Nagyon nagy kudarcok nem voltak, sok apró természetesen igen, bár inkább nehézségeknek nevezném. A munkám legnagyobb kihívást jelentő része mindig a tantestület építése volt, és ez sajnos egyre nehezebb lett. Súlyos gond a tanári utánpótlás biztosítása. A pedagógusok óraszámának emelése, ami kollégák kényszerű elbocsátásával járt, szintén megviselt.
A Bányai rendszeresen szerepel az ország legjobb gimnáziumait listázó HVG-rangsorban a 30-50. helyek körül. Minek köszönhető ez? És mekkora jelentőséget tulajdonít ezeknek a szép helyezéseknek?
Fontosak a külső, tőlünk független visszajelzések, amelyek viszonylag sok szempontot vesznek figyelembe. Hogy minek köszönhető? Inkább kinek: nyilván a gyerekeknek, tanároknak, szülőknek együtt. Ez így elég sablonos válasz, de tényleg így van. A felvételi révén nagyon tehetséges gyerekek jönnek hozzánk, a tantestület pedig fejleszteni akarja és tudja őket.
Milyennek látja most az iskola helyzetét, tanári állományát?
A diákságnál nagyon jól érzékelhető, hogy változnak, akár már az öt évvel ezelőttihez képest is. Másképpen kell hozzájuk állni. Biztos, hogy e téren nagy szükség lesz módszertani változtatásokra. És tantervi változtatásokra is, mert igen magas a diákok óraszáma, feszített a tanterv. Az új kormányzatnak szándékában is áll változtatni, de ez nyilvánvalóan nem mehet egyik napról a másikra.
Azt már az utolsó igazgatói pályázatomban leírtam, hogy komoly gondok vannak a tantestület korfájával, utódomnak is ez lesz az egyik legnagyobb kihívás. Nagyon nehezen tudjuk pótolni a nyugdíjba vonuló kollégákat, főleg matematika, fizika és informatika területeken. Az előző kormányzatnak határozott elképzelése volt, hogy minél több gyerek menjen mérnöknek, és emiatt sokkal kevesebben választották a tanári pályát. Tudomásom szerint most is talán csak négy olyan felvételiző van az egész országban, aki kémia tanár szeretne lenni. Olyan nálunk nincs, hogy egy tantárgyat ne szakos tanár oktasson, eddig ezt mindig megoldottuk túlórákkal. De nem ez lenne a járható út. Számomra fájó, ahogyan megemelkedett a tanárok kötelező óraszáma - amikor a pályát kezdtem, 18 volt, most pedig 24, azaz a harmadával lett több. De nem azért volt régebben annyival kevesebb, mert akkor az állam jótékonysági intézmény volt - csak jobban elfogadták, hogy a tanórák megtartásán kívül egyéb feladatai is vannak a tanárnak.
Persze azért is emelték az óraszámokat, mert nincs elég tanár. De ha a 24 óra mellé még túlórákat teszünk, az már egyértelműen a minőség rovására megy. Nem is feltétlenül a tanóra színvonala szenvedi ezt meg, hanem a tanórán kívüli foglalkozások: kevesebb szakkör, egyéb foglalkozás lesz, mert már nincs rá tanári energia. Ez pedig nagyon rossz tendencia.
Nem is jelentkeznek fiatal pályakezdő pedagógusok egy ilyen jóhírű gimnáziumba?
Bizonyos szakoknál rettenetesen nehéz új kollégát találni. Az utóbbi időben felvett kollégák jelentős része szakképzésből vagy általános iskolából érkezett - az, hogy az egyetemről beesik egy friss diplomás, egyes szakoknál szinte elképzelhetetlen.
Milyen eredményeket érnek el a gimnázium diákja a kompetenciaméréseken?
A kompetenciamérésen kiválóak az eredményeink, de hozzá kell tennem, hogy a módszer megváltoztatása nagyon visszavetette a gyerekek koncentrációját. Pár évvel ezelőttig csak matematikából és szövegértésből mérték a gyerekeket, és csak a páros évfolyamokon. Most minden évfolyamon hat tantárgyból van mérés, ami gyakorlatilag háromnapos kiesés a diákoknak, szétzilálja a tanítást. Az eredményeknél mindig az a kérdés, hogy kikhez mérjük magunkat, de a nagy - tehát minimum két párhuzamos osztállyal működő - nyolcosztályos gimnáziumok között is jól állunk.
