Az Európai Bizottság közzétette a 2026-os uniós költségvetés tervezetét, valamint a legfrissebb szemesztercsomagot, amelyek irányt mutatnak a tagállamoknak a következő évek gazdaságpolitikájában. Magyarország számára kulcskérdés, hogy hogyan tudja kihasználni a kohéziós forrásokat a gazdasági egyensúlyhiányok csökkentésére és a hosszú távú fejlődés megalapozására – különösen egy olyan időszakban, amikor a helyreállítási alapok kifutnak, a verseny pedig egyre élesebb.
Az Európai Bizottság 193,26 milliárd eurós EU-költségvetést javasolt 2026-ra, amelyet várhatóan 105,32 milliárd eurónyi NextGenerationEU-kifizetés egészít majd ki. A költségvetés a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatára épül, és olyan kulcsfontosságú prioritásokat hivatott támogatni, mint Ukrajna helyreállítása, a biztonság és védelem erősítése, a migráció kezelése, a versenyképesség növelése, valamint a zöld és digitális átállás. A javaslat egyik fontos eleme, hogy nagyobb rugalmasságot biztosít a tagállamoknak: lehetőséget ad a Kohéziós Alapok átcsoportosítására olyan sürgető célokra, mint a megfizethető lakhatás, az energiarendszerek megerősítése vagy a vízbiztonság javítása. A „Kohézió, reziliencia és értékek” fejezet önmagában 71,73 milliárd eurót tesz ki, ami a teljes 2026-os költségvetési javaslat mintegy 37,1 százalékát jelenti.
Magyarország kormánya eláll az uniós fejlesztési források egy részétől
Magyarország szempontjából azonban nemcsak a teljes EU-büdzsé fontos, hanem az is, hogyan tudja a kormány hatékonyan kihasználni az uniós forrásokat a hazai gazdaság megerősítésére.
Az Európai Bizottság június 4-én közzétett 2025-ös tavaszi európai szemesztercsomagja testreszabott gazdasági és társadalmi ajánlásokat tartalmaz az uniós tagállamok versenyképességének és ellenálló képességének erősítésére. A dokumentum hangsúlyozza a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF), valamint a kohéziós programok felgyorsításának szükségességét – különösen annak fényében, hogy a RRF 2026-ban kifut, miközben a kohéziós beruházások kulcsszerepet játszanak az innovációban, a dekarbonizációban és a stratégiai autonómia megteremtésében.
Hogy Magyarország ne veszítsen el további lehívható forrásokat, különösen sürgető lett volna foglalkoznia az Orbán-kormánynak az RRF keretében kigondolt tervezéssel. Csakhogy két rendeletet bocsátott ki júniusban a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium, melyben a magyar kormány lényegében lemondott az EU RRF 10,4 milliárd eurónyi (4195 milliárd forintnyi) támogatásáról. Ezt azt jelenti, hogy a minisztérium jogot kapott arra, hogy felfüggessze a támogatási kérelmek értékelését és a támogatási szerződések megkötését, ha az adott projekt kifizetési kérelme nem küldhető meg az Európai Bizottsághoz.
A kormány egy másik rendeletet is kiadott, mely a 2021-2027-es költségvetés keretein belül érkező kohéziós forrásokra vonatkozik: ennek értelmében az irányító hatóság egy projektet hivatalosan „ellehetetlenültnek” minősíthet, így elutasíthatja a támogatási kérelmet. Eszerint leginkább azok a régiók érezheti magukat veszélyben, ahol az egy főre jutó GDP meghaladja az uniós átlagot – ilyen például a sokat sarcolt Budapest. A kohéziós keret (ezt minden szegény régió mindig kapja, szemben az egyszeri RRF programmal) 22 milliárdjából befagyasztott mintegy 9,5 milliárd euró lehívása sem látszik könnyű feladatnak, mert itt sem tesz lépéseket a kormány az előírt jogállamisági feltételek teljesítésére. 1 milliárd euró ebből a keretből már tavaly év végére végleg elveszett a határidők túllépése miatt. Ha nem változik a kormányzati uniós politika, akkor újabb 1 milliárd eurót bukhat el Magyarország az év végén.
Holott az unió kohéziós forrása kulcseleme a hazai fejlesztéseknek, ez az alapja az olyan jól ismert mozaikszavaknak, mint a TOP, a KEHOP, a GINOP, amelyek a hazai regionális fejlesztés és a társadalmi felzárkóztatás fő forrásai. A Bizottság javaslata jelentős rugalmasságot bevezet, mely különösen fontos lehet Magyarország számára, ahol egyre több önkormányzat és lakossági csoport küzd az inflációval, a lakhatási válsággal és az energetikai költségek emelkedésével. A kérdés az, hogy Magyarország él-e a lehetőséggel – és ha igen, milyen jövőt alapoz meg vele.
