Az elmúlt órákban amerikaiak tízmilliói szavaztak le Donald Trumpra. Érdemes az új Trump-elnökségben rejlő „kockázatokról és mellékhatásokól” gyors összefoglalást írni. Elsőként az amerikai voksolók és a világ nézőpontjából.
Amerika egy 79 éves milliárdost ültet (vissza) az elnöki székbe. Kérdés, hogy mit várhatnak a „szabad világ” legnagyobb hatalmú vezetőjétől az őt támogatók és ellenfelei otthon és a nagyvilágban. Néhányan biztosan zsigeri ellenszenvből voksoltak így, mert szerintük Kamala Harris egy „radikális marxista”, aki tönkre tenné Amerikát. Másokat a nemzeti büszkeség fűthetett, mert Donald Trump azt a hitet ébreszti bennük, hogy vele a Fehér Házban Amerika talpra áll. Néhányan azonban hűvösen, „a kockázatokkal és mellékhatásokkal” számolva dönthettek úgy, hogy Trumpra szavaznak.
A szavazók ezen utóbbi csoportja nem biztos, hogy a 79 éves milliárdosban olyan személyt lát, akitől szívesen vennének egy használt autót, vagy akit bármiben is példaképként állítanának gyermekeik elé. Azonban valószínűleg sokan gondolják, hogy Trump elnökként több jót tett, mint rosszat. Ezek a Trump-szavazók talán úgy gondolhatják, hogy az ellene felhozott vádak erősen eltúlzottak. Ennek az okoskodásnak a középpontjában az az elképzelés állhat, hogy Trump legrosszabb ösztöneit – és hatalmát – korlátozni lehet 2025 és 2029 között. A korlátokat az elnöki stáb, az államigazgatás vagy éppen a kongresszus és a bíróságok jelenthetik.
A magunk részéről – az Óperenciás-tengeren innen – ezt az érvelést tévesnek tartjuk. Amerika és a világ sok mindent átvészelt már eddig is. Amerika minden bizonnyal túléli majd Trump újabb négy évét is. Az amerikai történelem már eddig is sok csapnivaló elnököt adott a világnak, az USA mégis megmaradt gazdasági, politikai és gazdasági nagyhatalomnak.
Egy Trump 2.0. elnökség során az USA akár még gyarapodhat is tovább. De itt érdemes leszögezni, hogy a magukat „kemény” republikánusnak valló választók figyelmen kívül hagyják a Trump-elnökséggel járó számos kockázatot. Azzal, hogy Trump urat a szabad világ vezetőjévé teszik, az amerikai republikánus szavazók a gazdaság talpkövét is megrengethetik, hiszen egy kiszámíthatatlanságában kiszámítható a demokrácia és a nemzetközi rendszer stabilitásával is hazárdjátékot folytatnak. Nem tudjuk számszerűsíteni annak az esélyét, hogy valami nagyon rosszul sül el 2025-29 között – erre senki nem vehet mérget előre, hiszen nincsen varázsgömb a kezünkben. De úgy gondoljuk, hogy azok a választók, akik ezt a kockázatot minimalizálták – tévúton járnak.
Talán eddig jutva gondolatmenetünkben a tisztelt KecsUP olvasó pánikkeltést gyanít a szerző szándéka mögött. Nyugodjanak meg, semmi nem áll távolabb tőlünk. Való igaz, hogy Trump úr első ciklusával kapcsolatos legeslegrosszabb félelmeink nem váltak valóra: nem tört ki a polgárháború, nem omlott össze a tőzsde és nem tört ki a világháború sem. 2024. november 5-e megmutatta azt is, hogy – még csak el sem törölték a választásokat Washingtonban – legalábbis egyelőre nem.
Trump elnöksége alatt történt
- Ami Trump elnöksége alatt megtörtént az az, hogy otthon csökkentette az adókat és deregulálta az amerikai gazdaságot, amely elnökségi évei alatt (2016-2020) gyorsabban nőtt, mint bármelyik gazdag vetélytársáé a világban.
- Fogcsikorgatva, de finanszírozta a Covid-19 elleni vakcinákat a szövetségi költségvetésből, még akkor is, ha – finoman szólva – nem volt hajlandó arra ösztönözni az amerikaiakat, hogy beoltassák magukat.
- Külföldön kétségtelenül az amerikai erőt (vagy annak látszatát) sugallta és a korábbi konszenzust a Kínával szembeni konfrontáció irányába mozdította el.
