Még nyomoznak a MiG-29-esek alkatrészek ügyében, mi pedig hallottunk egy igen érdekes verziót az esetről

Megkerestük a rendőrséget, mert kíváncsiak voltunk, hogy áll a nyomozás, és rákérdeztünk egy, a szerkesztőségünkhöz befutott, hivatalosan meg nem erősített információra, amely számunkra elég hihetetlennek és képtelenségnek tűnik, ám több, a honvédséget jól ismerő forrásunk szerint akár ez is állhat az egyébként is nagyon furcsa eset hátterében.

A Blikk írta meg először augusztus közepén, hogy ismeretlenek bejutottak a kecskeméti katonai repülőtérre, és ellopták a MIG-29-esek orrkúpjai alatt lévő lokátortér alkatrészeit. A Blikk úgy értesült, a betörők igen egyszerű módszerrel jutottak be a reptérre: átvágták a drótkerítést.

A Honvédelmi Minisztérium gyorsan közölte, hogy „az eltulajdonított alkatrészek használhatatlanok, piaci értékük nincsen”. A tárca kommunikációja szerint még a július végén történt lopás után, tehát a sajtóhírek előtt belső vizsgálatot és nyomozást indítottak. A HM szerint bűncselekmény a laktanya területén belül, a kerítéshez közel tárolt, feleslegesnek nyilvánított és a hadrendből 2010-ben kivont MiG–29-es repülőgépeket érintette. A HM annyit tett még hozzá, hogy a betörés után a bázison tárolt MiG–29-esek őrzését megerősítették. Ezt nyáron mi is megfigyeltük. Szeptemberi hír volt, hogy elrendelték a reptér újbóli, élőerős őrzését, vagyis gyalogos járőrök és őrtornyokban figyelő katonák fogják figyelni a nap 24 órájában a bázis minden pontját.

Többen arra hívták fel a figyelmet, hogy az akcióhoz helyismeret, szakismeret és speciális eszköz is kellett, a lokátor ugyanis 1,6-1,7 méter magasan, a repülő orrkúpja mögött van, és igen súlyos. Aztán voltak olyan vélekedések, hogy csak megrendezett akcióról volt szó.

A Blikk és a Szabad Európa információi szerint a Honvédelmi Minisztérium nemcsak azt vizsgálja, kik és milyen módon tulajdoníthatták el a repülőgépek radarberendezéseit, illetve hogyan jutottak be a tolvajok a bázisra, hanem azt is, ki szivárogtatta ki a hírt az esetről. A minisztérium vezetése jelezte: a lopás miatt indult rendőrségi eljárás eredményétől függetlenül az ügy részleteit 30 évre titkosítják.

• A napokban megkerestük a megyei rendőr-főkapitányságot, milyen nyomozati cselekmények történtek eddig az ügyben, kiket, hány főt hallgattak meg tanúként, van(nak)-e gyanúsítottja(i) az ügynek, mit lehet tudni, hogyan történt a lopás, előkerültek-e a berendezések.

A válasz mindössze annyi volt, hogy „az ügyben folyamatban van a büntetőeljárás. A nyomozás érdekeire tekintetettel bővebb információt nem áll módunkban adni.”

Ezt hallottuk…

Szerkesztőségünkhöz időközben eljutottak olyan – egyelőre elég hihetetlennek tűnő – információk is, miszerint nem is történt lopás, a berendezések megvannak, csak már nem dolgoznak a repülőtéren azok a régi repülőműszaki szakemberek, akik tudták, hol tárolják őket, a maiaknak pedig nem volt erről információjuk, ezért hitték azt, hogy eltűntek. A kerítést pedig állítólag véletlenül rongálta meg egy munkagép, nem a lopás miatt lett átvágva-megrongálva.

• A rendőrségtől arról is kértünk nyilatkozatot, ennek a verziónak van-e igazságtartalma, tényleg nem tűntek el a berendezések? Ha pedig ez így van, mi történik a nyomozás keretében? Erre a kérdésünkre egyáltalán nem érkezett reakció a főkapitányságtól.

