A május 29-én Brüsszelben bejelentett megállapodás nyomán Magyarország számára összesen 16,4 milliárd eurónyi korábban befagyasztott uniós forrás válhat hozzáférhetővé. A forráscsomag legnagyobb részét ugyanakkor a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) keretében rendelkezésre álló támogatások jelentik, amelyek esetében a felhasználás határideje 2026. augusztus 31. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormánynak mintegy három hónap áll rendelkezésére azoknak a feltételeknek a teljesítésére, amelyekre más tagállamoknak több mint öt év jutott.
Az alábbiakban Kovács Zoltánnak, a Rekontir cégcsoport tulajdonosának, pályázatmenedzsment-szakértőnek az elemzését foglaltuk össze olvasóink számára.
A forráscsomag összetétele
A felszabaduló 16,4 milliárd euró három fő elemből áll:
- a feltételességi eljárás keretében visszatartott 4,2 milliárd eurónyi felzárkóztatási forrás
- az akadémiai szabadsággal kapcsolatos viták miatt blokkolt 2,2 milliárd eurónyi oktatási és kutatási támogatás.
- illetve a legnagyobb tételt jelentő RRF-források.
Ez utóbbi értéke megközelíti a 10 milliárd eurót. Ebből 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás, 3,5 milliárd euró pedig kedvezményes hitel.
Augusztus 31. a kulcsfontosságú határidő
Az RRF működése több szempontból eltér a hagyományos kohéziós alapokétól. A rendszer nem elsősorban a felmerült költségek utólagos elszámolására épül, hanem előre meghatározott mérföldkövek és célértékek teljesítéséhez köti a kifizetéseket.
A támogatások lehívásának feltétele, hogy a vállalt intézkedések és projektek a megadott határidőig teljesüljenek, amely az RRF esetében 2026. augusztus 31.
A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a kormányzatnak egyszerre kell biztosítania a szükséges mérföldkövek teljesítését, valamint az elszámolható projektek megfelelő lezárását Erre az alábbi lehetőségek jöhetnek számításba.
1. Futó projektek bevonása
Az egyik lehetséges megoldást a már folyamatban lévő beruházások jelenthetik. Olyan projektek esetében, amelyek a határidőig befejezhetők és megfelelnek az RRF követelményeinek, lehetőség nyílhat azok elszámolására.
A szakértők szerint jelenleg is több olyan fejlesztés fut Magyarországon, amely megfelelő előkészítés mellett bevonható lehet a programba. Ilyen például a Békéscsaba–Lőkösháza vasútvonal felújítása, amely lezárul a szoros határidőig, így elszámolhatóvá válik, sőt Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter mintegy 2,6 milliárd eurónyi jelenleg is zajló vagy már befejezett fejlesztést jelölt meg, amelyek az RRF támogatói csomagba bekerülhetnek.
Emellett egyes beruházások esetében alkalmazható lehet az úgynevezett szakaszolás is. Ennek keretében a projekt 2026. augusztus 31-ig megvalósuló része az RRF-ből finanszírozható, míg a fennmaradó elemek más forrásból valósulhatnak meg.
2. Korábban finanszírozott projektek átsorolása
További lehetőséget jelenthet egyes, eredetileg RRF- keretbe szánt, de aztán más finanszírozási konstrukcióban megvalósult beruházások át-, pontosabban visszasorolása az RRF keretébe. Amennyiben ezek megfelelnek az uniós elszámolási szabályoknak, ismét bevonhatók lehetnek az RRF-programba. Ugyanakkor „a visszacímkézés technikai és jogi előkészítése legalább olyan kritikus, mint maga a politikai szándék” — figyelmeztet Kovács Zoltán pályázatmenedzsment-szakértő. Szerinte ezen dőlhet el, hogy ténylegesen megérkezik-e a pénz.
Az előző kormány mintegy 2000 milliárd forintnyi, eredetileg RRF-be tervezett beruházást piaci forrásból finanszírozott, majd ezek egy részét, durván 700 milliárd forint értékben a kohéziós programokba sorolta át, ahonnan most egy újabb átcímkézés révén lehet újra a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz csomagjának része.
3. Pénzügyi eszközök alkalmazása
A kormányzat várhatóan a lengyel gyakorlat egyes elemeit is figyelembe veheti. Lengyelország ugyanis a korábban blokkolt helyreállítási forrásaik felszabadítása után olyan pénzügyi konstrukciókat alakított ki, amelyek lehetővé tették a források gyors lekötését.
Ebben a modellben a támogatások hitelprogramokon, garanciaeszközökön vagy egyéb pénzügyi alapokon keresztül jutnak el a kedvezményezettekhez. A rendszer előnye, hogy a szükséges intézményi és pénzügyi struktúrák létrehozása még a programhatáridőn belül megvalósítható, miközben a konkrét beruházások (pl. lakossági épületszigetelés, bérlakásprogram, napelem-telepítés vagy hálózatfejlesztés) kidolgozására később is sor kerülhet.
