Kecskemét mai déli iparterületén nagy harcok zajlottak 1944 novemberében a német-magyar, valamint az előrenyomuló szovjet csapatok között. Éppen ezért nem egyedi, sőt gyakorinak mondhat az az eset, amely a napokban bejárta a magyar sajtót, azaz hogy egy kézigránátra és egy második világháborús katona maradványaira bukkantak a régészek egy, a város melletti feltáráson. Wilhelm Gábor, a Katona József Múzeum osztályvezető régésze nyilatkozott a KecsUP-nak.
Az MH 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred jelentette be Facebook-oldalán, hogy Kecskemét külterületén, ásatás során feltételezett robbanóeszközre bukkantak az ott dolgozó régészek, akik értesítették a rendőrséget. Martin László zászlós, tűzszerész járőrparancsnok a helyszínre érve megállapította, hogy egy 42M magyar Vécsey kézigránát fejrésze került elő különböző pirotechnikai anyagokkal. A terület műszeres átvizsgálása során egy kilogrammnyi vegyes gyalogsági lőszert is találtak a tűzszerész ezred katonái. A veszélyes eszközöket a Magyar Honvédség központi gyűjtőhelyére szállították későbbi megsemmisítés céljából.
Ennek kapcsán kerestük meg Wilhelm Gábort, a Katona József Múzeum osztályvezető régészét, aki megerősítette, hogy egyik munkatársa, Bódai Eszter találta a kézigránátot a déli iparterületen zajló egyik feltárás során. Mint elmondta, az eset nem a napokban, hanem három hete történt, de egyáltalán nem egyedi, jónéhány hasonló „találatuk” volt már az elmúlt években, ahogy építkezéseket megelőzően főleg avarok és szarmaták nyomai után kutattak a nagy kiterjedésű területen. Annak fényében nem lehet ezen csodálkozni, hogy a második világháború során, 1944 őszén, egész pontosan novemberében heves harcok zajlottak Kecskemét térségében is.
Történelmi háttér
Mint ahogy az a Magyarok a II. világháborúban című kötetből, Számvéber Norbert alezredes, a Hadtörténelmi Levéltár igazgatójának tanulmányából kiderül, Sztálin 1944. október 28-án este rádión utasította Malinovszkij marsallt, a 2. Ukrán Front parancsnokát, hogy a gépesített hadtestekkel megerősített 46. szovjet hadsereggel haladéktalanul indítson támadást Budapest gyors elfoglalása céljából. Ezzel megkezdődött a 108 napig tartó budapesti csata.
A szovjetek megkísérelték gyorsított ütemben, „a mély hadművelet elméletének normáitól és eszközeitől eltérő módon menetből elérni és birtokukba venni Budapestet. Csakhogy a gyors támadási ütemmel – amit több helyütt, így Kecskemétnél is sikeresen lassítottak a német-magyar ellenlökések – nem tudtak lépést tartani a feladat végrehajtására kijelölt lövészerők”.
A szovjet lövészhadosztályok nagy része gyalog menetelt, vagy szekereken vonult Budapest irányába. Emiatt a szovjet gépesített hadtestek „jelentősebb gyalogsági támogatás nélkül voltak kénytelenek felvenni a harcot a Budapest és Kecskemét között hirtelenjében létesített német-magyar támpontokkal és az Attila-vonalat megszálló csapatokkal, ami súlyos veszteségekkel járt, nem is beszélve az elvesztegetett idő jelentőségéről”. A németek ugyanis Nyíregyháza környékéről át tudták csoportosítani páncélosaikat a Budapest előterében támadó szovjetek feltartóztatására.
Tűzszerészeti vizsgálat szükséges az ásatás előtt
„A kecskeméti repteret védő kisebb német-magyar egység a légvédelmi ágyúkkal erős zárótüzet hozott létre, és rengeteg szovjet tankot lőttek ki. Itt, a déli iparterületen is beásták magukat. Folyamatosan találunk ebből az időkből emlékeket, harci eszközöket és holttesteket, valamint kiásott lövészgödröket is” – mondta el Wilhelm Gábor. Korábban például egy német katona szétrobbant testének maradványai kerültek elő, a közelében egy aknavetővel.
Azt, hogy egy eszköz a németeké, magyaroké, vagy éppen a szovjeteké volt, nehéz megmondani, mert a katonák természetesen használták az ellenségtől szerzett fegyvereket is. A hadi eszközök miatt az ásatásokat mindig tűzszerészeti vizsgálat előzi meg, és ha fegyvert, robbanóeszközt találnak a régészek, akkor azokat ugyancsak a tűzszerészek szállítják el a helyszínről. A második világháborús elesett katonákat csontjaik alapján pedig hadisírgondozók igyekeznek azonosítani.