„2026. július 1-jétől Kecskemét legújabb gyermekbirodalmában, a Rudolf-kert játszóterén vezessék be a »csendes órákat« heti két alkalommal: hétfőn 9:00 és 11:00 között, valamint csütörtökön 16:00 és 18:00 között. Ezekben az idősávokban a játszótér kizárólag az autizmussal, spektrumzavarral, illetve egyéb fogyatékossággal élő gyermekek és családjaik számára legyen fenntartva” – írtuk meg korábban Siposné Bodrozsán Alexandra ellenzéki képviselő indítványa alapján. A politikus a csendes órákat arra alapozva kezdeményezte, hogy a sérült gyerekeknek a játszótér nem azzal kezdődik, hogy öröm, hanem azzal a bizonytalansággal, hogy vajon bírni fogják-e. Bírják-e a zajt, a tömeget, a hirtelen hangokat, azokat az ingereket, amik másoknak fel sem tűnnek, de nekik mindent elborítanak. És közben ott vannak a szülők is, akik sokszor nem felszabadultan mennek be a kapun, hanem egy kicsit összeszorított szívvel, mert tudják, hogy ez nem egy egyszerű program, hanem egy állandó alkalmazkodás.
Az indítvány kapcsán a június 18-i közgyűlésen Szemereyné Pataki Klaudia közölte, az önkormányzat kikérte a szakmai szervezetek véleményét az indítvány kapcsán. A Kecskeméti EGYMI és az Autizmus Centrum egyöntetűen üdvözölték a kezdeményezést, ugyanakkor a téma esélyegyenlőségi kérdéseket vet fel, mely kapcsán az önkormányzat az illetékes szervekhez fordult. „A kecskeméti közgyűlés következő ülésére tudunk hozni egy döntés előkészítőt, addig is arról tudunk dönteni, hogy a játszótéren úgy vezetjük be a „csendes órák“ intézményét, hogy azalatt az önkormányzat a kizárólagosságot nem tudja biztosítani, de jelezni fogják azt kiírás formájában, és kérni fogják a szabályok betartását“ - ismertette a polgármester. Ezt a közgyűlés később két képviselő távollétében 19 igennel el is fogadta.
Mi fán terem az autizmus és miért fontos beszélni róla?
„Az autizmus az idegrendszer eltérő fejlődése, úgynevezett pervazív fejlődési zavar. Élethosszig tart, az egyén teljes fejlődésére hat, bizonyos területek fejlődését érintő eltérését jelenti” – foglalta össze a KecsUP Híreknek az autizmus mibenlétét Kelemen Cintia gyógypedagógus. Elmondása alapján a diagnózis azonban csak abban az esetben mondható ki, ha az egyén fejlődését befolyásoló tünet három területen – szociális, kommunikáció, rugalmas viselkedésszervezés – együttesen van jelen.
Ilyen tünet lehet a szemkontaktus nem megfelelő használata, a beszéd elmaradása, a kortársakkal való kapcsolatok nehéz kialakítása, a rutinszerű dolgokhoz való ragaszkodás. Vagy éppen az alapvető metakommunikációs eszköztár (pl.: mimika, gesztusok) fejlődésének elmaradása, valamint azoknak a nem adekvát használata. Ezek mellett a gyerekeknél a játéktevékenység szegényes: azaz a repetitív jelleg és a helyzetnek megfelelő játéktevékenység elmarad, ehelyett a „minthajáték” fejlődik ki. A nagyobbak az iróniát vagy a vicceket általában nem értik, de nehezen értelmezik a másik ember viselkedését is.
De miért fontos az autisták láthatósága és esélyegyenlősége, egyáltalán hányan élnek ma Magyarországon ilyen jellegű problémával? Nos, a szakmai szervezetek honlapját végigböngészve nem kerülünk közelebb a kérdés megválaszolásához, átfogó statisztika erre vonatkozóan ugyanis nem áll rendelkezésre. Friss becslés ugyanakkor igen, eszerint – ahogyan az az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) oldalán olvasható – a 8 évesek körében mért legutóbbi adatok szerint minden 54. gyermek esetében igazolható az állapot, ami az ezredfordulón mért gyakoriság sokszorosa. Az arány alakulásában persze nagy szerepe van annak, hogy ma már jobban érthető az autizmus lényege, az állapot korábban árnyaltabban volt felismerhető és diagnosztizálható.
„Ezen a ponton fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy attól, hogy egy gyermeknél megjelenik egy-két, az autizmusra jellemző sajátosság, még nem beszélhetünk automatikusan autizmusról” – hangsúlyozta lapunknak már Elter Szabina konduktor, TSMT terapeuta. A szakember szerint ezen diagnózis felállítása egy összetett folyamat, amely alapos kivizsgálást igényel, és az a szakemberek kompetenciája.
