A Velencei-tó vízszintje történelmi mélypontra süllyedt: június 20-án az agárdi vízmérce 52 centimétert mutatott, ami alulmúlja a 2022-es negatív rekordot. Dr. Boromisza Zsombor, a MATE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének egyetemi docense szerint a jelenlegi helyzet nem csupán egy természeti rendszer válságát, hanem a tó köré épült használati és fejlesztési modell korlátait is megmutatja. Lapszemle.

A helyzet azonban ennél is rosszabb lehet, ugyanis, a szakértő felhívta a figyelmet:

a nyári intenzív párolgási időszak azonban még előttünk áll, ezért számottevő csapadék és utánpótlás nélkül ez az új negatív rekord jó eséllyel rövid életű lesz. Ha a következő hónapokban az elmúlt száraz nyarakhoz hasonló, havi 6–8 centiméteres nettó vízszintcsökkenéssel számolunk, akkor ősz elejére akár 30 centiméter körüli vízállás is kialakulhat, tehát a „rekord” 20 cm-rel is megdőlhet. A látványos vízhiány miatt a közbeszéd elsősorban a kiszáradás, a vízpótlás és a turisztikai problémák körül forog, de a helyzet ennél jóval összetettebb.

A szakértő a Másfélfokon megjelent írásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a Velencei-tó természeténél fogva változékony, sekély tó, ahol a vízszint-ingadozás és akár az időszakos kiszáradás is természetes jelenség. A gondot inkább az jelenti, hogy az elmúlt évtizedek turisztikai és vízgazdálkodási fejlesztései egy állandó vízszintű üdülőtó képét alakították ki.

A valódi megoldás az alkalmazkodás: a vízgyűjtő területeken – főként a talajban – történő vízmegtartás erősítése, a parti élőhelyek helyreállítása, a partvédőművek felülvizsgálata, valamint olyan turisztikai és rekreációs fejlesztések, amelyek figyelembe veszik a tó természetes változékonyságát. A tó korábbi szerepét, amint Dr. Boromisza Zsombor fogalmaz „nem lehet egy optimálisnak tekintett, fix állapothoz erőltetni és a tó természetes működésétől függetlenül fenntartani.”