Az akut vízhiány immár veszélyezteti az élővilágot, a mezőgazdaságot és a városi életminőséget is. A Magyar Tudományos Akadémia vízvisszatartással és fenntartható vízgazdálkodással foglalkozó konferenciáján elhangzott, hogy a kialakult helyzetért csak részben okolhatjuk az éghajlatváltozást, ugyancsak probléma a hosszú évtizedes lemaradás is a megváltozott klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodásban. A nehézségek felsorolása mellett a szakértők szerencsére lehetséges megoldásokat is felvázoltak – írják a 24.hu cikkében. Lapszemle.
Bozó László meteorológus elmondta, hogy a felmelegedés miatt fokozódó párolgás tovább erősíti az üvegházhatást, ezért a klímaváltozás megállítása helyett inkább az alkalmazkodásra kell koncentrálni. A szakértő szerint a megoldáshoz az intézményrendszer (pl. vízügy, önkormányzatok, jogalkotás) átfogó együttműködésére lenne szükség.
Herceg András hidrológus az erdők helyzetére hívta fel a figyelmet, amelyek fontos szerepet töltenek be a vízmegtartásban, ugyanakkor a vízhiányos időszakok erdőpusztuláshoz vezetnek, amelyek már csak beavatkozásokkal kezelhetők. A szárazságot jobban tűrő fafajokat kell betelepíteni, mert egyes területeken az őshonos fák már nem lesznek képesek megélni.
Szűcs Péter hidrogeológus szerint a felszín alatti vizekre is nagy hangsúlyt kellene fektetni, ugyanis ezekből származik ivóvizünk és gyógyvizeink nagy része. A Homokhátság és a Nyírség térségéből 6-7 Balatonnak megfelelő vízmennyiség hiányzik, ezért kutak, beszivárogtató rendszerek és vízpótló infrastruktúra kiépítését sürgeti.
Jelentkezz be a KecsUP-ra!
Lépj be a beszélgetéshez és hogy jobban megismerjük egymást.
Horváth Zsófia ökológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a kisebb méretű állóvizek, tavak is komoly jelentőséggel bírnak, mert ha sok van belőlük, akkor ezek hálózatosodnak, egymással összekapcsolódnak, és akár védett fajok élőhelyéül is szolgálhatnak. Számuk gyarapításához bármelyik kerttel rendelkező lakos hozzájárulhat, így ezzel egyénileg is sokat tehetünk a természetes körülmények újrateremtéséért. Megnyugtatásul azt is elmondta, hogy kutatásaik szerint a kerti tavak többsége nem kedvez a szúnyogoknak, mert idővel természetes ökoszisztéma alakul ki bennük, amelyek nem engedik elszaporodni őket, így nem kell tartanunk ezektől a sok bosszúságot okozó rovaroktól sem.
Horváth Zsófia úgy látja, hogy a felmelegedés sokkal nagyobb mértékben fogja sújtani a beépített környezeteket, ezért szerinte fontos lenne a városokban a zöldfelületek mellett a tavak számának növelése is. A csapadékvíz elvezetése helyett az úgynevezett szivacsváros-szemlélet lenne célravezető, vagyis a csapadék minél hatékonyabb helyben tartása, felhasználása. Például aszfalt helyett vizet áteresztő burkolatok alkalmazásával, parkok és zöldtetők létesítésével, valamint földalatti esővíz tározók kiépítésével.
Korábban Gajdos László élő környezetért felelős miniszter is célként nevezte meg a szivacsváros-szemlélet bevezetését. Ez azt mutatja, hogy a politikai szándék és a szakértői vélemények ebben az esetben megegyeznek, a fejlesztések megvalósítása azonban hosszú és költséges folyamat, amelynek eredményei csak évek múlva lesznek érzékelhetőek – olvasható a 24.hu cikkében.