Mi a véleménye a tananyag korszerűségéről? Mennyire nevel az életre a mai magyar iskola, és mire lenne szükség ahhoz, hogy a gyerekek olyan tudást kapjanak, amivel ebben a nagyon gyorsan változó világban aztán jól tudnak boldogulni?
Biztos, hogy a tantervet át kell alakítani. Nagy kérdés például, hogy integrált természettudomány legyen, vagy az egyes tantárgyak, a fizika, kémia, biológia, földrajz külön-külön. Ha utóbbi, akkor az óraszámmal problémák vannak, van olyan tantárgy, amelyre kevés óra jut - miközben a gyerekek terhelése tovább már nem növelhető, sőt, inkább csökkenteni kellene. Ez csak úgy megy, ha csökken a tananyag. Ha kevesebb a kötelező tananyag, akkor viszont alacsonyabbnak kell lennie a felsőoktatásba való belépési küszöbnek, azaz az érettségi követelményeket és a felsőoktatás elvárásait is csökkenteni kellene. Holott a felsőoktatás most is arra panaszkodik, hogy nagyon gyengék a bejutó gyerekek, felzárkóztatást kell nekik szervezni. És itt jelenik meg ismét az, hogy már vannak olyan középiskolák, ahol egyszerűen nincs tanár, aki felhozza őket egy magasabb szintre.
A tananyag csökkentése nagyon sok területen nem halogatható. Az eldöntendő kérdés, hogy a konkrét tényanyaghoz nyúlunk-e hozzá, vagy pedig a gyerekek kompetenciáját kell fejleszteni, bizonyos dolgokat a hétköznapi élethez vagy a követelményekhez kell igazítani. Tizedik évfolyam után megszűnnek a természettudományos tárgyak, nincs fizika, kémia, biológia, földrajz, csak fakultáció szintjén. Azt viszont elő kell készíteni, és akkor itt fölmerül az a kérdés, hogy kilencedikben-tizedikben tudunk-e differenciáltan oktatni aszerint, hogy egyes dákok később szeretnének-e valamit kezdeni azzal a tantárggyal vagy sem.
A mai diákok már egy okoseszközökkel és mesterséges intelligenciával átszőtt világba születtek - milyennek látja az ő tanuláshoz való hozzáállásukat?
Ezen a területen sokat nem változtak a gyerekek. Annyiban talán, hogy mivel a terhelés magas, ezért könnyebben szelektálnak. A felnőttekhez hasonlóan ők is úgy gondolkodnak, hogy mi a praktikus, és ha a két továbbtanulással kapcsolatos tantárgyában el tudja érni a megfelelő eredményt, akkor a többi háttérbe szorul, azokkal kevésbé foglalkozik. Régen több diák törekedett arra, hogy mindenből jó legyen, most talán kevesebben. Prakticista szemlélet, van ilyen. Ha belegondolunk, az életben sem tudunk mindenben tökéletesek lenni. A kérdés az, hogy a tanulók milyen mértékig engednek el tantárgyakat - azért valamit produkálni kell, mert a gimnázium nemcsak az eredményekről szól, hanem az általános műveltségről is. Ami persze szintén folyamatosan változik.
Az új kor kihívásaihoz a tanár kollégák tudnak-e alkalmazkodni? A tanári módszerek mennyire tartják a lépést a változó világgal? Felvetődik például a mesterséges intelligencia használata.
Épp most tanulom, hogyan tudom majd elektronikusan aláírni az ötödikesek bizonyítványát. Muszáj a változó körülményekhez alkalmazkodni, bár ez roppant gyorsütemű, és a kollégák felkészítése sajnos nem követi ezt. De egyre többen vesznek részt rövid, pár órás AI-továbbképzésen, a többiek meg tőlük tanulnak. Azt nem tudom megmondani, mikor lesz általános, hogy az órákon is alkalmazzák a pedagógusok a mesterséges intelligenciát, és milyen formában. Egyéb bemutató eszközök terén szerencsére jól állunk, a természettudományos laboratóriumban tudnak kísérletezni a gyerekek, ez az élményszerű tanulás irányába nagy lépés volt. Igaz, sokkal időigényesebb, de jobban megmarad a diákoknak, mint a kréta-fizika, kréta-kémia.
