Az Európai Bizottság a gyakorlatban nem csak törvényjavaslatokat fogalmaz meg, hanem arra is ügyel, hogy minden tagállam tartsa magát az uniós szabályokhoz. Ha egy ország szabálytalankodik – például nem alkalmazza megfelelően az EU környezetvédelmi előírásait vagy diszkriminatív gazdasági intézkedéseket hoz –, a Bizottság figyelmeztetést küld. Ha ez sem vezet eredményre, akkor az Európai Bírósághoz fordulhat, és komoly pénzbírságot is kérhet, mint az történt Magyarország esetében is. A „rendőri” szerepkör mellett persze gyakran közvetítőként is fellép: ha vitás kérdések merülnek fel tagállamok között, a Bizottság próbál megoldást találni.
Miért fontos nekünk a Bizottság?
Magyarország számára is kulcsfontosságú, hogy a Bizottság döntései hogyan alakulnak, hiszen ezek határozzák meg például a pályázati pénzek kifizetését vagy a közös agrárpolitika szabályait. Az Európai Bizottság tevékenysége közvetlen hatással van a mindennapjainkra – gondoljunk csak az egységes roamingdíjak eltörlésére vagy az élelmiszerbiztonsági előírásokra. Ugyanakkor nem árt szem előtt tartani, hogy a Bizottság tagjai, az úgynevezett biztosok, nem választott politikusok, hanem szakértők, akiknek a munkáját érdemes árgus szemmel követni. Hiszen végső soron az uniós polgárok érdekeit kell képviselniük – akár kicsiben, akár nagyban.
Kik a biztosok és mit kell tudni a folyamatról?
A biztosi kollégiumot a Bizottság elnöke vezeti. A megválasztási folyamatot KecsUP-pal Brüsszelből és Strasbourgból is követtük a tavasz és nyár folyamán. A nagy pártcsaládok megegyeztek, hogy az Európai Parlamenti választásokon győztes pártcsalád jelöltje lesz majd a Bizottság elnöke, így a választások során arcot tudtak adni a csúcsjelöltek a pártjaik politikai törekvéseinek. Június 9-én a legtöbb képviselőt az Európai Néppárt (EPP) küldhette az EP-be, így a gentlemen’s agreement alapján a csúcsjelöltjüket, Ursula Von der Leyent választották meg júliusban Strasbourgban széles többséggel. Ezek után a tagállamok kormányai szeptemberig delegáltak egy-egy embert a testületbe. Ursula Von der Leyen kiemelten kezelte, hogy a nők aránya növekedjen a kollégiumon belül, így számos esetben háttérben nyomatékosan kérte a kormányokat, hogy nőket jelöljenek. A jelölések után kiosztotta a portfóliókat, azokat a szakpolitikai területeket, amelyeket a következő öt évben fognak a biztosok irányítani. Mint egy miniszternek egy kormányban úgy kell az adott területen vezetnie a biztosnak az Európai Uniót. A portfólió kiosztásánál sokat nyomott a latba egyes tagországok lobbiereje, így a nagyobb tagállamok fontosabb feladatokat és szélesebb hatáskört kaptak. A kisebb országok, és azok akik rosszul gazdálkodtak a tétjeikkel a nagy uniós “kártyapartiban” nem túl jelentős feladatokat kaphattak csak.
Kik dolgoznak Ursula Von Der Leyen alá?
Mind a 27 tagállamból jönnek biztosok a testületbe, és mivel Ursula Von der Leyen német, így a Németországon kívüli 26 biztosról döntöttek most a képviselők. Mivel egyszerre úgymond “csomagban” szavaztak az EP képviselők, így a parlamenti meghallgatások voltak az egyedüli alkalmak, amikor meg tudtak volna vétózni egyes biztos jelölteket az EP-ből. Az elmúlt hetekben az Európai Parlament szakbizottságai keményen kérdőre vonták az Európai Bizottság leendő 26 biztosát, hogy megvizsgálják alkalmasságukat az uniós szakpolitikai irányításra. Bár a végső ítéletet nagyrészt a politikai háttéralkuk határozzák meg, a Parlament azzal fenyegetett, hogy nem habozik elutasítani azokat a jelölteket, akik gyenge teljesítményt nyújtanak. A biztossá váláshoz a siker receptje egyszerűnek tűnik: nyelvtudás felvillantása, tiszteletteljes hozzáállás és kerülni a költségvetési ígéreteket. Azonban a jelölteknek komoly felkészülési időszakot kellett bevállalniuk, hogy mélyreható ismereteket szerezzenek portfóliójukhoz.
