Kunadacs biológiatanára is elnyerte a Richter alapítvány fiatal pedagógusoknak felajánlott díját

Természetben tett kirándulások, madármegfigyelések, etető-és odúkészítés, bagolyköpetek mikroszkópos vizsgálata, kémiai kísérletek – Schneider Viktor, a kunadacsi Szent Margit Katolikus Általános Iskola harminc éves biológiatanára, a madarászsuli vezetője igazán kreatív és izgalmas módszerekkel igyekszik megnyerni diákjait a természettudományoknak. Azt is fontosnak tartja, hogy a gyerekek sajátítsák el a kritikus gondolkodásmódot és a rendszerszemléletet. Viktor nemrég elnyerte a Richter Gedeon Nyrt. Centenáriumi Alapítvány pályázatán a Fiatal Természettudományos Tanár Alkotói Díjat.

Ezt 2022 óta adják át, a Richter alapítványa így kívánja elismerni és támogatni a 35 év alatti pedagógusokat, akik elhivatottan és kreatív módszerekkel inspirálják a gyerekeket a természettudományok megismerésére, elsajátítására.

A pályázat lehetőséget ad a tanároknak, hogy bemutassák saját fejlesztésű tananyagaikat, kísérleti projektjeiket és a tudományt népszerűsítő kezdeményezéseiket. Minden díjazott ösztöndíjban részesül tíz hónapon keresztül (az elmúlt években összesen közel 77 millió forintot áldozott az alapítvány a kezdeményezésre).

A kuratórium idén minden eddiginél több, országosan 30 pedagógusnak ítélte oda a díjat. Bács-Kiskun megyéből Nagy Anna (Református Gimnázium, Kecskemét) és Szabó Róbert (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kiskőrös) mellett Schneider Viktor, a kunadacsi Szent Margit Katolikus Általános Iskola tanárának munkáját is elismerték.

Kíváncsiak voltunk, minek köszönheti a díjat és milyen módszerekkel hozza közelebb a biológiát a diákokhoz az 1370 fő lélekszámú kiskunsági falu tanára, ezért a napokban ellátogattunk a kunadacsi iskolába.

„Madarasan nőttem fel, amely ugyan része a gabonatermesztéséről híres Kincses Bácskának, de szerencsére több értékes természetközeli terület is megmaradt a térségben. Ezek már gyerekkoromban is vonzottak, gyakran vettem részt iskolai kirándulásokon. A természet mellett még az írás és a filmrendezés érdekelt nagyon” – a harmincasok klubjába éppen idén belépő Viktor szavai nyomán rögtön világossá válik, miért is érzi most magát a lehető legjobb helyen. A pedagógusi hivatás mellett ugyanis főállásban a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) kommunikációs referenseként az is feladata, hogy bemutassa az állami természetvédelemben dolgozók munkáját, valamint a helyi a növény-és állatvilág értékeit.

A bajai Szent László ÁMK-ban olyan osztályba járt, amelynél az oktatás során a környezetvédelem meghatározó szerepet kapott, több volt a biológia és kémia órájuk, sok gyakorlattal kiegészítve. Viktor emellett rendszeresen olvasta a nagy múltú Természet Világa természettudományos folyóiratot, és középiskolai évei alatt négy alkalommal adott be pályamunkát a meghirdetett diákpályázatukra – mind a négyszer díjat is szerzett.

Ezek közül kettő volt kifejezetten természetvédelmi témájú: egy alkalommal Madaras fehér gólya állományát mérte fel és vizsgálta egy éven keresztül, egy másik pályázat keretében pedig Felső-Bácska élővilágával foglalkozott. Utóbbi különösen izgalmas élményt jelentett számára, mert Tamás Ádámmal, a nemzetipark-igazgatóság természetvédelmi őrével közösen egy gólyagyűrűzés során ritka kóborló madárfajt vettek észre és figyeltek meg: a berki verebet, amely hazánkban csak alkalmanként fészkel. A dolgozatok révén a KNPI munkatársai mellett megismerkedett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tagjaival is, önkéntesként egyre inkább bekapcsolódott tevékenységükbe.

A terepmunkák és madarásztáborok teljesen kijelölték számára az utat, meghatározták a továbbtanulását is. Az akkori Szent István Egyetem (ma Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) természetvédelmi mérnök szakát végezte el, de már ekkor, egyetemistaként bekapcsolódott a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság két uniós finanszírozású LIFE-projektjébe mint oktatási és kommunikációs-koordinációs munkatárs. Olyannyira, hogy jóidőre beköltözött egy felújított erdészházba a Peszéri-erdőben, a projekt jellege ugyanis megkívánta, hogy alaposan megismerkedjen a helyszínnel és gyakran ott is kellett lennie, dolgoznia. De természetesen ez egyáltalán nem zavarta: „nagyon inspiráló és motiváló feladat és közeg volt” – fogalmazott.

