Év végére nekem is sikerült egy színes csokrot gyűjtenem a 2025-ben általam írt legjobb, vagy valamiért fontosnak érzett cikkekből. És persze néhány fontos gondolatot „papírra vetni arról”, hogy mit jelent számomra a KecsUP Hírek.
„Soha nem voltam még ennyire büszke arra, hogy nem egy szaros politikai rendszer kiszolgálója vagyok, hogy újságíróként sohasem hagytam magam elhallgattatni, hogy mindig vissza találtam oda, amiért érdemes, még mindig érdemes ezt csinálni. Nem voltam még ennyire büszke arra, hogy egy fideszes városban egy – a lakájokhoz képest – aprócska, rendszerkritikus, független lap is képes Tömegeket mozgatni. A Tömeg pedig képes hinni és eredményt elérni.”
Ez az idézet a KecsUP Hírek csapata által szervezett, az ellehetetlenítési törvény elleni „Szabad a szavad!” fantázianevű tiltakozás utáni véleménycikkemből való. Azután a demonstráció után, ami megmutatta Kecskemétnek, hogy vannak még olyan emberek ebben a városban,
- akiknek fontos a hagyományos értelemben vett, de nem avítt újságírás;
- akik nem hagyják magukat dezinformálni semmilyen narancs, kék, zöld, lila, regnáló, ó vagy új erő által;
- akik még bíznak a helyi értékekben és a mindennapi képviseletükben.
Annak ellenére is, hogy a hazai politika, valamint a hozzá idomított magyar társadalom (vagy egy része) mindent megtesz annak érdekében, hogy ezek az irányvonalak egyre halványabbak legyenek. Legalábbis 2025. június 2-ig, a 24 órás demonstrációig, amíg ezekkel az értékekkel halványodtam én is, ezt hittem. Ám akkor és ott valami megváltozott bennem, a lassú és keserves elmúlás egy csapásra elszántsággá alakult.
Mert addig csupán egyszer éreztem igazán, hogy mitől is jó igazán újságírónak lenni, de még az a röpke időszak sem volt a KecsUP Hírek teremtette atmoszférához fogható. Hiszen itt az olvasók nem merülnek ki a Facebook-profilomra „semmitmondo budos proli” üzeneteket küldő vagy a munkámat hazugságnak beállító és perrel fenyegető politikusok jókívánságaiban. Nem érkezik levél a kiadótól, hogy „jön majd egy cikk, amit ki kell tenni hamar”. Nem hív be a főszerkesztő az irodájába, hogy közölje, a saját Facebook-profilomról azonnal vegyem le a cikkemet, mert vállalhatatlan helyzetbe hozom a témával a lapot. Nem kell egyetlen államtitkárral és kormánybiztossal sem olyan interjút készítenem, aminek a legnagyobb mondása az, hogy „itt minden csudajó, nincs itt semmi látnivaló”. De ami a legfontosabb: szabadon írhatok bármikor bármiről, ami igazán fontos, ami igazán előreviszi a várost!