A meghallgatások során néhány jelölt kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Teresa Ribera, a tiszta, igazságos és versenyképes átmenet spanyol alelnök-jelöltje meggyőzően érvelt a klímavédelmi és versenypolitikai ügyek mellett, és türelmével kivívta a baloldali frakciók elismerését. Henna Virkkunen, a technológiai szuverenitás finn jelöltje biztonságos választásnak bizonyult, bár kissé kiszámíthatóan válaszolt. Kaja Kallas, az észt külügyi és biztonságpolitikai alelnök-jelölt magabiztosan képviselte az EU külpolitikai álláspontját, míg Stéphane Séjourné francia jelölt pragmatikus, de kevéssé inspiráló válaszokat adott az iparpolitikáról. Roxana Mînzatu román jelölt a foglalkoztatási és készségfejlesztési ügyekben mutatott felkészültséget, de személyes ügyei miatt kellett magyarázkodnia. Összességében a meghallgatások során a jelölteknek nemcsak tudásukat, hanem politikai ravaszságukat is bizonyítaniuk kellett.
Ki a legrangosabb EU-s tisztséget viselő magyar?
A magyar kormány ismét Vásárhelyi Olivért jelölte biztosnak, aki az előző öt év során az EU-bővítéséért felelt, de számos alkalommal került a politikai viták kereszttüzébe az EP képviselők lefitymálása (véletlenül bekapcsolt mikrofonba kérdzte a kollégájától az EP képviselőkre utalva: “Hány hülye van még?”), illetve Ukrajna EU-ba való belépése kapcsán, ahol markánsan eltér az EU és a magyar kormány álláspontja. Várhelyi Olivér végül erre az öt éves mandátumra az egészségügy és állatjólét portfólióját kapta meg. Vegyes fogadtatásban részesült az Európai Parlamentben tartott meghallgatása után, de végül elnyerte a biztos pozícióját. Bár a magyar jelölt korábbi, vitatott kijelentései és Orbán Viktorhoz fűződő szoros kapcsolatai miatt sokan szkeptikusak voltak vele szemben, a három és fél órás meghallgatás során több fontos kötelezettségvállalást tett, például a ketreces állattartás betiltásáról, valamint az orvostechnikai eszközökre vonatkozó szabályok felülvizsgálatáról. Ugyanakkor kérdések és viták övezték a nők jogairól és az abortuszhoz való hozzáférésről vallott nézeteit, amit többen az EU alapvető értékeivel ellentétesnek tartottak. A viták ellenére teljesítménye jobb volt a vártnál, ami hozzájárult ahhoz, hogy végül megkapja a tisztséget.
Politikai kavarások és magyar belpolitika az EP-ben
Az Európai Parlamentben messze a legnagyobb lobbiereje a Néppártnak van, nem csupán mert ők rendelkeznek a legtöbb képviselővel, hanem mert nekik van a legnagyobb koalíciós potenciáljuk. Azaz az egyes javaslatokhoz bárhonnan találhatnak maguknak partnert. Nem kell feltétlen tartaniuk magukat a néppárt-szocialista-liberális háttéralkuhoz. Volt is már rá példa, hogy a szélsőjobboldali frakciók szavazatával lett meg a néppárt vezette többség egy határozat kapcsán. Manfred Weber, Orbán Viktor egyik nagy ellenlábasa komoly befolyást épített ki magának az EP-ben és kis túlzással állítható, hogy nélkülözhetetlen szereplője lett az EP bonyolult alkurendszerének. Így nem is csoda , hogy meg tudta oldani Weber, hogy 370 képviselő szavazzon igennel az új biztosi kollégiumra.
A magyar pártok közül a Néppártban helyet foglaló Tisza képviselői, így Magyar Péter is megszavazta a biztosokat. A szavazás utáni kommunikációjában Fidesz-DK paktumról beszélt. A patrióták képviselő csoportban ülő fideszes képviselők nem támogatták ezt a névsort, és Magyar Pétert kezdték el “Brüsszel” által befolyásoltnak beállítani. Habár szocialisták és demokraták csoportjából kevesen szavaztak nemmel, de a DK képviselői az ellenzők közt voltak. Azzal érveltek, hogy Várszegi Orbán embere így nem tudták az egész biztosi csapatot sem támogatni.