Mi a véleménye arról, ahogy a közoktatást a Fidesz-kormányzat átalakította, erősen központosította a Klebelsberg Központ és a tankerületek létrehozásával? Arról például, hogy az önkormányzatoktól elvették az iskolákat, és a vezetői pályázatokat a helyi képviselő-testületek csak véleményezhették?
Azt azért állapítsuk meg, hogy az oktatás ügyére sohasem volt sok pénz. Akkor sem, amikor önkormányzatokhoz tartoztak az iskolák, meg azóta sem, hogy a Klebelsberg Központhoz. Az iskolák gazdasági önállóságának elvesztése súlyos érvágás volt. Én ismertem még azt az időszakot, amikor bizonyos ütemezésben megkaptuk a városi költségvetésből a pénzt, és tudtunk gazdálkodni. Saját számlája volt az iskolának! És volt saját munkaügyi ügyintézőnk. Most rettenetesen nehézkes az ügyintézés, jóval több az adminisztráció. Ez nyilván elsősorban az iskolavezetésnek okoz fejfájást. Ha elromlik egy zár, akkor engedélyt kell kérni, hogy vehessünk újat - igaz, legalább már elektronikus úton kérhetjük. Előfordult, hogy nem volt WC papír, mert azt a tankerület közbeszerzéssel veszi meg, és ha egy közbeszerzés valamilyen okból sikertelen, akkor hónapokat csúszhatnak dolgok. És nem azt mondom, hogy ez a tankerület hibája, csak maga a rendszer így alakult ki, és emiatt ők is zsákban táncolnak. Próbálkoznak, adnak eseti engedélyt, hogy szerezzük be, amire azonnal szükség van. De mégis teljesen más, amikor van önállósága az iskolaigazgatónak.
Hát ha jól sejtem, az Ön pályafutásának egyik legnehezebb időszaka lehetett az a tíz hónapos bizonytalanság, amely 2025 áprilisában azzal vette kezdetét, hogy a Fidesz-KDNP-s többségű képviselőtestülettől az igazgatói pályázat véleményezésekor – noha egyedüli pályázó volt – nem kapott többséget, mert a városvezető frakció 12 képviselője tartózkodott a szavazás során. Hogyan élte meg azokat a hónapokat?
Vegyesen. Miután őszre nem kaptam kinevezést, újra elkezdtem 22 órában tanítani. Ebben nem volt semmi különösebb tragédia, csak nyilván vissza kellett szokni, hiszen egészen más, amikor napi 5-6 órája van egy tanárnak, vagy az igazgatói feladatok mellett hetente négy. Ugyanakkor a mellettem való kiállás, a kollégák, diákok, szülők támogatása nagyon jóleső érzés volt.
Több alkalommal tüntettek ön mellett szülők, korábbi és akkori tanítványok, kollégák, hol az iskola előtt, hol a főtéren - tényleg egymást érték a szimpátia-megnyilvánulások. Balog Zoltán akkori emberi erőforrás miniszternek petíció készült, amit több mint 600-an írtak alá. Mindez megerősítette abban, hogy kitartson?
Igen, nagyon sok erőt adott. Bizonytalanság nem volt bennem, mert a tanári státuszom nem volt veszélyben - nyilván visszaszoktam volna a napi tanításba, ha nem kapok kinevezést. A következő pályázatnál is adott lelki pluszt, hogy akkor, abban a helyzetben ennyien támogattak. Öt évvel ezelőtt egyébként teljesen meglepő módon szinte senki nem szólt semmit a pályázatomhoz, tudomásul vették és kineveztek – még ha nem is volt másik induló, de ugye 2015-ben sem volt.
Mi állhatott itt a háttérben 2015-ben, hogy a Fidesz-KDNP frakció keresztbe tett Önnek, és próbálta megakadályozni, hogy újra igazgató legyen? Túlzottan ellenzékinek vagy balosnak gondolták?
