Kiszáradó tómeder, repedezett talajfelszín, sókivirágzások - nyáron általában így néznek ki a szikes tavak, köztük hazánk és a Kiskunsági Nemzeti Park egyik legnagyobb és legértékesebb ilyen jellegű védett vizes élőhelye, a Dunatetétlen község határában található Böddi-szék is - a napokban ide látogattunk el és jártuk be a Sóballa tanösvényt. Az átmeneti kopárság azonban ne tévesszen meg senkit: a sekély szikes tavak ugyan a legmelegebb évszakban akár teljesen ki is száradhatnak, de ez a folyamat természetes és egyben az eredeti állapotukban való fennmaradásukhoz szükséges is.
Ezeknek a tavaknak a vízmélysége ritkán haladja meg a fél métert. Olyan sekélyek, hogy a szél által keltett hullámok a tó fenekéig felkavarják a vizét. Ezért vizük zavaros, nem átlátszó, szürkésbarna, mondhatni tejeskávé színű. A vízben oldott só jellemzően a sziksó.
Az oldott ásványi anyagok a forró nyári napokon a párolgás hatására a talajszemcsék közötti szűk réseken, kapillárisokon keresztül a felszínre tudnak jönni. A víz a felszínen elpárolog, de a sók a felszínen maradnak, és idővel kikristályosodnak (sókivirágzás). Ez nagyon fontos a szikes tavak lúgosságának és sótartalmának fennmaradásához.
A szikes tavak tengerpartokra emlékeztető nagy felületű, sekély, és táplálékgazdag nyílt vizei a vízimadarak tömegeinek nyújtanak ideális élőhelyet tavasszal és ősszel.
A Böddi-szék meglepően gazdag élővilága alkalmazkodott a szélsőséges sós talajhoz és a változó vízálláshoz, különleges növénytársulásokkal, sókedvelő növényekkel, például magyar sóballával vagy a sziki őszirózsával találkozhatunk itt.

.J-73a0727c-8d4d-42ef-8631-a7606ca16a8b_xl.webp)
.J-b32ecc2d-d8f5-46b7-974a-4983849ee86e_m.webp)
