A kecskeméti Tisza Szigetek keddi eseményén Bódis Kriszta, a Tisza Párt társadalompolitikai tanácsadója – nemcsak nyílt párbeszédre hívott mindenkit –, hanem arról is beszélt, hogy nem hatalmi eszközként, hanem erőforrásként tekint a tiszás mozgalomra. Ami azonban igazán feltűnést keltett az Aranyhomok Hotelben tartott nyitott, ellenzéki rendezvényen, hogy megjelent Laczkó-Zsámboki Angéla, helyi fideszes politikus – aki néhány napja még videóban „migránspártizta” Bódist. Végül nem erről, hanem a szokásos kormánypárti politikai panelekről kérdezte tiszás ellenfelét, amelyre a helyszíni riportunkban még visszatérünk. Az esemény előtt videós interjút készítettünk Bódis Krisztával, aki mesélt civil küzdelmeiről, az általa elképzelt magyar társadalom jövőképéről, miért vállalt politikai szerepet, és arról is, elmegy-e a betiltott Pride-ra szombaton (a videót a cikkben találja).
Szemléletet kaptak
Ez az este nem a klasszikus politikai rendezvényeket idézte, ahol panelekből építkező szólamokkal tömték meg a hallgatóság fejét. Néha sokkal inkább egy társadalompolitikai egyetemi kurzusra emlékeztetett, ahol szó esett elméletről és tereptapasztalatokról az oktatás, a szegregáció, a civilek és a szociálpolitika világából. Bódis Kriszta – pszichológus, író, a Van Helyed Alapítvány vezetője – számos példával illusztrálta az Ózdon végzett nyomortelepi munkáját, miközben a közönség részévé vált egy ideális társadalomról szóló közös gondolkodásnak. A szakértő által ismeretett dolgokról, még nem vehető készpénznek, hogy bekerülnek a Tisza Párt választási programjába. Az viszont körvonalazódik, ha Bódison múlik, akkor milyen szemléletben képzelnék el a tiszások – a kudarcaitól szenvedő – magyar társadalom tartós konszolidációját.
A Tisza Fórum egy ponton túl már nem csupán politikai eszmecserének tűnt – a kívülálló számára inkább egy motivációs találkozóra emlékeztetett, ahol a Tisza-tábor tagjai lelki muníciót gyűjtenek a következő hónapokra. A közösen óhajtott változásvárás ereje szinte tapintható volt, amely egy politikai felszabadulás felé mutat. A beszélgetést Szeitz Péter, korábbi kecskeméti önkormányzati képviselő moderálta, aki az esemény végén elárulta: ha fiatalabb lenne, maga is elindulna az országgyűlési választáson.
A 2026-os választásokra való egyre felfokozottabb készülődés jól érzékelhető Kecskeméten is: miközben a Tisza Szigetek eseménye zajlott, a városi közgyűlés ellenzéki frakciója saját rendezvényt tartott a Szövetség a Hírös Városért Egyesület szervezésében. Az Otthon Kávézóban megtartott fórum vendége dr. Perintfalvi Rita teológus, író volt, aki az egyházi és politikai szexuális visszaélések témájában tartott előadást.
Tisza szigetek: erőforrás és közösségi lendület
Bódis Kriszta így fogalmazott: a Tisza szigetek azt jelentik, hogy mostantól együtt olyan dolgokat fognak csinálni, ami az egész országra nézve változást hozhat. Nem hatalompolitikai eszközként tekint rájuk, hanem mint erőforrásokra. Nemcsak megmutatják, hogy vannak még élő közösségi kezdeményezések Magyarországon, hanem bátorságot is adnak azoknak, akik eddig hallgatni kényszerültek. Meggyőződése, hogy az igazi demokráciában a hatalom örül a visszajelzéseknek – a vezetőknek hallaniuk kell kritikus hangokat –, ehelyett az elmúlt években inkább csak kijelentések harsantak különböző színpadokon. A szigetek szerepe éppen ebben rejlik: itt kritikusan, partneri alapon lehet beszélgetni – és ez remélhetőleg idővel mindennapossá válik.