Csakhogy az AOSZ szerint hazánkban a gyermekeknek csupán töredéke, mintegy fele jut diagnózishoz. Ez a megfelelő időben kezdődő, megfelelő minőségű, többrétű támogatásokhoz való hozzáférés lehetőségétől fosztja meg azokat az érintetteket és a családjukat, akiknél rejtve maradnak az észlelt problémák okai. Pedig mára már bizonyított, hogy a diagnózis hiánya kedvezőtlenebb oktatási lehetőségekhez, a felnőttkori korlátozottabb önállóság eléréséhez, rosszabb foglalkoztatási arányokhoz, általában alacsonyabb szintű életminőséghez vezet.
„Persze nincs két egyforma autista gyermek: vannak, akik teljesen >>önálló << életet élnek, míg másoknak több támogatásra van szükségük” – jegyezte meg Elter Szabina. Majd már konkrétan a Fülöp laktanya melletti játszótér lehetséges lezárása kapcsán kifejtette, az átlagostól eltérő idegrendszeri és agyi működéssel élő gyermekek számára a zsúfolt környezet túl sok ingerrel járhat. „Kiemelném azonban, hogy nem csak az autizmus kapcsán beszélhetünk erről: egy szenzorosan érzékeny, ADHD-s vagy más fejlődési sajátossággal élő gyermek számára is megterhelő lehet a hangzavar, a tömeg és a kiszámíthatatlan helyzetek sora.” Márpedig az ilyen környezet könnyen túlterhelheti az idegrendszert, ami szorongáshoz vagy akár teljes összeomláshoz (meltdown) is vezethet a gyerekeknél.
Autista? Akkor is neveletlen!
Ám hogy ki hogyan éli meg pontosan a játszótéri környezetből adódó nehézségeket, az nagyon összetett. „Budapesten az ovisaimmal voltunk játszótéren, sok fiatal kisgyerekes anyuka volt ott. A gyerekek összességében impulzívak voltak, ám voltak, akik nem beszéltek” – kezdett bele történetének elmesélésébe Kelemen Cintia. „Egy anyuka nemes egyszerűséggel megjegyezte, hogy meg kéne nevelni az egyik gyereket, majd amikor elmondtuk neki, hogy a gyermek autista, a válasza csak annyi volt: akkor is neveletlen.”
S hogy mindezt miért mesélte el a gyógypedagógus? Mert szerinte ebből az látszik, hogy a jelenlegi társadalmi morál abszolút nem a befogadó szemléletet képviseli.
Összességében Kelemen Cintia és Elter Szabina lapunknak nyilatkozva egyetértettek abban, hogy a Rudolf laktanya melletti játszótér adott idősávban való átengedése a sérült gyerekeknek, egy jó kezdeményezés. Hiszen egy jól funkcionáló autista gyermeknek a szociális ingerek hasonló szintű stresszforrásokat jelenthetnek, mint a magasabb támogatási szükségletű autista gyerekeknek. A családok pedig 0-24 órában élik át az ezzel járó nehézségeket, és sokszor saját magukat áldozzák be a gyermekük fejlődéséért.
Amit azonban látni kell – és Kelemen Cintia szerint ez a legcsodásabb a gyerekekben –, hogy ők természetesek, nem ítélkeznek és őszinték. „A szeretet az ő nyelvük, képesek úgy játszani, hogy nem beszelik ugyanazt a nyelvet, mégis megértik egymást és önfeledtek” – mondta. Ám szerinte fontos, hogy az autista gyermekek és családjaik is megélhessék azt, amit a játszótér, a játék élménye adhat.
Utóbbi gondolatokkal egyetértett Elter Szabina is, hiszen szerinte az átengedéssel egy nyugodtabb környezetet biztosíthat a város azoknak a családoknak, akiknek erre szükségük van. „Ugyanakkor én hosszú távon inkább a szemléletformálás irányába indulnék el: a neurodivergens gyermeket nevelő szülők ugyanis gyakran érzik úgy, hogy magyarázkodniuk kell gyermekük viselkedése miatt, vagy hogy a környezet nem érti, mi zajlik egy nehezebb helyzetben bennük” – magyarázta. Hozzátette, sokszor nem is maga a meltdown vagy a túlterhelődés a legnagyobb teher számukra, hanem a kíváncsi tekintetek, a kéretlen tanácsok vagy a személyes határokat átlépő kérdések, amelyektől a szülők kiszolgáltatva érezhetik magukat. Ezért a konduktor, TSMT terapeuta a speciális idősávok mellett fontosnak tartja
a szülők és gyermekek edukációját, az érzékenyítést és a valódi befogadó szemlélet kialakítását is, például a játszótéren való néhány rövid, közérthető tartalommal ellátott tábla kihelyezését.
„Úgy gondolom, hosszú távon ugyanis nem az a cél, hogy külön tereket hozzunk létre, hanem hogy minden család biztonságban és elfogadva érezhesse magát ugyanazon a játszótéren” – összegzett a szakember.
