Irinyi utca / Fotó: Hraskó István, KecsUP HírekMég egy nagyobb kolónia van a környéken, a széchenyivárosi kispiac melletti jegenyéken harminc-harmincöt fészket számoltunk össze.
A témának igyekeztünk alaposan utánajárni, megkerestük kérdéseinkkel a fészkek eltávolítását – az engedélyek megléte esetén – végző Városüzemeltetési Nonprofit Kft.-t és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságot, de csak az utóbbitól kaptunk tájékoztatást és nyilatkozatot.
Kezdjük a panaszokkal és a kérdés gyakorlati oldalával, azaz hogy eltávolíthatóak-e a varjúfészkek, és ha igen, milyen esetben? Emellett érdekesnek és fontosnak tartjuk azt is kifejteni, hogyan jutott el idáig a helyzet, miért lett ilyen nemkívánatos madár akaratán kívül a vetési varjú.
A vetési varjú mint Európában őshonos vadon élő madárfaj, az Európai Unió madárvédelmi irányelve alapján védelemben részesül, amelyet valamennyi tagállamnak biztosítania kell (itthon egy példány természetvédelmi értéke 50 ezer forint). A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény alapján tilos a védett állatfajok – így a vetési varjú – egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása – hívta fel a figyelmet a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság.
Kolónia a széchenyivárosi kispiacnálUgyanakkor azt is közölték: a jogszabályi előírásokat is figyelembe véve van lehetőség a vetési varjú lakott területeken történő riasztására, esetlegesen a fészkek eltávolítására, illetve a lombkorona visszavágásos kezelésére, de minden esetben engedélyt kell kérni a területileg illetékes kormányhivatal környezet- és természetvédelmi főosztályától.
A KNPI hangsúlyozta, nem ők adnak engedélyt a varjútelepek megsemmisítésére, azt a kormányhivataltól kell megkérni, az igazgatóságot a kormányhivatal arra kéri fel, hogy véleményezze az engedélykérelmet.
A természetvédelmi szakemberek szakmailag akkor támogatják a hatósági határozat kiadását, ha:
- a tevékenység indokolt, azaz a varjak élettevékenysége olyan mértékben veszélyeztet más jogos érdeket, hogy az előidézett káros hatások már meghaladják a természetvédelmi közérdek védelmének pozitív hatásait (például veszélyeztetik a tulajdonhoz való jogot azzal, hogy folyamatosan beszennyezik a nem mozdítható vagyontárgyakat és ezzel kárt okoznak; vagy sértik az egészséges környezethez való jogot azáltal, hogy intenzíven piszkítják a rendszeres emberi tartózkodásra szolgáló területeket);
- ha költési időszakon kívül történik (a költési időszak március 15-től augusztus 15-ig tart);
- és ha a vetési varjú és más védett faj egyedeinek elpusztítására nem kerül sor.
Mint megtudtuk, az a leggyakoribb eset, hogy a panaszos lakók akkor kezdeményezik és sürgetik a fészkek vagy fészkelőhelyek felszámolását, amikor azokban a lerakott tojásokat, a kikelt fiókákat gondozzák a szülőmadarak.
„Az ilyenkor végzett beavatkozások a tojások, fiókák pusztulását eredményeznék, ami utóbbiak esetében állatkínzás, és a természetvédelmi jogszabályok megszegése. A fészkek eltávolítását jogszerűen és emberségesen a fészkelési időszakon kívül lehet elvégezni, és ehhez időben kell megtervezni és engedélyeztetni a beavatkozást” – jelezte a KNPI.
Az Akadémia körúti varjútelepAzt is figyelembe kell venni, hogy a varjúfészkekben a fiókák kirepülését követően gyakran megtelepednek más védett madárfajok is – például a vörös vércse vagy az erdei fülesbagoly -, és ezek költése augusztus végéig is eltarthat.
Az elmúlt években Kecskeméten több próbálkozás is történt a varjak távoltartására a sűrűn lakott városrészektől – madárriasztók kihelyezésével – , de egyedül a fák csonkolása vagy kivágása hozta meg a lakók által kívánt eredményt.
A szakértők megfigyelték, hogy a varjak szívesen telepszenek meg csókák által lakott odútelepek közelében is. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei ezért évekkel ezelőtt kisebb odútelepet hoztak létre a Benkó Zoltán Szabadidőközpont területén, de sem a csókáknak, sem a varjaknak nem tetszett a kiválasztott helyszín.
Felmerült annak a lehetősége is, hogy a nemkívánatos helyekről eltávolított fészkeket olyan fasorokra helyezik át, ahol nem zavarják a lakosságot a költő madarak, de ezt a módszert még nem próbálták ki.
A fészkek áttelepítésének a kedvező időszaka – amikor a madarak életében a legkisebb zavarást okozza – a szeptember 1-től a következő év január 30-ig terjedő időintervallum. Ekkor ugyanis a költés már befejeződött, a fiókák kirepültek, de a madarak még nem kezdték meg a következő évi fészeképítést, fészekfoglalást.