Az egyetemi időszak alatt rendszeresen tartott előadásokat iskolákban, sőt felsőoktatási intézményekben is. 2021-ben Kunpeszéren elindították dr. Vadász Csabával, a KNPI természetvédelmi őrkerület-vezetőjével a Madarászsuli-szakkört, majd felkérték, hogy tanórákat is vállaljon. Levelező tagozaton közben elvégezte a természetvédelmi mesterképzést, valamint az agrármérnöktanári képzést. Kunadacson 2023 óta tanít biológiát, természetismeretet és újdonságként elindította a madarászsulit is. Főállása miatt alapvetően Kecskeméten tartózkodik, de gyakran jár terepen, a szerdákat pedig Kunadacson tölti.

„A madarászsuli nagy vágyam volt, és úgy gondolom, a katolikus iskola értékrendje, a teremtésvédelem elvének gyakorlása miatt igény is van rá. Annál is inkább, mert az intézmény az Örökös Ökoiskola címet is büszkén viselheti. Nagyon megtisztelő volt az iskola részéről, hogy nyitottak voltak a szakkörre, és felkértek az elindítására, és büszke vagyok arra, hogy ilyen működik nálunk. A foglalkozások két csoportban zajlanak, külön-külön az alsósoknak és a felsősöknek. Az elnevezés kicsit megtévesztő lehet, mert nemcsak a madárvilágról kapnak áttekintést a gyerekek, hanem a biológia vagy akár más természettudományi tantárgyak keretében megszerzett tudást is egy kicsit megerősítjük érdekes feladatokkal, gyakorlatokkal. Egyfajta kiegészítése a tanóráknak, és amit kiemelnék, az élményközpontúság a legfőbb cél. Ezenkívül szeretném elérni a diákoknál, hogy sajátítsák el a rendszerszemléletet és kritikus gondolkodásmódot” – magyarázza Viktor.

Kunadacs község a Kiskunsági Nemzeti Park egyik törzsterülete, egész pontosan a Peszéradacsi-rétek mellett található, erre a természetvédelmi területre a magassásosok, zsombékosok, az üde és kékperjés láprétek, valamint a sztyepprétek jellemzőek. Ezért a szakkörre járó diákok az itten természeti értékekkel ismerkednek meg, de kapnak betekintést az ország más vidékeiről is.

„Télen általában tantermi foglalkozásokat tartunk, kémiai-biológiai kísérleteket végzünk – most éppen a burgonya keményítőjét néztük meg mikroszkóppal és különböző vizek, ásványvizek pH-értékét mértük meg indikátorral. De a madársuli tagjai gondoskodnak az iskolaudvaron kihelyezett madáretetők élelemmel való folyamatos feltöltéséről is. Ebben véleményem szerint az is fontos, hogy rájuk helyez minimális felelősséget: ha elvállalták a feladatot, akkor figyeljenek az elvégzésére, mert az etetőhöz járó madarak számítanak az eleségre. A gyerekek egymás között megbeszélik, ki mikor kerül sorra, én ebbe nem is szólok bele. Az odúkat is a szakkörösök készítették, és költési időszakban a fészkelő madárfajokat is rendszeresen megfigyelik, dokumentálják. Szerintem mindezek formálják a szemléletüket és erősítik bennük a természethez, az állatvilághoz való kötődést” – mutatja meg az etetőket és odúkat a fiatal tanár.

Amikor pedig jó az idő, terepen kirándulnak a diákok, elsősorban a Nemzeti Park bemutatóhelyeit nézik meg, és a Peszáradacsi-réteket járják be. A tanév utolsó hetére szervezi meg a KNPI az MME-vel közösen a fehér gólyák látványgyűrűzését – mindebből Viktor is alaposan kiveszi a részét, mint az MME helyi titkára -, és a kunadacsi iskolásokat is elviszi a programsorozat egyik állomására.

„Nagy élmény a gyerekeknek közelről megnézni, megérinteni egy gólya fiókát. És azt látom, nagyon büszkék arra, hogy a madarászsulin megszerzett többlettudást tudják hasznosítani. Főleg a kicsik nagyon lelkesek, a nagyobbak érdeklődését már nehezebb fenntartani, őket már sokféle inger éri. De akik alsósként elkezdtek járni a szakkörbe, felsősként sem hagyják abba.”

