Az utóbbi hónapokban újabb hátborzongató álhír kezdett terjedni az interneten, miszerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök „eladja” a gyerekeket, és az ország legfőbb „exportcikkévé” tette őket. Az oroszbarát dezinformációs csatornák szerint a gyermekeket hivatalosan dokumentálják, majd külföldre szállítják, ott pedig vagy nyugati nagykereskedők keresnek rajtuk újabb hasznot, vagy konkrétan pedofil „fogyasztókhoz” kerülnek. A hír szerint ezt a műveletet maga Zelenszkij és közvetlen munkatársai felügyelik, köztük Daria Heraszimcsuk gyermekjogi biztos is, aki szerint „így gondoskodik” az ukrán gyerekekről.
Bár első pillantásra is abszurdnak tűnhet, a vád komoly veszélyt jelent: újabb láncszeme annak a hosszú ideje futó, Kreml által vezérelt kommunikációs hadjáratnak, amelynek célja Ukrajna lejáratása, a nemzetközi közvélemény elbizonytalanítása és nem utolsósorban Oroszország felelősségének elkenése a civilek, különösen a gyerekek ellen elkövetett jogsértésekért. Az ilyen típusú álhírek visszatérő elemei az orosz dezinformációs gépezetnek: nem csupán a gyermekkereskedelemről, de szervátültetésekhez kapcsolódó sötét összeesküvésekről, titkos pedofil hálózatokról és tömeges eltüntetésekről is szólnak, szinte mindig mindenféle bizonyíték nélkül.
Miközben ezek a vádak nagy figyelmet kapnak a médiában és a közösségi oldalakon, egy dolgot következetesen elfelejtenek megemlíteni: azt a dokumentált tényt, hogy valójában Oroszország a felelős több ezer ukrán civil, köztük gyermekek jogellenes deportálásáért. Ezt nemcsak jogvédő szervezetek, de nemzetközi intézmények, sőt maguk az orosz hivatalos szervek is elismerték.
A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) 2023 márciusában elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök, valamint Marija Lvova-Belova, az orosz gyermekjogi biztos ellen, mivel a vád szerint törvénytelenül hurcoltak el és telepítettek át gyerekeket az ukrajnai megszállt területekről Oroszországba. Ez a tett – a nemzetközi jog alapján – háborús bűncselekménynek minősül. Az ICC közleménye itt olvasható.
Az elhurcolásokat számos független szervezet és intézmény is rögzítette: a ENSZ, az EBESZ (OSCE), a Human Rights Watch, az Amnesty International, valamint független nemzetközi és orosz újságírók is vizsgálták és dokumentálták a történteket. Az adatok egybehangzóak: tömeges, rendszerszintű deportálás történt, amely során ukrán gyerekeket választottak el családjaiktól, és szállítottak Oroszországba különféle intézményekbe, sok esetben politikai indokkal, „átnevelési” célzattal.
Ennek ellenére a Kreml által támogatott dezinformációs csatornák újra és újra megpróbálják elhitetni a közönséggel, hogy nem Oroszország, hanem épp Ukrajna az, amely kizsákmányolja, áruba bocsátja és veszélyezteti a gyermekeit. Ez a narratíva szinte szó szerint újrahasznosítja a már korábban is terjesztett összeesküvés-elméleteket. Ilyenek például azok az állítások, amelyek szerint az ukrán gyerekek a „legkeresettebb és legjövedelmezőbb cikkek”, vagy hogy az ukrán titkosszolgálatok szervkereskedelmet folytatnak, esetleg, hogy a sötét weben árulják őket szexuális rabszolgaságra vagy szervkivétel céljából. Egyes narratívák odáig is elmennek, hogy azt állítják: Ukrajna elhamvasztja a katonákat, hogy eltüntesse a szervkereskedelem nyomait.