Soha nem csináltam abból titkot, hogy az MSZP tagja voltam. A korábbi pályázatoknál előfordult, hogy ezt beleírtam az anyagomba, nehogy azzal vádoljanak, hogy eltitkolom - de utána meg azt hallottam vissza, hogy ezt provokációnak tartották. Tipikusan az az eset volt, hogy “ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs, akkor meg az a baj”. Noha a harminc év alatt, amennyire csak lehetett, távol tartottam magam a helyi politikától. Két alkalommal is megkerestek, hogy legyek önkormányzati képviselő, induljak a választáson, de köszönettel visszautasítottam. Nem is éreztem affinitást a politikusi pályához, meg úgy gondoltam, hogy nem lenne az jó az iskolának, ha ellenzéki képviselőként is dolgoznék.
A tíz hónapos harc után végül mégis Ön lett újra az igazgató, és született egy közös nyilatkozat a polgármesterrel. Elárulja, hogy ez miként született meg, miben állapodtak meg Szemereyné Pataki Klaudiával, volt-e Önnel szemben kérés, elvárás?
Nem volt kérés. Tulajdonképpen a történtek, események után mindkét oldal arra jutott, hogy jobb végre lezárni ezt a dolgot. Én is így gondoltam, az iskola és a saját érdekemben is, mert idegileg megterhelő volt ez az időszak. Nem kaptam garanciát arra, hogy engem fognak kinevezni, de a közleményben hallgatólagosan benne volt, hogy elfogadják a személyemet.
Azóta milyen a kapcsolata a városvezetéssel, az önkormányzattal?
Ugye az iskola nem tartozik hozzájuk, tehát ilyen értelemben nincs kapcsolat. Természetesen, amikor rendezvényeken találkozunk a polgármester asszonnyal, tisztelettel üdvözlöm. Hozzá kell tennem, a laboratóriumunkhoz és az Univer Sportcsarnokhoz az önkormányzat korrekten megadta a megfelelő támogatásokat, és ezek számunkra fontos fejlesztések voltak, meg persze a városnak is (a sportcsarnok a Mercedes Kosárlabda Akadémia sportfejlesztési pályázatának keretében valósult meg, az önkormányzat támogatásával - szerk.).
A Bányai mindig beleállt az országos pedagógus-megmozdulásokba. 2022 februárjában például csatlakoztak a polgári engedetlenségi akcióhoz, miután a kormány egy rendeletben előírta, hogy a tanároknak sztrájk alatt is meg kell tartaniuk az óráik jelentős részét, és minden osztályban külön gyermekfelügyeletet kell biztosítani. 23 tanár adott ki ezügyben nyilatkozatot. Szervezetileg, egy tanár kart, munkaközösséget tekintve mennyire nehéz egy ilyen szituációt kezelni? Hiszen nem biztos, hogy minden tanár egyetért a követelésekkel, a sztrájkkal. Voltak esetleg ebből konfliktusok?
Ez nekem egy megoldandó feladat volt. Nyilván vezetőként én nem sztrájkolhatok. Az, hogy ezekben az ügyekben mi a véleményem, kit támogatok, teljesen nyilvános volt, mindenki tudta, de ez nem befolyásolhatta a munkámat. Időnként persze adódott a testületen belül feszültség, de nem olyan, amely szétrombolta volna a közösséget. Minden munkahelyen összekaphatnak a kollégák, de alapvetően fontosnak tartom, hogy ennek ne legyen hosszú távú következménye. Együtt kell dolgozni, az egyik tanárnak be kell menni ugyanabba az osztályba tanítani, ahonnan a kollégája kijött. A feszültség nem csapódhat le a gyerekeken, ez szintén kiemelten fontos.
2022 decemberében és 2023 januárjában diákok is ülősztrájkot tartottak a Bányaiban, ezzel az iskola újra bekerült a hírekbe. A diákok megmozdulásait hogyan élte meg?
Örülök neki, hogy olyan gyerekeket nevelünk, akik hajlandók és képesek kiállni valami mellett. Hiszen azért alapvetően az a cél, hogy legyen véleménye, ha van, azt nyilvánítsa ki, adjon neki hangot - persze ésszel, értelmesen, kulturált formában. Nekem a tanulók ezen akciói azt jelezték, jelzik, hogy jól dolgozunk.
