Az elmúlt évek aszályai, a gyenge vízmegtartó képességű homoktalajok, valamint a rovarkárosítók és gombabetegségek együttes hatása miatt rohamosan száradnak ki a fenyvesek a Homokhátságon. A KEFAG Zrt. és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont ökológusai közösen vizsgálják a klímaváltozás által sújtott alföldi erdők lehetséges jövőjét.
Magyarországon az egyetlen valóban őshonosnak tekinthető fenyőfaj az erdeifenyő, a hazánkban fellelhető más fenyőfajokat máshonnan telepítették be, Trianon után jelentős mennyiségben például luc- és vörösfenyőt, de a legnagyobb területet ma a mediterrán vidékekről származó feketefenyő foglalja el.
Az egyre melegebbé és szárazabbá váló hazai viszonyok azonban nem kedveznek az említett fajoknak. A legtöbb szakember szerint a lucfenyők napjai meg vannak számlálva, húsz éven belül egy-egy foltot leszámítva eltűnhetnek az országból - derül ki a Greendex egyik cikkéből.
- A jóval hűvösebb és nedvesebb éghajlathoz szokott lucfenyőt évek óta klímastressz éri. Nemcsak a túlságosan meleg időjárás és a gyakori hőhullám ront a helyzetén, hanem a szárazság is, hiszen a lucfenyő eredetileg a helyvidékek hűvösebb, nedvesebb klímájához szokott. A vízhiány miatt a fák kevesebb gyantát termelnek, ez pedig gyengíti a kártevőkkel szembeni ellenálló képességüket.
- A fenyők legjelentősebb kártevője a szúbogár. Ennek káros hatását fokozza, hogy a telepített fenyvesek jórészt monokultúrás erdők. Egy diverzebb erdőben – ahol legalább 5–6 fafaj él – a kártevők dolga is nehezebb, a fák védettebbek.
- A feketefenyőket főleg egy gombafaj pusztítja, amelyet az aszályos évek felerősítenek. A gombás feketefenyő vörös színt ölt, úgynevezett tűvörösödés tapasztalható.
Alig több mint 20 év alatt ötödére csökkent a fenyvesek területe Magyarországon, a korábbi 2400 négyzetkilométer ma már 500-nál is kevesebb - hívja fel a figyelmet a Greendex.
A jelenség a Homokhátságon is már régóta megfigyelhető, nagyon sok helyen lehet tapasztalni a fenyvesek kiszáradását.
Fotó: Hraskó István, KecsUP Hírek
A Homokhátság több területén az elmúlt évek aszályai, a gyenge vízmegtartó képességű homoktalajok, a süllyedő talajvízszint, a szélsőséges hő- és csapadékviszonyok, valamint a rovarkárosítók és gombabetegségek együttes hatása miatt olyan állományok is súlyosan károsodtak, amelyek korábban még gazdaságosan fenntarthatónak tűntek, és mindez a fennmaradásukat is megkérdőjelezi. Különösen érzékenyen érintik ezek a folyamatok azokat a határtermőhelyeket, ahol az erdőfenntartás korábban is jelentős szakmai odafigyelést igényelt - hívja fel a figyelmet a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. is.
Az állami vállalat munkatársai nemrég a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont ökológusaival közös terepbejárást szerveztek a Homokhátság különböző erdőterületein. Ennek célja az volt, hogy erdészek és ökológusok közösen vizsgálják meg: hol milyen tájhasználat, milyen erdőállomány vagy milyen más ökoszisztéma jelentheti a leginkább racionális választ a gyorsan változó termőhelyi viszonyokra.
A résztvevők pusztuló fenyőállományokat, sikertelen erdősítéseket, felnyíló erdőket, spontán regenerálódó homoki gyepeket, cserjésedő foltokat és elegyes, klímaadaptív erdősítési kísérleteket is megnéztek.
Fotó: Hraskó István, KecsUP Hírek
A szakemberek több helyszínen vizsgálták, hogy a fenyőállományok helyén milyen lehetőségek állnak rendelkezésre: elegyes lombos állományok, szürke nyárasok, felnyíló erdők, cserjések vagy természetesebb homoki gyepmozaikok kialakítása.