A politikai klíma változása Kecskeméten
Szeitz Péter felelevenítette: amikor az első találkozójukat szervezték egy évvel ezelőtt a Tisza szigetek Kecskeméten, egy városi cég sportvezetője azt mondta neki, hogy csak akkor adják oda nekik a kinézett füves területet, ha fizetnek érte 650 ezer forintot. Ma pedig már egy 150 fős belvárosi teremben tartanak rendezvényt. Hozzátette: egyre több olyan hely van a városban, ahol nem akadály a közösségi szerveződés, ezzel érzékeltetve a helyi politikai légkör változását.
Felszabadulás?
Bódis Kriszta arról beszélt, hogy a magyar nemzet és társadalmunk sokszínűsége olyan, mint egy család belső világa: a tagok eltérhetnek világnézetben, értékrendben, hozzáállásban – de ha baj van, félre tudják tenni a nézetkülönbségeket, és egymás felé fordulnak. Azt mondta, hasonlót tapasztal a Tisza Szigetek eseményein is: ezeknek a találkozóknak katalizáló szerepük van. És ez most különösen fontos – hangsúlyozta –, mert az ország olyan állapotban van, hogy ideje „összedugni a fejünket”, és a sokféle problémára közösen keresni megoldást. „Mindegy, hogy egyébként milyen párthoz tartozóak vagyunk” – fogalmazott Bódis Kriszta.
Még Carl Rogers pszichológus neve is elhangzott az est folyamán, Bódis Kriszta hangsúlyozta: a félelemmel teli társadalom most eljutott odáig, hogy felismerte előbb a félelmet, melyből a felszabadulás érzése bontakozik ki – ez új kreativitást jelent sokaknak.
A Tisza mozgalom ezért nemcsak eseményeket szervez, hanem társadalompolitikai célokat is szolgál: részvételiséget hirdet, amivel nő az érdekérvényesítés. Bódis szerint el kell jutni oda, hogy a polgárok ne csak nézők legyenek, hanem aktív közbeszélők. Ideális állapot az lenne, ha helyi civil szervezetek, szakszervezetek, kormánypárti és ellenzéki képviselők együtt ülnének le, párbeszédet folytatva a polgármesterrel. Ehelyett ma a hatalom puszta nézőként – „gyerekként” – kezeli a polgárokat, akik csak hallgatnak, nem kérdeznek.
Leépült az állam
Bódis Krisztia részletesen beszélt a Van Helyed a Közös Jövőnkért Alapítvány munkájáról is: 2011 óta hátrányos helyzetű ózdi gyerekek oktatását segítik. Tapasztalataik szerint azonban a rendszerszintű problémákat – oktatás, szociális támogatás – nem lehet civil szervezetekkel orvosolni. Az állami közreműködés nélkül csak „apró hiányokat lehet betömni”, de a mély társadalmi egyenlőtlenségeket nem.
Egyes életeken valamilyen módon tudnak segíteni, de itt tömeges eredményről nem lehet beszélni, mert a probléma tömeges, és ott szükség van az állami szolgáltatásokra: az egymással kooperáló oktatásra, szociális alágazatra. Amikor ezt felismerte, megfogalmazódott benne, hogy amit csinálnak civilként, az valójában állami feladat. „Ez egy nagyon kellemetlen pillanat, amikor civilként visszatükrözöd az állam felé, hogy igen, én megcsinálom a magam részét, értékelik is a munkádat, de nem úgy, ahogy azt gondolnád elsőre, hanem úgy, hogy az kevés”.
Szerinte Magyar Péter felismerte, akivel nagyon hosszan beszélgetett, mielőtt felkérte volna tanácsadójának: ezek a kérdések sokkal nagyobb, stratégiai intézkedéseket igényelnek, ezért is kérte fel őt tanácsadójának. Jelenleg szakpolitikai javaslatokon dolgoznak – mindenki önkéntes munkában vesz részt –, ebbe a folyamatba sok száz és ezer szakember csatlakozott. Céljuk, hogy mindez programként végigfusson.
Hogy milyen társadalmi jövőképet képzel el Bódis Kriszta Magyarországon, erről a vele készült interjúnkból többet is megismerhet.
Szegregáció és oktatási reformok
A közönségből érkezett kérdésekre Bódis válasza egyértelmű volt: nem elég csak segélyt adni, olyan rendszert kell létrehozni, ahol az oktatás és szociális ellátás együtt, helyi viszonyokra szabottan működhet. Több szakember kell, kevesebb bürokrácia – nem a merev centralizáció, egységes tankönyvek, hanem valódi odafigyelés. Enélkül a rendszer egyformán bünteti a hátrányos helyzetű, roma és nem roma gyermekeket is.
