Magyarországon jelenleg nincs jogi egyenlőség, a kecskeméti LMBTQ-közösség tagjai ezért kénytelenek elnyomásban és ellenszélben dolgozni – osztotta meg a KecsUP Hírekkel Kémeri Anita. A kecskeméti Cifra-LMBTQ Közösség szervezője szerint azonban a közösség ennek ellenére nem adja fel, így továbbra is biztosítják, hogy senkinek se kelljen Budapestre utaznia ahhoz, hogy önmaga lehessen. És természetesen ők is bíznak az április 12-i országgyűlési választás erejében, így mindenkit arra buzdítanak, hogy menjen el szavazni. Interjú.
Miért fontos elmenni április 12-én szavazni, az LMBTQ-közösség számára miért fontos az idei szavazás?
Erre egy nagyon egyszerű példát tudok mondani: ha elmész a boltba, akkor te magad választhatod ki az 1,5%-os UHT tejedet és nem a szomszédodra bízod rá. Mert lehet, hogy ő valami mandulatejet választ neked, amit nem fogsz szeretni, de bele kell törődnöd, hogy az lesz otthon.
A kérdés második felére a válasz: mert jelenleg Magyarországon nincsen jogi egyenlőség! Hiszen ott a 33-as törvény, mely módosította az anyakönyvi eljárásról szóló jogszabályokat, azaz bevezette a születési nem fogalmát, amit az anyakönyvben nem lehet megváltoztatni. Így lehetetlenné teszi a transzneműek számára, hogy a nemüknek megfelelő nevük és nemük szerepeljen a hivatalos okmányaikban. Vagy ott van a melegházasság kérdése, azaz hogy az azonos nemű párok kizárólag bejegyzett élettársi viszonyban élhetnek együtt, ha hivatalosan is össze akarják kötni az életüket.
Tehát a közösség tagjai más jogkörökkel rendelkeznek, amit nem szabad hagyni, és azt sem, hogy mégjobban elnyomjanak bennünket.
Az interjút egy, a German Marshall Fund és az Európai Unió társfinanszírozásában készülő kampány részeként készítjük, melynek lényege, hogy a kezdeményezés támogatói konkrét vállalásokat tesznek azért, hogy mindenki otthon érezze magát Magyarországon. Mesélnél kicsit erről a kampányról: miért fontos és mi a lényege?
A kampány rávilágít arra, hogy az LMBTQ-közösség tagjai vidéken, például Kecskeméten, milyen jogi és társadalmi nehézségekkel szembesülnek. Emellett megmutatja azt is, miért tartják sokan fontosnak a választásokon való részvételt, és mennyire lényeges a láthatóság, a közösségépítés és az őszinte párbeszéd. A kampány fontos üzenete számomra továbbá azt is, hogy mindenkinek jogának kellene lennie ahhoz, hogy biztonságban és elfogadva élhessen Magyarországon.
Miért döntöttél úgy, hogy nyíltan kiállsz Kecskeméten a melegjogok mellett? Hiszen a magyar társadalom általában véve nem a támogató környezetet jelenti ehhez.
A szülővárosom Kecskemét, nagyon szeretem a várost. 2016 óta vagyok a helyi melegközösség tagja, mint szervező. Fontosnak tartom a láthatóságot, hogy igenis vidéken is vannak melegek, akikkel lehet biztonságos közösséget építeni, még akkor is, ha a jelenlegi politikai rendszer nem támogat minket. Hiszen nem kell Budapestre utaznunk ahhoz, hogy önmagunk legyünk, vidéken sem vagyunk egyedül.
Büszke vagy az identitásodra?
Te büszke vagy rá?
Igen.
Na látod, én is. Egyébként ennek az identitás dolognak 2026-ban egy láthatatlan dolognak kellene lennie, így ilyen kérdéseket fel sem kellene tenni. Egy teljesen elfogadott dolognak kellene lennie, hogy én leszbikus vagyok, ő pánszexuális, te meg heteró, hogy egymás mellett ellehessünk békében.
Jó lenne egy olyan országban, egy olyan városban élni, ahol lehet őszintén, egyenesen és gyűlöletmentesen kommunikálni. Ahol tabuk nélkül lehet beszélni a szexualitásról, az alkoholizmusról, a lakhatási válságról vagy bármilyen nehéz témáról. Anélkül, hogy az embert megbélyegeznék. Hiszen az őszinte párbeszéd nem gyengíti a társadalmat, hanem erősebbé teszi.
Látsz esélyt a fentiek megvalósulására, hogy ez mondjuk április 12. után bekövetkezik?
Jelenleg nem. Mert ha csak Kecskemétet vesszük, akkor az látható, hogy több mint húsz éve fideszes a városvezetés, melynek tagjai egyre inkább ellehetetlenítik azt, hogy láthatóak legyünk – legyen szó kitelepülésről vagy egy nyilvános esemény megszervezéséről bármilyen helyszínen. Mindezek ellenére tovább dolgozunk, nem adjuk fel, ugyanakkor nem a javuló tendenciát tapasztaljuk.
Oké, hogy a városvezetés így áll hozzátok, de mit tapasztaltok az emberek részéről, amikor egy-egy rendezvény során kimentek az utcára? Mennyire nyitottak az irányotokban?
Inkább pozitívak a visszajelzések, nagyon sok az érdeklődő.
Akkor mi a baj, az LMBTQ-közösség tagjai miért kénytelenek naponta küzdeni?
A mindennapok során elég gyakori az általánosítás, az emberek sokszor egyetlen tapasztalat vagy benyomás alapján egész csoportokra vonnak le következtetéseket. Rólam is, hogy tetovált vagyok és rövid a hajam, akkor én biztos valami agresszív vadállat vagyok. Vagy épp a Pride-ról, mert megláttak egy kiemelt fotót – amit ugye a közmédia nagyon szeret használni –, és abból azt szűrték le, hogy mindenki így viselkedik.
Hogyan lehetne ezen változtatni?
Mindenféleképpen a kommunikáció útján. Hiszen most nagyon elmentünk a gyűlöletkeltés, az uszítás irányába. Ha ezek megszűnnének, akkor egy boldogabb és békésebb irányba haladhatnánk.