- Segített megalapozni a közel-keleti úgynevezett „Ábrahám-megállapodásokat”, amelyek javították és ígéretes együttműködési keretté alakították az Izrael és néhány szomszédja közötti kapcsolatokat – létrehozva egy olyan békét, amely – az egész közel-keleti térséget tekintve – eddig túlélt egy regionális háborút.
- A Trump 1.0 elnökség Amerika néhány szövetségesét (többek között számos európai NATO-tagállamot) sikeresen meggyőzött arról, hogy növeljék védelmi kiadásaikat a korábban vállalt 2% / GDP arányában.
- Amerika demokratikus intézményrendszere (a szavazatszámlálóktól a kormányzati szervekig szilárdnak bizonyultak – annak ellenére, hogy Trump förtelmesen viselkedett és szennyes, fekete tintával írta nevét a történelembe, amikor támadást szított a Capitolium ellen, hogy megpróbálja megakadályozni a 2021. január 6-án Biden január végi beiktatását.
Mit hozhat a Trump 2.0. a következő években
Ha mindez 2016-ban előrelátható volt – hiszen az volt – akkor most miért figyeljen a világ mégis mindarra jobban, ami most következik Washingtonban?
A válaszunk 2024 novemberében az, hogy ma a Trump 2.0. elnökség kockázatai és mellékhatásai jócskán megnőttek a világban. Mégpedig azért, mert Trump politikája alattomosabb, a világ veszélyesebb, és a józan, felelős emberek közül, akik első ciklusa alatt megfékezték az elnök legrosszabb ösztöneit, sokakat felváltottak az igazhitűek, a talpnyalók és a csélcsap karrieristák.
A Trump 2.0. elnökség kockázatait először is a republikánus politikai hátország átrendeződése növeli. Míg 2016-ban a republikánus platform még Mitt Romney (emlékszik még rá valaki?) mérsékelt pragmatikus és Trump radikális populista platformjai között vergődött egy újabb elnökségi dinamikus egyensúlyi állapotra, a mai kínálat sokkal szélsőségesebb.
Tegnapig a Trump 2.0. elnökségi kampány 20%-os vámot szorgalmazott minden importra, és arról harsogott, hogy a Mexikóból érkező autókra 200%-os vagy akár 500%-os (!) vámot vetne ki.
A 2024-es Trump 2.0. kampány azt szajkózta, hogy deportálják az illegális bevándorlók millióit, akik közül egyébként sokszázezren vállaltak munkát és amerikai gyerekek felnevelését vállalnak. Az új elnökség várhatóan meghosszabbítja az adócsökkentéseket annak ellenére, hogy az amerikai költségvetési hiány olyan szinten van, amilyet általában csak világháborúk vagy gazdasági recessziók idején látunk, ami azt sugallja, hogy Trump közömbös a hatékony és eredményes költségvetési gazdálkodás iránt.
Ezek a tervezett gazdaságpolitikai lépések várhatóan inflációt idéznek elő, ami konfliktusba kerülhet a Federal Reserve-rel. A vámszigorítás és védővámokra épített az EU és Kína elleni kereskedelmi háború kirobbantásának kockázatával jár, amely végső soron elszegényítheti Amerikát is. Az infláció, a kontrollálatlan hiány és a demokratikus intézményrendszer hanyatlás kombinációja hamarosan előrehozhatja azt a napot, amikor a külföldiek befektetők kétszer is meggondolják majd, hogy korlátlanul kölcsönadnak-e pénzt az amerikai államkincstárnak.
Amerika gazdaságát ma még irigyli a világ, de ennek sorsa a nyitott világpiacon áll és bukik, amely magába foglalja az innovációt és a versenyt, ami egyszerre kreatívan alkot és proaktívan rombol.
Néha úgy tűnik, mintha Trump vissza akarna térni a 19. századba, vámokkal és adókedvezményekkel jutalmazva barátait és büntetve ellenségeit, finanszírozva az államot és minimalizálva a kereskedelmi hiányt. Minden jel szerint a politika van olyan erős, hogy lerombolhatja Amerika jólétének alapjait.
A következő ok, amiért aggódni lehet egy második Trump-korszaktól, az, hogy a világ megváltozott. 2022-ig a világ nagy részén a legnagyobb politikai gócpontokon béke volt. Trump támogatói ezt annak tulajdonítják, hogy Trump kiszámíthatatlansága volt a fő erénye és hajlandónak mutatkozott olyan határozott és szokatlan lépéseket tenni a diplomáciában, amelyekkel valóban képes volt a rakoncátlan Észak-Koreát, Oroszországot és Iránt is kordában tartani.
