Köböl Anita kormányszóvivő a közösségi oldalán írt arról, hogy megkezdődik a Velencei-tó vízutánpótlásában kulcsszerepet játszó két tározó rekonstrukciója. Bejegyzésében megjegyezte, hogy a Velencei-tó állapota sokakat aggaszt, és a miniszterrel folytatott egyeztetés során arról kapott tájékoztatást, hogy a helyzet valóban súlyos, ezért elindult a szükséges beavatkozások előkészítése. Ugyan nem nevesítette, de feltehetően a pátkai és a zámolyi víztározókra gondolt, amelyek a tó elsődleges, már meglévő vízpótlási rendszerét jelentik – tudhatjuk meg mindezt a Telex cikkéből.
Lapszemle.
Jelentkezz be a KecsUP-ra!
Lépj be a beszélgetéshez és hogy jobban megismerjük egymást.
A tó jövőjéről szerdán tartottak Gajdos László élő környezetért felelős miniszter vezetésével szakmai egyeztetést, amelyen helyi környezetvédő civil szervezetek képviselői, a térség polgármesterei és vízügyi szakemberek is részt vettek. A megbeszélés után a miniszter kiemelte, hogy az elmúlt években tapasztalt elmaradások után végre széles körű párbeszéd indult a Velencei-tó megóvása érdekében. Véleménye szerint a különböző érdekek összehangolása összetett feladat, de feltétlenül szükséges a Velencei-tó ökológiailag fenntartható, hosszútávú védelme érdekében.
A miniszter szükségesnek nevezte egy átfogó Velencei-tó törvény előkészítését, amely megfelelő jogi keretet teremthet az érintett szereplők együttműködéséhez. A legfontosabb célkitűzések között a vízminőség javítását, a fenntartható vízpótlás biztosítását, valamint a part menti területek komplex rendezését említette.
Az egyeztetésen részt vett Pákozd polgármestere, Kardos Ádám is, aki szerint a helyi önkormányzatok és civil közösségek önmagukban nem képesek kezelni a kialakult helyzetet. Közösségi oldalán arra figyelmeztetett, hogy már az idei nyáron is előfordulhat, hogy a tó egyes részein a vízmélység 30 centiméter alá csökken. Ez nemcsak a tó ökológiai állapotát veszélyezteti, hanem jelentős negatív hatással lehet a térség turizmusára, gazdaságára és a helyi lakosság mindennapjaira is – olvashatjuk a Telex cikkében.
A Velencei-tó vízhiányos állapotára, és a probléma kezelésének szükségességére hívja fel a figyelmet a G7 terjedelmes írása is, amely a lehetséges megoldásokat is számba veszi. A tó – melyből mintegy 20 millió köbméter víz hiányzik – ma már nem csupán időszakosan mutatja az aszály jeleit. Egy esetleges tartós vízhiány vagy kiszáradás pedig az egész térség ökológiai és gazdasági jövőjét veszélyeztetheti.
Mivel a természetes folyamatok önmagukban már nem feltétlenül képesek helyreállítani az egyensúlyt, olyan beavatkozások is napirendre kerülhetnek, amelyek korábban elképzelhetetlennek számítottak. A vizsgált lehetőségek között szerepel a Duna vizének több tíz kilométeres vezetéken történő eljuttatása a tóhoz, a tisztított szennyvíz visszaforgatása, valamint mélyből kitermelt karsztvíz felhasználása is.
Ezek a megoldások jelentős beruházásokat, valamint komoly társadalmi és környezetvédelmi vitákat vonhatnak maguk után. Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbb, hogy a meglévő víztározók korszerűsítése, a vízvisszatartás hatékonyságának növelése és a vízgyűjtő területek kezelésének újragondolása tovább már nem halogatható.
A szakértők szerint a vízpótlási stratégia kialakításakor több alapelvet is figyelembe kell venni. Elsősorban fenntartható, megújuló vízkészletekre kell támaszkodni, és lehetőség szerint a vízgyűjtő területen keletkező vizeket kell hasznosítani úgy, hogy a természetes ökoszisztémák ne sérüljenek. A csapadékosabb időszakok víztöbbletét elsősorban magában a tóban célszerű tárolni, miközben a tisztított szennyvizek újrahasznosításának lehetőségét is érdemes számításba venni.
Fontos szempont továbbá, hogy a különböző vízpótló rendszerek – legyenek azok állandó, időszakos vagy rendkívüli beavatkozást szolgáló megoldások – összehangoltan működjenek. Mindezek mellett a fejlesztések nem veszélyeztethetik a térség biztonságos ivóvízellátását, és a tó vízszintszabályozását is a természetes vízjárási viszonyokhoz kell igazítani, elkerülve a tartósan mesterségesen fenntartott vízállásokat.
Hogy mindezeket a fontos alapelveket hogyan lehet érvényesíteni a gyakorlati megvalósítás során, illetve milyen konkrét megoldások lehetségesek, vagy hogy korábban – például a kilencvenes években – milyen mesterséges vízpótlások történtek, részletesen olvashatunk a G7 elemző írásában.
