Bod Péter Ákos a KecsUP Híreknek: a gazdaság mostani útja folytathatatlan

„Krízis nem attól állhat elő, hogy nyártól megváltozik a politika, hanem attól, ha nem lenne változás, a mostani tévutat forszíroznák tovább” – állítja a KecsUP Híreknek nyilatkozó Bod Péter Ákos annak kapcsán, hogy egy közelmúltbéli kampányeseményen Orbán Viktor miniszterelnök arról beszélt, hogy Magyarország egy gazdasági káosz küszöbén áll. A közgazdász ezen felül azt is kifejtette, hogy amennyiben a választás tényleges változást hozna, és egy új kormány világos irányt jelölne, úgy a több éve egyhelyben álló magyar gazdaság lefojtott energiáinak egy része azonnal munkába állna.

„Senki sem szeret úgy választásba menni, én sem szeretnék, hogy közben egy gazdasági káosz bontakozik ki az ország horizontján” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök az országjárásának soproni eseményén. Valóban egy válság küszöbén állunk, és ha igen, az mikor következhet be?

Gazdasági káosz nincs, ennek emlegetése politikai eszköz. Gond bőven van. A kormány által többször bejelentett, sok pénzen meghirdetett gazdasági fellendülés nem csak hogy rendre elmaradt, de negyedik éve lényegében helyben jár a magyar gazdaság. Ez nagyrészt magának az Orbán-kormánynak tudható be. A 2021-22-es kampány során kiosztott voks-vásárló pénzek felpörgették az inflációt, a költségvetés felborult, és a megnyert választás utáni megszorításokkal még a részleges stabilizálás sem sikerült. A gazdaságot viszont lefojtották az alkalmazott eszközök, mint az árakba, árképzésbe való állami beavatkozás, ágazati adók kivetése. A hatalmas állami pénzekkel megtolt akkumulátor-gyártásból pedig nem globális hatalmi státusz lett minálunk, hanem ipari pangás és érlelődő környezeti botrány.

Ez azért egy elég válsággyanús állapot, nem?

Válság nincs, csak ez a tartós elakadás. Most is osztogatnak „hangulatjavító” pénzeket, de az nem javít sokat a hangulaton. Marad hát a mások okolása és a fenyegetés. A kormány a gazdasági pangás okát nem saját politikájában keresi, hanem a német gazdaságban, a háborúban, Brüsszelben és egyre inkább az állítólagos ukrán veszélyben. A hiszterizáló kampánystílusba sajnos beleillik, hogy az eddigi „jó hírek” kampányt a „nagy bajok lesznek” retorika váltja fel. Ami azért különösen veszélyes, mert a gazdaság pénzügyi helyzete törékeny, és valóban sok gond van, de legfőképpen azzal, ami pont a kormány felelőssége: energiapolitika, költségvetés, iparszerkezet. Már régen függetlenedni kellett volna az oroszoktól, nem lett volna szabad hagyni az állam újabb eladósodását, és eleve hiba volt az ázsiai gigagyáraktól várni a fellendülést.

Tehát ezek szerint Orbán Viktor Sopronban csak blöffölt. De ha az általa elmondottak nem következnek be, az egy politikai öngyilkosság számára?

A populista politikus sajátja, hogy még a hatalomba betokosodva is úgy beszél, mintha ellenzékben lenne. Harcol távoli erőkkel, belső ellenséggel, képzelt rosszakarókkal. Ebbe az is belefér, hogy a „nagy a baj” narratívára vált, és arra, hogy nélküle mégnagyobb baj lenne itt. Hogy van-e ilyen üzenetre vevő? Polgári körökben nincs, a nagy többség változást akar. A legtörékenyebb helyzetűek viszont minden változástól tartanak, és ők választhatják a már ismert rosszat.

Említette a magyar gazdaság jelenlegi gondjait, és fel is sorolt közülük jónéhányat, melyeket előbb-utóbb kezelni kell. Ezt fűszerezi a közelgő választás, aminek a kimenetele gyakorlatilag kétesélyes. Ha minden úgy marad, ahogyan most van, úgy a regnáló hatalom gazdaságpolitikája mire lesz elég?

A mostani út folytathatatlan, ezt talán négy fal közt elismerik a hatalmi csúcson is. Ha maradna hivatalban, ez a csapat aligha tudna békés úton kisajtolni a társadalomból annyit, amennyi kellene az adósságok fizetésére és a költséges állam fenntartására egy olyan gazdaság mellett, amely az európai fősodorból kiszorulva mind kevésbé versenyképes.

A túlcentralizált és túlpolitizált Orbán-kormány nem vizsgázott jól a válságos időkben való navigálásban. A szakmai elem mind ritkább a kormányzatban, a gazdaságirányítás militarizálása a tevékenység látszatát kelti, pedig tovább ront a kormányzás minőségén. Most már maga az állam a forrása a bajoknak, nem pedig jó válasz a bajokra. A cégek itthon, a partnerek külföldön igyekeznek kivárni a fordulatot. Ha a választás tényleges változást hoz, egy új kormány világosan irányt jelöl, akkor a gazdaság lefojtott energiáinak egy része azonnal munkába áll.

De a hatékony, szakszerű, szolgáltató és szolgáló állam létrejötte bizony időigényes és nagy feladata lesz az új csapatnak. Nekünk viszont pont egy ilyen államra lenne szükségünk, nem pedig arra, hogy a kormányon levők állandó válságkezelést végezzenek, harcot hirdessenek kiszemelt külső vagy hazai tényezők ellen. A nyugodt, szerves építkezés nem ment az Orbán-kormányoknak, ők inkább a zavarok és válságok idején érzik magukat elemükben.