A KEFAG Zrt. több olyan területet is bemutatott, ahol a korábbi fenyőerdők helyén klímaadaptívabb erdősítési megoldásokkal kísérletezik. Ezek közé tartozik a társaság gyakorlatában alkalmazott elegyes állománytípus is, amelyben a szürke nyár főfafajként, az akác és a nemesnyár pedig elegyfafajként kap szerepet.
„Az ilyen megoldások célja, hogy az erdők jobban alkalmazkodjanak a helyi termőhelyi viszonyokhoz, ellenállóbbak legyenek a szárazodással és a károsítókkal szemben, miközben ökológiai értékük is növekedhet“ - olvasható a KEFAG közleményében.
Fotó: Hraskó István, KecsUP Hírek
A terepbejárás ugyanakkor arra is rámutatott, hogy nem minden területen az újraerdősítés jelenti a legjobb választ.
A legsoványabb, humuszban szegény, karbonátos futóhomoktalajokon előfordulhat, hogy a zárt erdő fenntartása gazdasági, ökológiai és erdővédelmi szempontból sem reális cél.
„Ilyen helyeken a felnyíló erdő, a cserjésedő mozaik vagy a természetes módon visszatelepülő homoki gyep nem kudarc, hanem a táj adottságaihoz jobban illeszkedő, hosszabb távon stabilabb állapot lehet“ - hangsúlyozzák.
A HUN-REN ÖK ökológusai több példán keresztül mutatták be, hogy a korábban fenyővel borított területeken – megfelelő táji környezet, közeli természetes gyepfoltok és kedvező regenerációs feltételek esetén – jelentős természetvédelmi értékű másodlagos homoki gyepek alakulhatnak ki. Ezek a területek nem helyettesítik az ősgyepeket, de fontos élőhelyekké válhatnak, és részei lehetnek annak az erdőssztyepp jellegű mozaiknak, amely a Homokhátság szárazodó tájain egyre nagyobb jelentőséget kaphat.
A program során a cserjések szerepe is hangsúlyosan megjelent. A szakemberek egyetértettek abban, hogy a fenyves és a nyílt gyep közötti átmeneti állapotok – például a galagonyából, kökényből vagy más őshonos cserjefajokból álló mozaikok – ökológiai szempontból kiemelten fontosak lehetnek. Ezek javíthatják a mikroklímát, mérsékelhetik a talaj kiszáradását, élőhelyet adhatnak számos fajnak, és segíthetik a természetes regenerációs folyamatokat.
Fotó: Hraskó István, KecsUP Hírek
A terepi egyeztetés egyik fontos tanulsága volt, hogy a Homokhátságon a jövő erdőgazdálkodása nem épülhet egyetlen általános receptre. Vannak területek, ahol továbbra is indokolt és fenntartható a faanyagtermelési célú erdőgazdálkodás. Másutt elegyes, lombos fafajú, felnyíló szerkezetű erdők jelenthetik a megoldást. A legszélsőségesebb termőhelyeken pedig a természetes gyepesedés vagy cserjésedés elfogadása és szakszerű kísérése lehet a leginkább felelős tájhasználati irány.
„A célunk nem az, hogy mindenhol ugyanazt az erdőtípust tartsuk fenn, hanem az, hogy minden területen azt keressük meg, amit a termőhely, a klíma, a természetvédelmi érték és a társadalmi igények együtt lehetővé tesznek. A Homokhátságon az erdő nem pusztán faanyagforrás, hanem talajvédelmi, klímavédelmi, tájképi, rekreációs és humánökológiai érték is. Ezt az összetett szerepet csak akkor tudjuk megőrizni, ha nyitottak vagyunk az új szakmai megoldásokra” – emelte ki Sulyok Ferenc, a KEFAG Zrt. vezérigazgatója.
A társaság a HUN-REN ÖK kutatóival közösen olyan pályázati és kutatási program előkészítésén dolgozik, amely tudományos alapossággal, ugyanakkor gyakorlati erdőgazdálkodási tapasztalatokra építve vizsgálja a Homokhátság erdeinek, felnyíló erdőinek, cserjéseinek és gyepes élőhelyeinek jövőbeli szerepét.
