A hatvanpluszosok önkéntes közösségeinek szervezését is segíti az Európai Unió

A 60 éven felüli kecskemétiek száma húsz év alatt 50 százalékkal növekedett, hiszen 1997-ben 18 ezer, 2017-ben már 27 ezer fő volt a létszámuk. A Hírös Cédrus Egyesület szeretne a szenior korosztály tagjai számára aktív közösséget, társadalmi szerepvállalást, élethossziglan tartó tanulási lehetőséget biztosítani. Erre jó lehetőséget kínált 2021-22 folyamán egy százszázalékban az Európai Unió által finanszírozott program, amelyben sok más civil egyesülettel együtt a Hírös Cédrus is részt vett.

2016-ban 750 millió forintnak megfelelő forrást nyert el egy kecskeméti konzorcium, amelyet a Városi Szociális Közalapítvány vezetett. Az összegből 500 millió forintot az Európai Regionális Fejlesztési Alap, 250 millió forintot pedig az Európai Szociális Alap biztosított a KözösségÉpítő Kecskemét programhoz (ez CLLD néven is futott, utalva a projekt céljának angol megnevezésére: community-led local development, azaz közösségvezérelt helyi fejlesztések).

A rendelkezésre álló ERFA-forrásból többek között korszerűsödött és bővült a hunyadivárosi és a széchenyivárosi közösségi ház. Az ESZA-forrás felhasználásával pedig 25 helyi civil szervezet valósította meg közösségfejlesztő projektjét összesen 250 millió forint értékben.

A Hírös Cédrus Egyesület 8 millió forintot kapott programjaira, melyek fókuszában – mint azt a KecsUP-nak adott nyilatkozatukban hangsúlyozták – a szenior önkéntes közösségek létrehozása, működésük támogatása, szemléletformáló programok megvalósítása volt.

Kecskeméten is tényként kell kezelni a demográfiai fordulat gyorsulását. A 60 éven felüli kecskemétiek száma 20 év alatt 50 százalékkal növekedett, hiszen 1997-ben 18 ezer fő, 2017-ben már 27 ezer fő volt a létszámuk. Ugyanakkor 2050-re várhatóan a 60 éven felüliek száma Kecskeméten 40 ezer fő körül alakul majd, miközben a munkaképes korúak száma rendkívül lecsökken. A projekt indulásakor a 60 éves és ennél idősebb kecskemétiek aránya közel 27 százalék volt a városban.

„Az egyesület és így a pályázaton való indulás célja is az volt, hogy a szenior korosztály tagjai számára aktív közösséget, társadalmi szerepvállalást, élethossziglan tartó tanulási lehetőséget biztosítsunk, hogy napjaik ne magányosan és céltalanul teljenek, hanem közösségben, feladatot vállalva” – mondta el Molnár Szilárd, az egyesület alelnöke.

Kiemelte, a pályázat hozzájárult ahhoz, hogy bátorítsák az alulról szerveződő, ugyanakkor valamilyen társadalmi feladatot – mint például a környezetvédelem, egészségmegőrzés, kultúra, hagyományőrzés, értékmentés – felvállaló kezdeményezéseket. A szenior önkéntes közösségek, melyeket CédrusKöröknek neveznek, akár az említett tematikus témák felvállalásával, akár egy-egy városrész idősödő lakosainak közösségszervezésével alakulnak meg.

„Fontos kísérletnek tartottuk azt is, hogy ezeknek a csoportoknak nem az egyesület vagy bármilyen más intézmény mondja meg, hogy mivel foglalkozzanak, hanem valóban alulról, civil aktivitás módján találják meg a nagyobb közösség számára is hasznos elfoglaltságot. Véleményünk szerint az is a törekvés újdonsága, hogy az egyesület egy platformot próbál nyújtani: azaz az önkéntes csoportoknak fizikai helyszínt, kommunikációs felületeket, kisebb technikai eszközöket, jogi entitást biztosít a programjaikhoz. Tehát a közösségeknek nem kell saját egyesületet alapítani, nem kell külön-külön beruházni eszközökbe” – folytatta Molnár Szilárd.

A projekt ideje alatt jött létre a belvárosi és a vacsiközi (bethlenvárosi) CédrusKör, illetve újjáalakult a széchenyivárosi csapat. Természetesen egy idős egyszerre több CédrusKörnek is tagja lehet, hiszen alakult például Alkotókör vagy Önsegítő CédrusKör is.

„A lényeg, hogy a tagok tudásukkal, önkéntes munkájukkal aktívan részt vesznek a város és a városrészek életében” – hangsúlyozta az egyesület alelnöke.

Néhány program, amely a pályázat végrehajtási időszakában valósult meg:

• kulturális tematikus séta a Szentháromság temetőben,
• közösségi programok a Rózsakertben;
• nordic walking foglalkozások, az egyes városrészekben kisebb gyalogló csoportok indultak;
• előadások, beszélgetése a testi-lelki-mentális egészség megőrzéséről;
• városrészi helytörténeti előadások.

A pályázat keretében vállalták három szakmai nap megrendezését is. Így voltak például érzékenyítő előadások az idősödő társadalom sajátosságairól, kihívásairól, a kecskeméti kezdeményezések, társadalmi innovációk bemutatásáról. Ezenkívül rendeztek csapatépítő foglalkozásokat szervezetfejlesztő tréner vezetésével vagy beszélgetéseket a mai szeniorok lehetőségeiről, igényeiről. Pszichiáter szakember az időskori társas kapcsolatok fontosságáról és a magány káros hatásairól tartott előadást.