A madarászsulisok minden év januárjában bekapcsolódnak az itt telelő erdei fülesbaglyok MME által szervezett szinkronszámlálásába Kunadacs és Kunszentmiklós környékén. Nemcsak számba veszik a baglyokat, hanem a köpeteiket is gyűjtik, ezeket a téli tantermi foglalkozások során aztán szétszedik – persze gumikesztyűben -, megtisztítják és rendszerezik a madarak által elfogyasztott rágcsálók csontjait, majd mikroszkóppal meg is vizsgálják a maradványokat.

„Az ilyen feladatok révén jobban megismerhetik a diákok a baglyok életét, ökológiai szerepét, és egyúttal a kutatói vénát is sikerül szerintem bennük megerősíteni” – véli a Richter-alapítvány által elismert fiatal tanár. Mint hozzátette, azt is nagyon fontos eredménynek tartja, hogy a Nemzeti Park és az MME is együttműködik a kunadacsi iskolával, és különböző eszközökkel, vetélkedőknél ajándéktárgyakkal, vagy például a madáretetéshez szükséges napraforgó mag biztosításával segítik a szakkört.

A Fiatal Természettudományos Tanár Alkotói Díjra egy pedagógus kollégája hívta fel a figyelmét.

„Egy pályázati anyagot kellett készíteni hozzá, valamint intézményvezetői ajánlásra volt szükség. Mikor ezek összeálltak, a korábbi díjazottak – nagyobb települések, neves iskolák tanárainak – névsorát látva az esélytelenek nyugalmával adtam be a pályázatomat. Nagyon örültem és egyben meg is lepődtem, amikor megkaptam a díjat. Tudatosult bennem, hogy a felelősségem ezáltal papíralakúvá vált, ez az elismerés még inkább kötelez a magas színvonalú tanári munkára. Nagyon pozitív, megerősítő és inspiráló visszacsatolást jelent.

A kollégák részéről sok gratulációt és jószándékú tanácsot kaptam, amit ezúttal is nagyon köszönök nekik. Természetesen nem a díjért indítottam el a madarász sulit, hiszen ez egy többlettevékenység, nem lehet munkaidőben mérni; vannak éjszakába nyúló foglalkozások, madárgyűrűzések is. Tulajdonképpen a díj egy megpecsételt elismerése ezeknek a plusz vállalásoknak” – fogalmazott Viktor, akitől megtudtuk: a díjat odaítélő bizottság nála különösen az interaktivitást és a rendhagyó tanulmányi órákat, a terepi és a gyakorlati ismeretterjesztést és a közösségformálást értékelte.

A fiatal tanárnak azonban már megvannak a tervei a jövőre is. Folyamatosan igyekszik változatosabbá tenni a madarászsuli tematikáját, és szeretne összeállítani egy olyan interaktív tananyagot, amely esetleg más intézményeknek is adhat támpontot, segítséget hasonló szakkör beindításához. Emellett keresi azokat a pályázati forrásokat, amelyek révén javítani lehetne a Szent Margit Katolikus Általános Iskola lehetőségeit. Tervezné például egy gyógynövényes kert vagy egy mini tanösvény kialakítását, játékos, tanulást segítő eszközök beszerzését. Mindezek mellett tovább szeretné erősíteni a természetvédelmi intézményekkel és civil egyesületekkel való együttműködést.

Viktort arról is megkérdeztük, hogyan látja, a mai tiniket, gyerekeket mennyire foglalkoztatja a természetes élőhelyek fenyegetettsége, pusztulása, a növény-és állatfajok kihalása?

„A klímaszorongást gyakran tapasztalom a középiskolás diákoknál. Számukra az is világos, hogy a fajok kihalásának oka jórészt az ember túlzott mértékű beavatkozása, térhódítása, rombolása – de azt is látják, hogy mi emberek is hozzájárulhatunk a káros folyamatok mérsékléséhez. Én azt gondolom, hogy van remény, bízhatunk etéren a következő generációkban. Mindig azt az üzenetet igyekszem átadni a gyerekeknek, amit még az egyetemen hallottam egy előadáson: ‘nem az a gazdag, akinek sok van, hanem az, akinek kevés hiányzik’. Én ezzel a szemlélettel, attitűddel próbálom őket a természet megóvása felé terelni és megismertetni velük a Kiskunság természeti értékeit, az összefüggéseket, az ok-okozati viszonyokat. Például elmagyarázom, miért fontos a helyi ökoszisztémában egy olyan nem éppen magas cukiságfaktorú, de nagyon fontos faj megőrzése, rehabilitása, mint a rákosi vipera. A szakkör tagjai ezt már értik vagy kezdik megérteni, és simán megismerik a szemük elé kerülő gyakoribb madárfajokat is. És én ennek nagyon örülök.”