Továbbra sem állunk jól az élelmiszerpazarlás terén, évente fejenként több mint ötven kilogramm élelmiszerhulladékot termelünk. Ráadásul úgy, hogy a magyar társadalom majdnem negyedét az elszegényedés fenyegeti. De vajon a két statisztika között van-e összefüggés, a pazarlás pedig még megállítható? Milyen megoldás született a pocsékolásra Kecskeméten?
Ahogyan azt a KecsUP Hírek korábban megírta, a KSH eddigi legfrissebb adatai szerint a magyarok 19,3 százaléka volt kitéve a mindennapi szükségletek kielégítését korlátozó veszélynek 2024-ben. Azaz legalább ennyi honfitársunkat fenyegette a veszély, hogy a mindennapjai során nem jut mondjuk élelmiszerhez vagy nem tudja kielégíteni a szociális igényeit. A statisztika szerint ez a veszély leginkább a gyermekteleneket és a 65 éves vagy annál idősebbeket veszélyeztette (39,1 százalék), de a gyermek(ek)kel rendelkező egyedülálló felnőttek 37 százaléka, illetve a két felnőttből és három vagy annál több gyermekből álló háztartások 27,1 százaléka sem érezhette magát biztonságban ezen a téren. Az országos adatokat tekintve a probléma legkevésbé Budapestet érintette (10,7 százalék), de Észak-Magyarország (30,2 százalék) és a Dél-Alföld (25,2 százalék) lakossága komoly veszélyben volt.
Ezen adatok fényében érdekes volt decemberben azt tapasztalni, hogy hány család keresett a különböző Facebook-csoportokban olyan rászorulókat, akiknek felajánlhatták a frissen elkészített, megmaradt vagy a kelleténél jóval több ételüket. Mert tisztában voltak azzal, hogy az ünnepi asztalra nem mindenkinek jut, és kidobni semmiképp nem szerették volna a megmaradt ételüket, hogy ezzel fokozzák az egyébként országosan és helyi szinten is jelentős élelmiszerpazarlást.
De mégis mennyire tekinthető jelentős gondnak az élelmiszerpocsékolás, jellemzően milyen ételek landolnak a kukákban, és a pazarlás összefügg-e az életszínvonal alakulásával?
A pazarlás egy sokösszetevős probléma
„Az életszínvonal és a pazarlás közti összefüggés igen sok dologtól függ. A lényeg a tudatos fogyasztás lenne, ami nem az anyagi javak függvénye, ha eltekintünk például a súlyos és/vagy mélyszegénységtől. A magasabb jövedelmű és jobb életszínvonalú társadalmakban ugyanakkor nagyobb az egy főre jutó élelmiszerpazarlás mértéke, míg egy alacsonyabb életszínvonal mellett talán kevesebb pocsékolás megy végbe” – közölte a KecsUP Hírek megkeresésére a Kecskeméti Szatyor Egyesület. A szervezet szerint az alacsonyabb szintű élelmiszerpazarlás ott érhető nyomon, ahol a háztartások tudatosabbak, a lehetőségeikből adódóan jobban megtervezik a vásárlásukat, az alapanyagokat és a maradékot pedig észszerűen használják fel, így azok nem kerülnek a kommunális hulladék közé.
