattal való egyeztetés, engedélyeztetés mellett beleértve a kutatóárkok ásását és a talaj-előkészítést is – utóbbi keretében 60-80 centiméter mélyen kicserélték a talajt termőföld, komposzt és szalma keverékére.
A helyszín kiválasztása Győri András, Kecskemét főkertésze segítségével és iránymutatásával történt. A szakember több területet javasolt, a Zöldítő választása azért esett a Széchenyivárosra és az Aradi vértanúk terére, mert a panelházas városrészt a rengeteg aszfalt és a beton jellemzi, ők pedig ezt az egyhangúságot oldanák zöld szigetekkel.
A későbbiekben azt tervezik, hogy olyan, jelenleg burkolt területen ültessenek Miyawaki-erdőt, ahol a kőnek igazából nincs semmilyen funkciója. Ilyenek azok a játszóterek, amelyeket régen leaszfaltoztak, de a mászókákat, hintákat már elbontották.
A Zöldítő Civil Társaságnak kezdettől azt volt a terve, hogy az Ötszögletű Minierdő közösségi összefogás, közösségi finanszírozás eredményeként szülessen meg. Bíztak követőik, a céljaikkal szimpatizálók, a fákat szerető kecskeméti lakók, valamint a helyi cégek, vállalkozások anyagi hozzájárulásában – és nem hiába. A Zwack Kecskeméti Pálinka Manufaktúra 1 millió forintot ajánlott fel, a Jane Goodall Intézet Magyarország intézet, kisebb-nagyobb cégek és magánszemélyek pedig további 1,5 millió forintot.
A közösségi médiában húsz önkéntes nagykövet vitte hírét az Ötszögletű Minierdőnek, hogy sikeres legyen a kampány – nemcsak kecskemétiek vállalták ezt, hanem Ceglédről és Budapestről is jelentkeztek. Csapó Virág, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színművésze is a nagykövetek csapatát erősítette. „Nélkülük nem tudtuk volna megvalósítani a projektet” – mondta el V. Dósa Eszter, a Zöldítő egyik tagja és a minierdő „motorja”.
A baráti társaságról nem árt tudni, hogy a tagok önkéntesként, szabadidejükben tesznek a fásítás ügyéért hétköznap munkaidő után, délután vagy este, még hétvégén is, természetesen mindenféle fizetés nélkül. Egyelőre tizenöten vannak, de nagyon szívesen fogadják a céljaikkal, elképzeléseikkel egyetértő jelentkezőket.
