Gyermekbántalmazás: ezek a jelei, ha az óvoda és iskola eltitkol valamit

Nem az a jó iskola és óvoda, ahol soha semmilyen baj nem történik. Így jobb lenne, ha a problémákat az intézmények nem eltussolnák, hanem inkább felvállalnák őket – hangsúlyozta a KecsUP Híreknek egy gyermekbántalmazásokban jártas szakember. Reményiné Csekeő Borbála szerint ugyanis az abúzusok úgyis kiderülnek, a gyerekek ugyanis szinte minden esetben komoly jeleket küldenek a környezetüknek. Nem mindegy azonban, hogy a felnőttek hogyan dekódolják, majd kezelik azokat.

Ahogyan arról a KecsUP Hírek is beszámolt, az elmúlt időszakban sorra érték egymást a gyermekbántalmazási esetek Kecskeméten és környékén. Előbb egy vacsiközi intézményről, az Aranykapu Magán Óvodáról derült ki, hogy agresszív óvónőt foglalkoztatott, majd egy helvéciai intézmény kapcsán merült fel ugyanez. Ám ezeken kívül is több emlékezetes eset történt a közelmúltban, melyeknek egyaránt köze volt a városhoz. A döbbenetes esetek kapcsán azonban egyvalamiről nem nagyon esett szó: hogy mit tehetnek azok a szülők, akiknek a gyermekét bántották, egyáltalán hogyan vehetik észre, ha valami nem stimmel a gyermekükkel? Következő cikkünkben erre keressük a választ.

Gyermekbántalmazás: nem zörög a haraszt?

„Sajnos hatalmas a gyermekbántalmazással kapcsolatos esetek látenciája, és ez alól nem jelentenek kivételt az óvodai és iskolai abúzusok sem. Az intézmények ugyanis sokszor ellenérdekeltnek érzik magukat abban, hogy az ilyen esetekből ügy legyen” – mondta el a KecsUP Hírek megkeresésére Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkírzis Alapítvány szakmai vezetője. Pedig nagyon fontos lenne, hogy a közvélemény ne azt tekintse jó intézménynek, ahol soha semmi baj nem történik – a szakember szerint ilyen talán nincs is –, hanem azt, ahol semmilyen bántás vagy visszaélés nem marad titokban, ahol a legkisebb határsértést is jelzik, ahol mindennek megfelelő következménye van. Ám ettől még messze állunk.

„Sokszor ugyanis az intézményben bántalmazott gyerekeknek nem olyan a családi háttere, a szüleivel való kapcsolata, hogy segítséget kérjenek tőlük. Más esetben pedig a szülők nem érzik úgy, hogy értelme lenne egy feljelentésnek, ehelyett inkább csendben kimentik a gyereküket a mérgező helyről.”

A fentiekből adódóan így csak nagyon kevés esetről tudni, ráadásul a Kék Vonal szakmai vezetője nem is tud arról, hogy lenne egy olyan központi és megismerhető statisztika, amelyből kiderül, hogy az országban hány intézmény küzd hasonló problémával. „Azt tudjuk csupán, hogy a Kék Vonal anonim szolgálatához idén áprilisig 2 esetben fordultak intézményen belül felnőttől elszenvedett fizikai bántalmazás miatt, illetve 5 esetben érkezett segítségkérés szexuális visszaélés miatt. Ám az érzelmi bántalmazás ezeknél sokkal gyakoribb” – hívta fel a figyelmet a szakember.

Így vehető észre, ha valami nem stimmel

Ám a gyermekbántalmazások kapcsán nemcsak a rendszerből adódó eltussolás validságát érdemes kiemelni, hanem érdemes az áldozat és annak családja szemszögéből is megközelíteni a kérdést. Hiszen a bántalmazott gyerekek a viselkedésükkel a legtöbbször konkrét jeleket küldenek, ezáltal akár könnyedén észrevehetővé válik, ha valami nincs rendben. De melyek ezek a jelek? „Minden hirtelen változás, a tartós rossz hangulat, a félelmek, szorongások, illetve ezeknek a tünetei – a körömrágástól a gyakori fej- vagy hasfájásig – jelezhetik, hogy baj van” – szögezte le Reményiné Csekeő Borbála.