MNB–NJEA-botrány: ez nem tőkefelhalmozás, hanem a közösségi források kifosztása
Szóba került az MNB–Neumann János Egyetemért Alapítvány körüli, 127,5 milliárd forintos közpénzbotrány is. Bódis Kriszta szerint ez az ügy élesen rávilágít arra, hogy ma Magyarországon tudás és valódi teljesítmény nélkül lehet valakiből szupergazdag – miközben semmiféle hozzáadott értéket nem képvisel. „Itt a közösből vettek el” – mondta –, nem pedig piaci versenyben, értékteremtéssel szereztek vagyont. Bódis szerint az ügy különösen súlyos, mert nem csupán az átláthatóságot és a közbizalmat ássa alá, hanem közvetlenül a jövő generációktól, az egyetemistáktól vettek el forrásokat. Ez ugyanis nem egy fenntartható, versenyképes beruházás volt, amely hosszú távon megtérülne. Úgy látja, az ország sokkal többre vihetné, ha a valódi teljesítményt, a tudást és a technológiai fejlődést támogatnák – nem pedig az ilyen „kétes ügyletekre folyna el százmilliárd forintnyi közpénz.”
Amikor fideszes képviselő kérdez a tiszás fórumon
A keddi Tisza Szigetek fórumon kisebb meglepetést keltett, hogy megjelent Laczkó-Zsámboki Angéla, fideszes önkormányzati képviselő – néhány nappal azután, hogy videós posztjában a harcosok klubjának stílusában szállt bele tiszás ellenfelébe, felsorolva a kötelező fideszes toposzokat: „migránspárti”, „szélsőséges lmbtq propagandista”. A fórumon azonban ezeket a címkéket nem hozta elő – másra volt kíváncsi.
Kérdésében a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programját hozta szóba, amely szerinte hasonló elvek mentén működik, mint Bódis Kriszta ózdi tevékenysége a Van Helyed Alapítványon keresztül. Felidézte, hogy Kecskeméten is van ilyen jellegű program – a Mezei utcai Közösségi Házban működő Biztos Kezdet Gyerekház formájában. Elismerte: „nagyon sok igazság van abban, amit Bódis Kriszta elmondott”, de szerinte a felvázolt jövőképhez az oktatásban óriási mennyiségű humán erőforrás kellene. „Kijön ide dolgozni, honnan szedjünk humán erőforrást, ami rengeteg költséget jelent?” – vetette fel Laczkó-Zsámboki Angéla.
A közönség soraiból többen ironikusan mosolyogtak a kérdésen, egy fideszes politikustól különösen pikánsnak tűnt ez a felvetés. Bódis azonban rezzenéstelenül fogadta, és így válaszolt.
Elmondta, hogy a kétezres évek végén kezdett el együtt dolgozni Vecsei Miklóssal, aki jelenleg a társadalmi felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztos. Vitájukat röviden úgy írta le Bódis: hiába van szakmai tudás, a probléma rendszerszintű. Az államnak úgy kellene működnie, mint a Felzárkózó települések (FETE) programnak – de ha a szolgáltatások nincsenek egymásra építve, és párhuzamos rendszereket kell létrehozni, az nemcsak kevésbé hatékony, de sokkal költségesebb is. Valódi strukturális átalakításra van szükség, mert nem különálló „miniállamokban” kellene működnie ezeknek a tudásbázisoknak, hanem integráltan, az állam szövetébe ágyazva. Most ugyanis projektalapon működnek, ami rengeteg forrást emészt fel.
A forrásokat illetően Bódis két kulcselemre mutatott rá: az egyik a közpénzek ésszerű elosztása, a másik pedig az Európai Unióval való értelmes együttműködés. „Nem ideológiai alapú harcokra kellene fordítani az erőforrást, és akkor nagyon sok forrás felszabadulna” – mondta. Példaként hozta az önkormányzatoktól beszedett szolidaritási hozzájárulást: „nem az elv a rossz, hanem az a gond, hogy senki sem tudja, hova folyik el a sok milliárd közforint”.
A 2 órás fórum 20 órakor ért véget.