„Mindannyiunk közös érdeke az ember és a természet minél harmonikusabb együttélése, e nagyon intelligens, és az év nagy részében az ember számára is hasznos táplálkozású faj esetében is. Ebben akkor tudnak segíteni a természeti értékek kezelői, ha párbeszéd alakul ki a lakosság, a települési önkormányzatok és a megmaradt természeti értékek védői között” – hangsúlyozta a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság.
A vetési varjú hazai állományára vonatkozóan 1942-től állnak rendelkezésre pontos adatok, ekkor kezdték el ugyanis módszeresen felmérni a varjútelepeket. Az akkori költőállomány 270 költőtelepen mintegy 170 000 pár volt. A varjak eleinte nagyobb kolóniákban költöttek és csupán kis hányaduk fészkelt kisebb kolóniákban vagy az emberi települések területén.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapjáról kiderül: a vetési varjú korábban elsősorban mezőgazdasági rovar- és rágcsáló kártevőket fogyasztott, ám az intenzív mezőgazdasági termelés erőteljes vegyszerhasználata következtében megfogyatkozott a táplálékforrása, és váltásra kényszerült. Nagyobb arányban jelentek meg táplálékában az energiadús magvak, zsenge növényi részek, amivel már érzékeny károkat okozott a gazdáknak.
Fotó: Hraskó István, KecsUP HírekA varjút mezőgazdasági kártevőnek kiáltották ki. Eleinte időszakosan, majd 1971-től kezdve egész évben vadászható faj lett. Hatékony gyérítését azonban a lőfegyver és a mérgezés sem oldotta meg, ezért 1981-ben kezdték el alkalmazni varjúfélékre különösen erősen ható méreggel kezelt tyúktojás csalétek használatát. Ennek bevezetése jelentette a legnagyobb csapást a hazai vetési varjú állományra.
A módszert 15 éven keresztül használták rendszeresen a tavaszi időszakban, melynek eredményeként az állomány az első három év alatt felére esett vissza és két évtized alatt drasztikusan tovább csökkent. 1996-ban emiatt újabb kíméletet rendeltek el, de az eljárás használatának tiltása joghézag miatt a gyakorlatban nem érvényesült. Ellentmondásos jogszabályok voltak érvényben még 2001-ben is, amikor védetté nyilvánították a fajt.
A Petőfi Népe 1980. április 17-ei számában arról írt, hogy „varjúritkítási akció” keretében 46 ezer mérgezett tojást helyeznek kiA KNPI-től megtudtuk: a gyérítések következtében a nagy kolóniák elkezdtek összeomlani és a madarak kisebb telepekre kényszerültek. Az 1990-es évek közepére a vetési varjú hazai állománya az egykori 300 ezer párról csupán 30 ezer párra, tehát mindössze a 10 százalékára a zsugorodott.
„Bár a vetési varjút 2001-ben törvényes oltalom alá helyezték, illegális gyérítése, valamint az élőhelyeinek csökkenése továbbra is folytatódik. Állományának mérete jelenleg 40 ezer- 50 ezer pár körül mozog. Ez még mindig töredéke a korábbi populáció nagyságának, ezért természetvédelmi célkitűzés, hogy a jelenlegi állomány ne csökkenjen tovább” – emelte ki a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság.
A folyamatos emberi pusztítás miatt. Ezek hatására ugyanis a fészektelepek felaprózódtak, nagyrészt megszűntek, és ez arra kényszerítette a varjakat, hogy az emberi településeken, akár a nagyvárosokban keressenek menedéket.
Fotók Hraskó István, KecsUP Hírek„A varjak a rendszeres mérgezések és a közvetlen zavarás elől szinte menekülésszerűen költöztek az emberi települések közelébe, városi parkokba, temetőkertekbe, ahol erősen korlátozott a mérgek és lőfegyverek használata. Nem beszélve arról, hogy az itt található lakossági hulladék terített asztalt is jelent nekik. Itt viszont a hangoskodásuk, szennyezésük miatt keletkezik ellentét ember és vetési varjú között. Elmondható az is, hogy a települések külterületein található fészektelepek további zavarása, esetleges felszámolása nemhogy segítene, de kifejezetten ront a lakott területeken meglévő konfliktushelyzeteken.A kialakult szituáción pedig az sem segít, hogy a varjak jobb híján gyakran telelni is az emberi településekre húzódnak” – válaszolta a KNPI.
Fontos viszont tudni, hogy telente miért látunk sokkal nagyobb számban vetési varjakat. Ennek az az oka, hogy míg a Kárpát-medencei egyedek telente csupán kóborolnak, de alapvetően a költőterület környékén maradnak, télen jellemzően északkeleti irányból, Oroszországból, Ukrajnából és a Balti államokból hatalmas varjúcsapatok érkeznek hazánkba. Ám ezek a példányok nálunk csak átmeneti vendégek és március közepére mind elhagyják az országot, hogy visszatérjenek a költőterületükre. A nálunk költő állomány sorsa tehát alapvetően rajtunk múlik.