A szakmai vezető továbbá hangsúlyozta, hogy az agresszív viselkedés is mindenképpen lehet annak a jele, hogy máshol bántják a gyermeket, ugyanakkor a teljes visszahúzódás és a passzivitás is fontos fokmérője lehet a gyermekbántalmazásnak. Emellett érdemes lehet figyelni a gyermek alvásában vagy étkezésében bekövetkező változásokat is, mint ahogyan az állandó fáradtság, a függőségek és az önsértés, valamint az öngyilkossági gondolatok megfogalmazása is a jelek közé sorolhatók.

Ha már megtörtént a baj

Az alapvető cél persze az lenne, hogy már az egészen kicsi gyerekek is megtanulják, hogyan tudják a szavak szintjén is jelezni, ha bántották őket, félnek valamitől vagy valamit nagyon nem akarnak. Illetve hogy kamaszkorban is megmaradjon a gyerek és a szülő között egy olyan bizalmi kapcsolat, ahol a fiatal elmeri mondani, ha bántják. „Hogy ne kelljen a gyermeknek a probléma elbagatellizálásától vagy éppen a vele nem egyeztetett, a számára túlzó reakcióktól tartania” – hívta fel a figyelmet Reményiné Csekeő Borbála.

Hiszen az ilyen esetekben a legfontosabb, hogy soha ne az áldozat legyen hibáztatva, hogy a felnőtt tisztában legyen azzal, hogy nála van a felelősség. „Érdemes továbbá azt is elmondani a gyermeknek, hogy nincs olyan, hogy megérdemelt bántás!” – húzta alá a szakmai vezető, majd rávilágított: általában segíti az áldozatot, ha bántalmazásnak van következménye az elkövetőre nézve.

Ám a retorzió nem minden, érdemes a felnőtteknek azzal is tisztában lenniük, hogy egy gyermekbántalmazási eset során mégis kihez fordulhatnak konkrét segítségért? Erre vonatkozóan több út lehetséges:

• Az első és legfontosabb lépés, hogy biztosítsuk a gyermeket arról, hogy egy napot sem kell védtelenül ott töltenie, ahol őt bántalmazás érte, ahol nem érzi magát biztonságban.
• Miután már a gyerek teljesen egyértelműen biztonságban van, érdemes megfigyelni őt és megkérdezni tőle, hogy maradtak-e benne félelmek, rossz érzések? Ha igen, akkor lehetőség szerint érdemes azokkal pszichológushoz fordulni. Ha óvodai, iskolai közegről van szó, úgy igénybe vehető az intézmény pszichológusa (már ha olyan szerencsés helyről van szó, ahol ez adott).
• Továbbá a családsegítő központokban és a pedagógiai szakszolgálatokban is elérhető segítség. Bár ez utóbbi lehet akadályozott, a Kék Vonal tapasztalatai szerint ugyanis sokszor hiány van a kompetens szakemberekből, illetve egyéb, a rendszerrel kapcsolatos anomáliák is felmerülhetnek. Ugyanakkor érdemes utánajárni ennek a lehetőségnek is.

Idő kell a gyógyuláshoz

Amire azonban érdemes felkészülni, hogy a bántalmazást elszenvedő gyermeknek időre lesz szüksége ahhoz, hogy az általa átélt traumát megfelelő módon feldolgozhassa. Arra pedig, hogy ez mennyi idő lesz pontosan, arra nincs egy általános válasz. Mert minden történet egyedi, így a felépülés függ a bántalmazás módjától, az időbeliségének mértékétől, a korábbi élettörténettől és az áldozat lelki ellenállóképességtől. „Egy biztos, hogy áldozattá bárki válhat. De ahol van egy stabil érzelmi háttér, ahol a gyermek abba nőtt bele, hogy őt senki (természetesen a szülei sem) bánthatja, akkor nagyobb az esély arra, hogy észreveszi, ha áldozat válik belőle és rögtön segítséget kér” – hívta fel a figyelmet Reményiné Csekeő Borbála. Végül a szakember azt is leszögezte, hogy egy bántalmazás után hatalmas feladat az áldozat önértékelését és a biztonságérzetét helyreállítani. Ehhez pedig nem mindegy, hogy a gyermek honnan indult, azaz a bántalmazás előtt milyen volt az énképe és önbecsülése.