Beton.Hofi gondoskodott róla, hogy felejthetetlen legyen az Ápoló Klub idei szabadtéri szezonja

„Este van este van, ki-ki nyugaton van” – ezzel a sorral, a Be vagyok zárva című számmal indította maximális lendülettel kecskeméti koncertjét Beton.Hofi az Ápoló Klubban. A fellépés eredetileg szeptember 20-án lett volna, de azt a rapper betegség miatt kénytelen volt lemondani, így 25-én, csütörtökön 20 órakor pótolták be a koncertet. Bátran kijelenthető, hogy sem a telt házas buli hangulatára, sem az előadóra nem volt negatív hatással a szokatlan időpont.

Beton.Hofit azt hiszem már nem nagyon kell bemutatni senkinek, azonban ha valaki mégis igényli, röviden ismertetem munkásságát. Az első igazi nagy durranása a „comic sins” volt 2021-ben, ezen az albumon szerepelnek például az Offwhite és a Hard Reset című – mára – klasszikusok is, amelyeket a mai napig teli torokból ordít a közönség. Ez tegnap, Kecskeméten is így volt.

Az előadó következő hatalmas érdeklődést kiváltó albuma – egy évvel a comic sins után – a Playbánia volt, azt követte a 0, legfrissebb zenéi pedig a Be vagyok zárva, az Angyalok, a Pont jó és a Pokol. Beton.Hofi mainstreambe való bekerülését több okból is nehéz megítélni, például azért, mert néhány (és a néhány alatt tényleg azt értem, hogy néhány) zenéje kormánykritikus, így nem szívesen játsszák a rádióban.

A legérdekesebb az volt, amikor a Bagira című zenét hallgatta az egész ország (Magyarországon karácsonykor is verte Spotify-on az All I Want For Christmas Is You-t), a közmédiában azonban kicenzúrázták Orbán nevét a nótából. De ha mindenképp meg kell nevezni, hogy mi vezette oda az előadót, ahol most tart, akkor az én személyes válaszom rövid: a Bagira. Ezen a ponton érdemes még kiemelni Hundred Sins producert is, aki számos zenéjében közreműködött – például a legutóbb említettben is, ami meghozta az országos sikert.

Beton.Hofit mára 443 ezren hallgatják havonta Spotify-on, a Bagira 26 milliós, a Tiszalök 14 milliós, a Meggyfán pedig 10 milliós hallgatottságnál jár.

Azt hiszem ezt követően nem kell különösebben részleteznem, hogy melyik zenéknél volt leghangosabb a közönség. A szerző bevallottan nagy csodálója a rappernek, azonban most jutott el először oda, hogy élőben is meghallgassa egy koncertjét. Persze így néhol elfogult lehet, de ez egy ilyen műfaj. A legfeltűnőbb az volt, hogy más előadókhoz képest mennyire gyorsan darálja egymás után a számokat, csak néha-néha szólt ki a közönséget buzdítani, és néha-néha köszönte meg a támogatást. Nem voltak felesleges monológok, nem volt különösebb színpadi látványosság: csak a zene, a közönség és az előadó.

Kiemelendő, hogy Beton.Hofi-nak egymástól mind stílusban, mind hangulatilag nagyon eltérő zenéi vannak. A Pokol című régi vonalas (OG, ha úgy tetszik) rapzene közben az előadó teljesen átszellemülve, idegesen „lökte” a sorokat, hogy aztán pár perccel később visszafogottan, szinte érzelmesen adja elő a Pont jót. Ha Hundred Sinst kiemeltem a Bagira kapcsán, akkor kötelességem Baba Azizzal is ezt tenni a Pokolban játszott szerepében.

A pokol egyébként az előadó kedvelt, visszatérő szimbóluma, több zenéjében is használta, mielőtt lett egy ezt címében is viselő nótája. A koncert körülbelül 70 perces volt, de annál intenzívebb – tökéletes harmóniát láttam és éreztem a közönség és az előadó között, a számok sorrendje pedig kifogásolhatatlan volt. Természetesen nem maradt ki a „vakuzás” sem a végén, csak az emberek világították meg a színpadot – számomra ez minden koncert egyik csúcspontja. Az időtartamára visszautalva – azt hiszem, ha egy koncert nem úgy ér véget, hogy hú, de hallgattam volna még, akkor az túl hosszú. Ezt pedig még sokáig hallgattam volna.

Ezt még nem írtam egyetlen beszámolóban sem: ez volt az idei év legjobb koncertje Kecskeméten.

Beton.Hofi volt az utolsók egyike, aki még a szabadtéri szezonban – azaz a kinti színpadon – lépett fel az Ápolóban: szeptember 26-án a Margaret Island ad koncertet, 27-én pedig a Fiesta zárja a szezont. A klubszezont Filo nyitja meg október 3-án. Olyan előadókat szoktam ajánlani, akiket magam is kedvelek, ezért az utóbbit mindenképp javaslom annak, aki minőségi élő zenére vágyik Kecskeméten. Aki nem ismeri, annak hoztam egy igen friss szerzeményt tőle – amolyan kedvcsinálóként.