Miyawaki-minierdő ültetése a Bányai Júlia Gimnázium udvarán - az első fát Lukács Lajos igazgató ültette el / fotó: Hraskó István, KecsUP Hírek
Az iskola bejáratánál sokáig kinn volt a József Attila Levegőt című verséből vett idézet: “Én nem ilyennek képzeltem a rendet”. Most már nincs fent - mi ennek az oka?
Ez akkor került ki, amikor az előző kormányzat rendet óhajtott csinálni a maga módján. A kollégák - a nevelőtestület - megkérdezték, kitehetik-e a versrészletet, mondtam, hogy persze, ha valaki kifogásolja, akkor majd megvitatjuk. Az áprilisi országgyűlési választások előtt viszont kértem, hogy vegyük le, mert az iskolában szavazókör volt, és előfordulhatott volna, hogy valaki József Attila sorait politikai propagandának minősíti. Hallgatólagos megállapodás volt, hogy a választás után már nem helyeztük ki újra.
Fotó: Hraskó István, KecsUP Hírek
Hogyan tekint a közoktatásban várható változások elé a kormányváltás után?
Úgy látom, hogy a miniszterasszony nagy lendülettel fogott neki a munkának. Örülök, hogy mindenkivel tárgyal - a szakszervezetekkel, a pedagógus karral, az egyházi iskolákkal is -, és megpróbálja mindenkinek meghallgatni a véleményét. Aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz, mert a felelősség az övé. Volt egy kollégánk, aki azt mondta, hogy “az oktatás ügye nem vadkacsa, hogy röptében megforduljon.” Tehát nem lehet mindent azonnal gyorsan megváltoztatni - egyébként az élet más területein sem -, bizonyos kérdésekben hosszú évekig tart majd az átalakítás. A teljesítményértékelési rendszer viszont egy gyorsabb dolog. Reális, hogy nem megszüntetni kell, mert valamiféle értékelésre szükség van, de ez egy nagyon sok adminisztratív teherrel járó feladat volt, és a kollégák örülnek neki, hogy megszűnik. Összességében majd meglátjuk, remélem, hogy előnyére változik minden.
Milyen volt az utolsó tanéve, hogyan élte meg az elmúlt heteket?
Hát, ez érdekes dolog, mert én nem vagyok annyira érzelmes ember, de mostanában néha elérzékenyültem. A ballagáson emlékeztettek, hogy ez volt az utolsó ballagási beszédem - ez nem rázott meg, mert a beszédírás mindig nehéz „szülés” volt nekem. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, amikor már nem kell majd reggel bejönni az iskolába.
Már tanítani sem fog?
Nem. Úgy gondoltam, hogy a tanítástól is visszavonulok, úgyhogy elköszönök a jelenlegi csoportomtól is.
Gondolom azért nagyon sok emlék előjön mostanság a pályafutásából.
Őszintén szólva az elmúlt egy-két hónap nem az emlékidézésről szólt, az érettségi előkészítése nagyon nagy munka, és tanév végén egyébként is zsúfolt a program. A város nagy gimnáziumainak ez az időszak azt jelenti, hogy több száz gyerek jön emelt szintű érettségit tenni. Ilyenkor az egész iskola rendszere fölborul, hiszen nem tudjuk használni a tantermeket. Nagyon sok szervezést és figyelmet igényel az érettségi.
Mik a tervei? Hogyan fog telni a nyara? Szeptembertől nem fog hiányozni az iroda, a nyüzsgés, a becsengetés, a krétapor?
Nem. Ha segítség miatt keresnek majd a kollégák, akkor természetesen állok rendelkezésükre. Szeretnék sokat utazni a feleségemmel. És mostantól nagy előny lesz, hogy nem csak főidényben tudunk útra kelni. Rendszeresen járunk Olaszországba, Triesztbe, nagyon szeretjük azt a várost. De Franciaországban Bretagne vagy Németországban München, Augsburg is nagy kedvenc. Egynapos kirándulásokra is sokkal több lehetőségünk lesz, a környéken, a megyében is van még sok felfedezni való. Nemrég jártunk Bugacon, az Aranymonostor Látogatóközpontban, azt mindenkinek tudom ajánlani. Családi házban lakunk, van egy kis kertünk virágokkal, ott is jól el lehet tölteni az időt. Ezek a terveim, várakozással nézek az új korszak elébe.
Fotó: Hraskó István, KecsUP Hírek
