A vízügyi szakemberek a klímaváltozás hatásait már régóta nem távoli, tudományos előrejelzésként érzékelik, hanem napi üzemeltetési kihívásként. „A szélsőségek megszaporodtak: a csapadék időbeli eloszlása felborult, egyre több a hirtelen, nagy intenzitású eső, mely lefolyik, mielőtt hasznosulna, és egyre hosszabbak a száraz periódusok, amelyek főként a sekélyebb vízbázisokat terhelik meg” – hangsúlyozta Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) elnöke, aki hosszú interjút adott az index.hu-nak, melyből a legerősebb részeket emeljük ki lapszemlénkben.
A vízveszteségről így beszélt Kurdi Viktor: a meglévő infrastruktúra kiépítése / felújítása évtizedek óta folyamatosan halogatott feladat. A föld alatt lévő hálózatok, a csatornák és vezetékek „nincsenek szem előtt”, ezért a pótlások és felújítások sokszor háttérbe szorulnak. „A nem számlázott víz aránya országosan 22–23 százalék körül mozog. Ez nemcsak pazarlás, hanem közvetlen költségnövelő tényező is, hiszen a megtermelt, megtisztított, de el nem adott víz is pénzbe kerül.” Ideálisnak szerinte 8–11 százalék közötti érték tekinthető.
- Kecskeméten a vízveszteség 15–16 százalék. A BÁCSVÍZ Zrt. által üzemeltetett ivóvízvezetékeken a teljes hálózati veszteség azonban 20 százalék, de vannak olyan települések, mint Martfű és Öcsöd, ahol ez meghaladja a 30 százalékot – mondta egy korábbi interjúban a KecsUP Híreknek a Bácsvíz Zrt. igazgatója, Kurdi Viktor.
Drága a rezsicsökkentés
A rezsicsökkentésről kijelentette a MaVíz elnöke: „A bevételi oldal gyakorlatilag befagyott, miközben a működési költségek folyamatosan emelkedtek.” Úgy látja:
– „A rezsicsökkentés rövid távon a fogyasztók rezsiterheit mérsékelte, de hosszú távon alapvetően aláásta az ágazat pénzügyi fenntarthatóságát, és közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy mára komoly bér-, infrastruktúra- és humánerőforrás-lemaradás halmozódott fel.”
A munkaerőhiányról így nyilatkozott:
– „Olyan területről beszélünk, melynek jelentősége a fentebb is sorolt okok miatt már most kulcskérdéssé vált, és a jövőben ez hatványozódik. Éppen ezért elengedhetetlen a megfelelő szakember-utánpótlás pályára állítása.”
A bérek változását is felidézte Kurdi Viktor: „A 2010-es évek elején a vízműves bérek még 10 százalékkal meghaladták a nemzetgazdasági átlagot. (…) Mára 10 százalékkal az országos átlag alatt vannak.” Szerinte „nem egyszeri béremelésekre van szükség, hanem több évre előre rögzített, kiszámítható bérpályára, amely garantálja a versenyképes bérezést. Csak így lehet tartósan megfordítani a pályaelhagyást, és visszacsábítani a fiatalokat.”
A jövőről szólva a digitalizációt és az innovációt emelte ki: „A vízkészletekkel való gazdálkodásban ma már elengedhetetlen a pontos mérés és a szabályozás. Tudni kell, mennyi vizet veszünk ki, mennyi kerül be a rendszerbe, és hol vész el.”
Az interjú végén így összegzett: „Az éghajlat elmúlt 20–30 éves átrendeződése már a magyar csapnál is érezhető; a víziközmű-hálózatok korszerűsítési elmaradása több évtizedes, a vízveszteség országos szinten 22–23 körül van, a szakember-utánpótlás megrogyott, a bérszint az elmúlt évtizedben lemaradt. A 2024-ben bevezetett új finanszírozási modell azonban fordulatot hozott az ágazat számára, és esélyt ad tartós fejlődési pálya megkezdésére.”