Ugyancsak szakember beszélt a demenciáról, a korai felismerés fontosságáról, valamint a diagnózissal már rendelkezők számára elérhető lehetőségekről és a kecskeméti Demencia Akcióprogramról. Pénzügyi tanácsokat is kaptak a hatvanpluszos érdeklődők az időskori pénzügyileg tudatosságról, hogy ne csak takarékoskodjunk, hanem tanuljanak meg gazdálkodni a pénzünkkel. Szociálpolitikus pedig az életvégi tervezésről, önrendelkezésről tartott előadást, hogy minél inkább felkészültek legyenek az esetleges kiszolgáltatott élethelyzetekben.

De vajon milyen tapasztalataik voltak a pályázati folyamat során, melyek voltak a legnagyobb kihívások, illetve milyen előnyöket jelentett a támogatás elnyerése a szervezet számára?

„Két fő tapasztatot tudunk kiemelni. Egyrészt nagyon tanulságos volt, hogy egy alapvetően alulról építkező, az önkéntességre támaszkodó projektbe pénzügyi forrást, támogatást viszünk. Ennek nem feltétlenül csak pozitív hatásai vannak. Alapvetően azt gondolhatja az ember, hogy egy olyan generációnál, akik az életük nagy részében – az adott társadalmi, politikai, gazdasági rendszer kényszerei miatt – nem volt természetes az önálló kezdeményezés, a felelősségvállalás, egy közösségért való önzetlenebb feladatvállalás, kis ösztönzőkkel segíteni lehet ezeknek az attitűdöknek az erősítését. Az, hogy a CédrusKörök szakmai vezetőinek a projekt biztosított egy nagyon minimális, de mégis pénzügyi ellentételezést, nem feltétlenül segítette elő az alulról jövő kezdeményezést. Fontos tapasztalat, hogy a civil törekvés és a projekt-teljesítés közötti megfelelő egyensúlyt megtalálja az ember. Természetesen nem az történt, hogy a projekt befejezése után a CédrusKörök megszűntek volna, de talán egy kis hullámvölgy megfigyelhető volt. Ma is sok CédrusKör működik, illetve az új, szenior korosztályra jobban illeszthető modell fejlesztése ma is folyamatos” – mondta Molnár Szilárd.

A másik fontos tapasztalatuk a jószomszédi háló pilot kezdeményezéssel kapcsolatos. Mint az egyesület alelnöke felhívta rá a figyelmet, a szomszédsági viszony és annak ápolása az angolszász országok civil társadalmának alapszövetét adja.

„Igaz, hogy számos társadalomkutató kongatta meg a vészharangot ennek a visszaszorulása kapcsán az utóbbi évtizedekben, de mégis a társadalom egyik kovászát, összetartó erejét adja. A már hivatkozott közép-európai sajátos társadalomfejlődés miatt ezek a szomszédsági viszonyok, illetve az ennek mentén erősödő társadalmi tőke fejlődése mindig is csorbát szenvedett. A nagyobb városokban gyakran előfordul, hogy a szomszédok szinte nem is ismerik egymást, nem alkotnak közösséget, nem számíthatnak egymásra. Az idősek, idősödők kisebb, nagyobb fizikai segítségre szorulnak, miközben éppen az elszigetelődés, a magány a legnagyobb problémájuk. Mi a projekt kapcsán, illetve a városrészi CédrusKörök által ezt a jószomszédi viszonyt próbáltuk erősíteni, ennek bizonyos elemeit bevezetni” – magyarázta Molnár Szilárd.

Olyan akciókkal próbálkoztak, mint:

• közös kutyasétáltatásra való felkérés, közös játszótérre menés, a lakókörnyezet közös gondozása;
• kertvárosi környezetben nyitott kemencék kezdeményezés: ha egy szomszéd felfűti a kemencéjét, akkor a szomszédságból átvihetnek egy-egy tepsi húst, süteményt kisütni;
• szívességi szolgáltatások: olyan használati tárgyak kölcsönadására, melyek évente csak néhány alkalommal szükségesek egy háztartásban, például akkumulátoros csavarbehajtó, nagyobb főzőedény, radiátor légtelenítő;
• városrészi rendezvényeken a szomszédos városrészből fogadjanak közösségeket – ez Molnár Szilárd szerint kiválóan működött/működik például a Bethlenváros/Széchenyiváros/Hunyadiváros viszonylatban, leginkább ez maradt „életben” a projekt zárása után is ebből az elemből;
• könyvek, folyóiratok, egyéb írott sajtótermékek ingyenes csereberéje.

„A lényeg: ez a jószomszédi viszony nem a kultúránk erőssége, pályázati célként ennek fejlesztését ki lehet tűzni, de biztosan nem könnyű megvalósítani, látványos eredményeken elérni. De mivel egy nagyon fontos társadalmi jelenségről van szó, feladni sem szabad” – tette hozzá az alelnök.

A Hírös Cédrus Egyesület a jövőben is tervez indulni uniós finanszírozású pályázaton. Tapasztalatai szerint viszont az adminisztratív terheken bármennyire is próbálnak csökkenteni, egyszerűsíteni, messze bonyolultabbak, mint a közvetlen uniós források, a nagy nemzetközi szervezetek, cégek pályázatairól nem is beszélve.

Az egyesület szakmai jellege folytán nem a nagyszámú tagságra törekszik, hanem inkább azon szakembereknek kíván civil társadalmi teret adni, akik az idősödő társadalom kihívásaival szeretnének foglalkozni. Emellett céljuk az olyan területek fejlesztése, amelyek a szenior korosztály aktivitását, tanulási, munkavállalási hajlandóságát erősíti. Itt gondolhatunk például a digitális kompetencia fejlesztésére, a mesterséges intelligencia „értelmes” használatára, az alapkészségek fejlesztésére. Ezekre is innovatív módon igyekeznek olyan programokat kitalálni, amelyek a csinálva tanulásra, az élményszerű, interaktív eseményekre épülnek.