Amit tehát fentebb írtunk, nem tekinthető hivatalos információnak, közlésnek. Amiért mégis megírtuk, az az, hogy több egymástól független, a honvédséget jól ismerő forrásunk szerint akármennyire is képtelenségnek tűnik első hallásra ez a verzió, mégis, előfordulhat, hogy nem áll távol a valóságtól.

„Óriási kockázat lett volna betörni a reptérre, hiszen gyorsan nyilvánvaló vált volna, hogy egy szűk körnek lehettek információi a berendezésekről, és csak az ebbe tartozóknak van meg a szakmai tudása, eszköze a kiszerelésükhöz” – kételkedik a lopásban egyik forrásunk.

Mint forrásunk elmondta, miután 2012-től megszüntették a korábbi szolgálati nyugdíjat (főleg a rendvédelmi és honvédségi dolgozóknak), nagyon sok repülőműszakis otthagyta a honvédséget, és a civil szférába ment dolgozni.

„A MiG-29-esek a hadrendből való kivonás után már csak a part szélére tett vasdarabok voltak, nem foglalkoztak velük. Szép lassan elmentek a régi szakemberek, akik korábban javították, karbantartották őket és egyre kevesebben értettek hozzájuk” – folytatta forrásunk, aki szerint elképzelhető, hogy egyes berendezések, alkatrészek úgynevezett inkurrencia-raktárba kerültek. Ide szállítják a használhatatlanná minősített haditechnikai eszközöket, amelyek közül azért sokat megpróbálnak még értékesíteni. A legnagyobb ilyen „roncstemetőt” a Mezőfalva melletti laktanyában jelölték ki, de úgy tudjuk, Tökölön és a Debrecen mellett lévő Hajdúsámsonban is van.

Egy 2020-as törvényjavaslatból kiderül, a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt.-vel kötött keretmegállapodás alapján 2021-ben 315 tétel honvédelmi célra feleslegesnek minősített különféle páncélos-, és gépjármű-technikai szakanyagot értékesítettek, ennek során a honvédelmi tárca bruttó 41,2 millió forint bevételt realizált.

„Tehát könnyen lehet, hogy ezek a MiG-29-es berendezések is ‘kikerültek a honvédség fennhatósága alól’, és már nem is Kecskeméten voltak” – jelentette ki forrásunk.

Próbálták eladni az oroszoktól kapott, leselejtezett vadászgépeket, sikertelenül

Korábban megírtuk, a gépeket az orosz államadósság fejében kaptuk 1993-ban, majd 2010-ben kivonták őket a szolgálatból. A 25 megmaradt gépből kettőt Szolnokra szállítottak: egyet még 2012-ben a helikopter bázisra, ahol a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói tanulmányozhatják, egyet pedig 2017 nyarán a RepTárba, az interaktív repüléstörténeti múzeumba. A többi a szabad ég alatt áll a kecskeméti reptéren, értékük nyilván folyamatosan csökken.

Nyolc gép kikiáltási ára 2011-ben – hajtóművekkel együtt – még 3,5 milliárd forint volt, 2017 őszén 23 MiG-29-esé 4,9 milliárd, 2019-ben 19 repülő (plusz húsz hajtómű, 293 tartozék, rakéták) minimális ára már csak 2,9 milliárd forint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. árverésén. Már ekkor megjegyezték, „az ingóságok egy része hiányos, használhatatlan, illetve az ismételten üzemképes állapotba helyezését jelentős költségráfordítással lehetne megteremteni”. Azonban ez az értékesítési próbálkozás is eredménytelenül zárult.

Érdekesség, hogy az akkori kiírásban feltételként szerepelt még, hogy a vevőnek érvényes hadiipari tevékenységi engedéllyel kell rendelkeznie, és tudomásul kell vennie, hogy uniós tagállam Oroszország részére sem közvetlen, sem közvetett úton nem értékesíthet, szállíthat fegyvereket, hadianyagot, felszerelést (az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz lépésekre volt ez a szankció). Kikötés volt az is, hogy a tranzakciót jóvá kell hagynia Oroszországnak is, ugyanis Magyarország és az Orosz Föderáció között 2002 óta érvényben van egy szerződés, amely szerint egyik fél sem adhatja el a másik előzetes, írásos beleegyezése nélkül egy harmadik félnek a számára leszállított katonai terméket.