A faluja csak egy csodabogárnak hitte, mára a világ harmadik legjobb fodrásza vált belőle (interjú)

Már gyermekként nagyon érdekelte a hajvágás. Kezdetben a hosszabb hajú rokonaival játszott fodrászosat, majd élete első hajfestését és -vágását is az unokahúgán végezte el. Hintenberger Máté az évek során persze rengeteget tanult és fejlődött, ennek köszönhetően mára mesterfodrásznak mondhatja magát, aki a Hairworld fodrász-világbajnokságon nemrég harmadik helyezést ért el.

Ha választhatnál egy szuperképességet, akkor mi lenne az és miért?

– Egy olyan képességet választanék, amellyel egy csettintésre visszarepülhetnék a gyermekkoromba – abba az időszakba, amikor még gondtalan és önfeledt volt az élet, amikor minden sokkal egyszerűbbnek tűnt.

Mi akartál lenni gyerekkorodban? Mikor és miért kezdtél el érdeklődni a fodrászat iránt?

– A haj, mint alapanyag és kifejezőeszköz, már gyerekkoromban lenyűgözött. Emlékszem, minden családi eseményen az unokahúgommal mindig kiszemeltük a leghosszabb hajú rokont, és fésülgettük, csatot tettünk a hajába. Aztán Anikó, az unokahúgom, nagyon korán, talán 11–12 éves korában kezdte festeni a haját. Megkért, hogy fessem be neki az akkoriban népszerű, élénkvörös színnel, és egy szabászollóval igazítsam meg a frufruját. Sikerült! Igazán trendi lett, pont olyan, mint Natalie Oreiro stílusa abban az időben.

A fodrászatról sokan úgy tartják, hogy az egy nőies szakma, csakúgy, mint mondjuk az óvodapedagógus vagy a virágkötő. Nem cikizett senki azért, mert fodrász akarsz lenni?

– Nagyjából húsz éve, amikor engem már komolyan érdekelt ez a szakma, a kis falumban ez még elég különlegesnek számított. De már akkor is mindenki azonnal fel tudott sorolni legalább öt ismert férfi fodrászt. Ma pedig az egyik legdivatosabb szakma a barber!

Tehát megéri ma fodrásznak lenni?

– Igen, hatarozottan igen! Nagyon szép szakma, ha pedig valaki ügyes, és nem veti meg a kemény munkát, akkor minden tekintetben tökéletes választás.

Mit üzennél azoknak, akik épp azon gondolkodnak, hogy belevágnak a fodrászatba?

– Szakmaszeretet. Alázat. Hajrá!

Nem titok, hogy a fodrász-világbajnokságon elért harmadik helyezésed miatt beszélgetünk most. Ez volt az első versenyed?

– Nem, 16 éves koromban kezdtem a versenyzést, amit azóta imádok!

Mi fogott meg a versenyzésben, küzdő típus vagy?

– Már az első alkalommal teljesen magával ragadott a szakma és a versenyzés adta különleges dimenzió, amiben szárnyalni és alkotni lehet. Azóta számos hazai és nemzetközi versenyen vettem részt, rutinosnak mondhatom magam, de minden megmérettetést hosszú és kitartó felkészülés előz meg. Ilyenkor minden hajszálat a helyére kell igazítani, hogy a végeredmény tökéletesen harmonikus legyen — a színek és az öltözet is egységet kell, hogy alkossanak.

Sokan csak a sport világából vannak tisztában a világbajnokság fogalmával. A fodrászatban hogyan kell elképzelni egy ilyen versenyt?

– Ezt a versenyt az OMC (Organisation Mondiale Coiffure) szervezi, és „Hairworld” néven rendezik meg. Akárcsak más versenyeken, itt is van előzsűri, amelynek tagjai ellenőrzik, hogy a modell vagy a babafej megfelel-e a szabályzatnak. Ezután a feladatokat egy erre kijelölt páston, előre meghatározott időre kell elvégezni. Ezután a fő zsűri pontozza és értékeli a kész munkát.

Hogyan és hol tudtál készülni a megmérettetésre? Mi volt a sikered titka?

– A sikerem titka a folyamatos fejlődés és a már tizenhét éve tartó töretlen szakmai szenvedélyem. Emellett hálával tartozom azoknak a kiváló szakembereknek, akik az évek során nem sajnálták megosztani velem tudásukat és látásmódjukat – örökké hálás leszek nekik, és soha nem feledem, amit kaptam tőlük. Hat éve pedig sminkeléssel is foglalkozom, ami számomra egy hobbi és inspiráció is egyben. Nem véletlen, hogy a trénereim között Bozsics Katalin, Tombácz Zsuzsa, Váradi Katalin fodrászok mellett Sipos Zita, Dudás Barbara sminkmesterek is szerepelnek.

Ám külön szeretnék kiemelni valakit. Ő Salga Nikolett (Niki néni), aki elindított az első versenyemen, és éveken át segített, hogy az ország minden pontjára eljussak versenyzőként. Emellett a felkészülésem kapcsán a családomat is meg kell említenem, akik mindvégig mellettem álltak, és végig támogattak ezen az úton.

Mivel jár egy világbajnoki bronzérem azon túl, hogy tele lesz miatta a munkanaptárad?

– Egy csodálatos éremmel bővült a gyűjteményem, amire rápillantva azonnal visszajönnek az emlékek – az út, amit bejártam, hogy a világ legjobb három fodrásza közé kerülhessek. Emellett persze a saját üzletemben is kamatoztatni tudom a versenyen elsajátított technikai elemeket, amit a vendégeim nagyon értékelnek.

Mi a következő célod a hivatásodban?

– Erre most még nem tudok pontos választ adni. Tudom, hogy tudatosabbnak kell lennem, és meg kell találnom az egyensúlyt a munka és a pihenés között.