Magyar szemszögből kritikus statisztika látott napvilágot a minap: kiderült, hogy noha az EU-ban egyre fontosabb az idegennyelvek ismerete, a magyar diákoknak mégis csak az elenyésző része tanul kettő vagy több idegen nyelvet az iskolában. Amivel egyrészt újra uniós sereghajtók lettünk, másrészt a hazai nyelvoktatás is kapott egy jókora pofont.
A magyar alsósok 1,8 százaléka, a 11–15 éves korcsoportnak pedig a mindössze 6,1 százaléka tanult legalább kettő idegen nyelvet 2023-ban, ami jelentősen elmarad az uniós átlagtól, ami 6,4 százalék az alsósoknál és mintegy 60 százalék a 11–15 éveseknél – jelentette az Eurostat.
A magyar diákok idegennyelv tanulási helyzete igazán a 15-19 éves korosztályt vizsgálva kritikus: az itthoni középiskolásoknak ugyanis csak a 6,9 százaléka tanul 2 vagy több idegen nyelvet. Szemben mondjuk a finnekkel, ahol ez az arány 97 százalékot tesz ki, de még Románia (90,6 százalék) is komoly köröket ver ránk ezen a téren. (A vizsgált 25 ország átlaga egyébként 59,3 százalékvolt.) S a helyzet a visegrádi országokat tekintve sem jobb, mert amíg a legjobban teljesítő országnak Csehország mutatkozott a maga 87,6 százalékával, majd a lengyel középiskolások következtek 75,3 százalékkal, addig
Magyarország a már említett 6,9 százalékkal csak azért futhatott be a harmadik helyre, mert a szlovákok nem szolgáltattak adatot.
Ezek állhatnak a kritikus idegennyelv-statisztikák mögött
„Az alacsony nyelvtudási eredmények mögött több tényező is állhat. Egyrészt az, hogy egy átlagos angol csoportban haladás szempontjából háromféle diák lelhető fel: akinek az órán diktált tempó tökéletes, aki a tempó miatt unatkozik az órán, illetve akinek az iram túl gyors, és több ismétlésre lenne szüksége egy-egy anyagnál. A csoportok létszáma és a pedagógushiány miatt azonban gyakran lehetetlen jól beállítani az órák menetét, pedig addig nem lenne szabad továbblépni egy anyagról, amíg nem mindenki sajátította el azt megfelelően” – Közölte a KecsUP Hírek kérdésére Sutus Nikolett. A kecskeméti magán angoltanár szerint utóbbi különösen az alapoknál fontos, hiszen az angol nyelv rengeteg ismétlődő mintát tartalmaz, amelyeket a diákok könnyen felismerhetnének, ha elegendő időt kapnának rá.
Emellett az iskolai oktatás minőségével is akadnak problémák, hiszen az gyakran a passzív készségekre – az olvasásra és a hallott szöveg értésére – helyezi a hangsúlyt, míg az írás és a beszéd kevésbé kapnak szerepet. Ennek következtében sok diák úgy érzi, hogy mindent ért, de nem tudja magát kifejezni. A fenti eredményekben továbbá a motiváció és a gyakorlati nyelvhasználat hiánya is közrejátszik: sokan nem látják a nyelvhasználat közvetlen értelmét, és az iskolai környezet nem biztosít elég lehetőséget a beszédre, hallásértésre vagy interaktív feladatokra. Az eltérő tempójú diákok miatt a gyorsabbak érdeklődése csökkenhet, míg a lassabbak folyamatos kudarcélményt élhetnek át. „Különösen, ha heti egy különórán próbálják pótolni a lemaradásukat” – jegyezte meg Sutus Nikolett.
És itt jön be a nyelvtanulás szempontjából az egyik legfontosabb tényező, a türelem. Amit sokszor nagyon nehéz kivitelezni, hiszen egy eleve szorongó és önbizalomhiányos gyerek, ha megalázást vagy szidást kap a tévedésekor, az sokáig visszafordíthatatlan „sebeket” és rossz élményeket okoz a nyelvtanulással kapcsolatban.


