Kecskeméten nem tudtuk, így Budapesten néztük meg a Magyar Péter-filmet (vélemény)

Kecskeméten sem az Otthon Mozi, sem a Malom Mozi nem vetít(het)i a Tavaszi szél – az ébredés című filmet, amely Magyar Péter politikai karrierjéről és a Tisza Párt felemelkedéséről szól, benne számos olyan jelenettel, amit korábban nagyon nehéz lett volna elképzelni magyar politikus közreműködésével. A megjelenés után sokat lehetett arról olvasni, hogy a film propaganda. Lehet, hogy ezért nem vetítik Kecskeméten? Igaz, az Elk*rtukot itthon is megnézhette a nagyérdemű, úgyhogy ez az érvelés gyengécskének tűnik. De tényleg propaganda a Tavaszi szél, vagy Magyar Péter a valóságban is egy rocksztár? Vélemény.

Március 12-én debütált a Tavaszi szél – az ébredés című dokumentumfilm, amit több mint egy éven át, titokban forgattak Magyar Péterről és a Tisza Pártról. A választások előtt egy hónappal kiadott alkotásra természetesen azonnal lecsapott a kormány propagandagépezete, fotózgatták is, ahogyan szinte üres termekben tekintik meg a filmet a nézők. A főszereplő arról számolt be, hogy Bohár és a Megafon is támogatja, hogy rekordnézettsége legyen Tavaszi szélnek, ugyanis 3 budapesti moziban foglaltak le teljes mozitermeket, hogy tudjanak csinálni pár fotót.

„A mai napon délelőtti és kora délutáni előadásokon tapasztaltunk olyat, hogy viszonylag rövid idő alatt minden jegyet megvásároltak (nálunk a foglalás már nem elérhető, csak venni lehet a jegyeket), viszont ténylegesen a terem kb. egyharmadában ültek vendégek” – írta a Telexnek a Cinema City, amely alá is támaszthatja a fentebb írtakat.

Én március 13-án, pénteken néztem meg a filmet az Allee Cinema Cityben, a 17:30-as vetítésen szinte tele volt a terem – persze ez túl alacsony minta ahhoz, hogy reprezentatív legyen. Magyar Péter arról írt, hogy a Tavaszi szél az első napon a hollywoodi szuperprodukciókat közelítő, majd tízezres nézőszámmal nyitott a magyar mozikban. Az előzetes információkról ennyit, jöjjön maga a film.

Induláskor Novák Katalinnál és a kegyelmi ügynél találjuk magunkat, körülbelül a Tisza Párt magjainak elvetésénél. Kulcsfontosságú szereplők és független elemzők is szerepet vállaltak a filmben, előbbiek közül Radnai Márk, Rost Andrea, Nagy Ervin és Bódis Kriszta, utóbbiak részéről Lakner Zoltán, Ruff Bálint és Dull Szabolcs. Azoknak, akik a politikát napi szinten követik, sok újdonság nem derül ki, azonban egyfajta időutazásként funkcionálhat, és sok exkluzív (de politikailag kevésbé fontos) információt is nyújt.

Magyar Pétert, az embert közelebbről megismerhetjük – már amennyire egy politikust meg lehet ismerni. Nagyon szokatlan, sokszor szinte kényelmetlen képsorokat láthatunk a személyes tragédiájából. Az, amit eddig is tudni lehetett, hogy milyen gyötrelmeken ment át a Partizán-interjú után, a szemünk elé tárulkozott, és sokszor együttérzést, szorongást váltott ki a nézőkből.

A filmben sokat szerepel Varga Judit, az exfeleség, aki a kegyelmi botrány után volt kénytelen lemondani. Magyar – szokásosan – olyan tisztelettel beszélt róla, a gyermekei anyjáról, amennyire csak lehetett. Itt én kifejezetten a politikust láttam a képernyő túloldalán, nem pedig azt az embert, akit akkor, amikor a gyermekeivel kapcsolatban beszélt, néha a könnyeit visszatartva. Propagandafilm (szerintem) akkor lett volna, ha megmásították volna a tényeket, de Magyar megkapta a legkínosabb kérdéseket, többek között azt a bizonyos „lehallgatást” is. Ezzel kapcsolatban persze újat nem mondott, csak amit szokott: nem büszke rá, de úgy érezte, muszáj.

Ahogy jöttek sorban az események, az első, majd a második Partizán-interjú, márciusi 15-i ünnepségek, október 23-a, a sok-sok országjárás, megelevenedett előttem az elmúlt két év. Emlékeztem, hol és mit csináltam a különböző történéseknél, még arra is, hogy kivel voltam és mit éreztem. Biztosan elfogult vagyok, de az életem során ez a legizgalmasabb politikai helyzet Magyarországon, ráadásul újságíróként is dolgozom, így mindenre pontosan és jól emlékeztem. Kecskemét is többször szerepelt helyszínként, és én mindig ott voltam személyesen is, hiszen dolgoztam. Feltöltött a visszaemlékezés, még a budapesti moziban is suttogták mellettem: ez Kecskemét!