De most, amikor hamarosan elkezdődik a következő elnöki ciklus, két háború is veszélyezteti Amerika biztonságát. Ukrajnában Oroszország van katonai fölényben, ami Vlagyimir Putyint olyan helyzetbe hozza, hogy további agresszióval fenyegetőzik Európában. A Közel-Keleten egy Irán felé kúszó regionális háború még az Egyesült Államokat is beszippanthatja a kiszélesedő konfliktusba.
Ezek a konfliktusok egy egészen új minőségű próbatételt jelentenek a Trump 2.0. ciklusra. Trump nevezetes – és hebehurgya- ígérete, miszerint egy nap alatt békét hoz Ukrajnába, valamint az izraeli offenzívák nyílt és folyamatos bátorítása nem megnyugtató üzenet a világ számára. Még rosszabb ómen a szövetségek iránti megvető attitűdje. Bár ezek (NATO, ENSZ, OECD, G-20) Amerika legnagyobb geopolitikai erejét testesítik meg, Trump úgy tekint rájuk, mint csapdák hálózatára, amelyek lehetővé teszik a gyengébb szövetségesek számára azt, hogy az USA gazdasági és katonai erejét megcsapolják. Trump elnöksége talán pimasz fenyegetésekkel átvészelheti a válságokat, de ugyanígy tönkre teheti a NATO-t is. Kína ezt közelről figyelemmel fogja kísérni, és mérlegeli mennyire legyen agresszív Tajvannal szemben. Ugyanígy tesz majd Putyin is a Kremlben. Az ázsiai szövetségesek (Japán, Dél-Korea) pedig arra számíthatnak, hogy nem bízhatnak tovább Amerika nukleáris kötelezettségvállalásában. Az EU NATO-tagállamai pedig már megkezdték a prevenciós tétova lépéseket ebből a kutyaszorítóból.
A bel- és külpolitikai kockázatokat végül felerősíti az utolsó nagy eltérés Trump első és egy esetleges második ciklusa között: hatalma kevésbé lesz korlátozva. Azt az elnököt, aki arról elmélkedett, hogy rakétákat lőne ki mexikói droglaborokra, a körülötte lévő emberek és intézmények első ciklusa alatt még visszatartották. Azóta a Republikánus Párt a Trump iránti hűség köré szerveződött. Trump-barát agytrösztök világították át módszeresen a következő kormányzatba szánt lojális emberek listáit, s a nyáron maga a Legfelsőbb Bíróság gyengítette az elnökök ellenőrzésének jogkörét azzal, hogy úgy döntött, a hivatalos és jogerősen megállapított bűncselekményekért nem lehet őket felelősségre vonni.
Ha a külső jogi és intézményes korlátok lazábbak lesznek, sokkal több múlik a világpolitikában Trump saját jellemén. Tekintettel arra, hogy a 2020-as választások elvesztése után sem érdekelte különösebben az alkotmány, nehéz optimistának lennünk. Korábbi elnöki kabinetjének fele megtagadta, hogy támogassa őt a jövőben. A legidősebb republikánus szenátor „megvetendő emberi lénynek” nevezi őt. Volt kabinetfőnöke és a vezérkari főnökök egykori vezetője egyaránt „fasisztának” nevezte. Ha olvasóink kiemelt vezetői állásinterjúra jelentkezőket hallgatnának meg, valószínüleg nem söpörnék le az ilyen jellemvonásokat.
A jó elnökök egyesítik az országot…
Trump úr politikai tehetsége, „zsenialitása” abban rejlik, hogy az embereket egymás ellen fordítja. George Floyd (Black Lives Matter) halála után azt javasolta, hogy a hadsereg lője lábon a tüntetőket. Amerika jóléte attól függ, hogy az emberekkel tisztességesen bánnak-e, függetlenül a politikájuktól; Trump azzal fenyegetőzik, hogy az igazságügyi minisztériumot politikai ellenségei ellen fordítja.
Az elnököknek nem kell szenteknek lenniük, és reméljük, hogy egy második Trump 2.0. elnökség elkerüli a katasztrófát. De Trump elfogadhatatlan kockázatot jelent Amerikára és a világra nézve. Ha e sorok írójának lenne szavazata, akkor az a demokratáknak jutott volna. Hogy mi vezetett Harris bukásához és mit hozhat a Trump 2.0 Magyarország számára, a következő elemzésben írjuk meg.
Zarándy Zoltán írása
———
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.
Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a szerkesztoseg@kecsup.hu címre.