A filmben kifejezetten sokszor felbukkant az Orbán-Magyar összehasonlítás, sőt még arról is megtudhattunk új információkat, hogy hogyan készülhetett el az ikonikus fénykép kettejükről az Európai Parlamentben. Magyar Péter humorosan még azt is megjegyzi, hogy valószínűleg nem készítették fel erre a miniszterelnököt, ezért születhetett ilyen előnytelen kép Orbán szemszögéből.

Ha már a humornál tartunk: a közönség az átlag moziélménynél jóval többet nyújtott. A magát eddig szinte mindig kisebbségként értelmező, a kormányt nem kedvelő emberek végre úgy érezhették, hogy többségben vannak – ezt a filmben is említette egy elemző, és a moziban is visszaköszönt. A film elején például van egy rész, ahol Magyar Péterről kérdezik Deutsch Tamást, akit meglátva és meghallva az egész teremben nevetés tört ki. Nem ez dominálja a filmet, de párszor tényleg hangosan kacagott a közönség.

A végén pedig tapsviharral tudatták az emberek, hogy tetszett nekik a film. Vagy ha a film nem, akkor az, hogy rendszerváltó hangulatban van az ország.

A filmből az én értelmezésemben megtudhatjuk, hogy hogyan lett egy NER-es, budai ficsúrból Orbán Viktor legrosszabb rémálma. Magyar saját bevallása szerint nem bírta tovább nézni, ahogyan a volt feleségét kicsinálták, s gyorsan kint is találta magát a szűk elitből. Amikor már politikusként elkezdte járni az országot, kiszabadult a buborékból, s beszélgetett hétköznapi emberekkel, megismerte az ő gondjaikat, bajaikat. Lényegében más ember lett. Egy olyan ember, aki kísértetiesen hasonlít egy államférfire.

Betekinthetünk a színfalak mögé, láthatjuk, hogy ő sem mindig olyan kemény. Elénk tárul, hogy a sorozatos támadás nem mindig eredménytelen, s volt, amikor ő is megtört. Azt is bemutatják, hogy a Tisza elnökének rendkívül nehéz természete van, nem egyszerű vele dolgozni, a kritikus pillanatokban olykor kizökken, s ezt ő sem tagadja. Magyar Péter egyszerre rocksztár és mártír. Olyan újításokat hozott a politikába, amiket korábban elképzelni sem tudtunk.

Mint például azt, hogy filmet készítenek egy magyar politikusról, s arra emberek tízezrei kíváncsiak.

És nem is ok nélkül: ez a produkció minden szempontból minőségi, egyedi és érdekes. Amikor meghallottam, hogy film lesz Magyarról, először csak legyintettem, de végül teljesen lekötött. A Tisza elnöke az első – általam is karrierje kezdetétől ismert – politikus, aki miatt a nagyon fiatalok, a szavazni még nem jogosultak is tömegével rajonganak. A mozgalma miatt az emberek újra egyre szélesebb körben nyitnak a közügyek iránt, s kezükbe akarják venni a sorsukat.

Magyar valójában azért tudott rocksztárrá es mártirrá válni, mert ebbe a szerepbe kényszeritette a hatalom a soha nem látott gyűlöletkeltéssel, a végtelenített propagandával és a közbeszéd totális lebutításával. Az emberek rájöttek az évek alatt, hogy mindig azt támadják a legjobban, aki a legnagyobb fenyegetést jelenti a hatalom számára – a magyarok felébredtek, ha úgy tetszik. Azzal, hogy folyamatosan dehumanizálták, meggyalázták a családját és a teljes személyét (apa-szerepét sem kímélve), lényegében meggyőzték az ellenzéki érzelműeket, hogy ez a csávó egy nagybetűs KIRÁLY, aki mindent képes eltűrni a változásért, a győzelemért. Ha ez a film valaki szerint propaganda, akkor csakis a Fidesz ellenpropagandájaként lehet értelmezni. Tüzet tűzzel – de legalább nem az én adómból, mint az M1-en.

Szerintem még akkor sem lehet propagandának nevezni a filmet, ha esetleg valamelyik szereplő néhol nem mond igazat – bár egyértelmű hazugság fel sem sejlett bennem. Erre ráerősített az is, hogy volt egy mélypontja Magyarnak, amit nem árult el a kamerák előtt – pedig akár hazudhatott is volna valamit. A dokumentumfilm célja az én meglátásom szerint egyértelműen az volt, hogy megszólaltassa a kulcsszereplőket, közelebbi képet kapjunk Magyarról, az emberről és bemutassa azt, amit a Tisza mozgalommal két év alatt felépített: egy rendszerváltozást követelő tömeget. Valójában nagyon egyszerű megtalálni a választ arra, hogy miért nem vetítik ezt a filmet Kecskeméten sem: úgy tűnik, a többség már Magyar Péter mögött áll. És az ellenzékieket is ugyanabba hajszolják bele a film tiltásával, mint Magyar Pétert a folyamatos támadással.

A Tiszát támogatók úgy érezhetik, hogy valóban lázadók – pont így március 15-e előtt.

Soha ne feledjük el: az emberek döntik el, hogy melyik politikus lesz erős – önmagában nincs erős politikus. Ha valaki nem ért egyet velem, őszintén várom a válaszokat: mitől propaganda az a dokumentumfilm, amely bemutat egy oldalt, de nem másít meg tényeket, s nem torzítja a valóságot?

——— A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni. Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.