Szerda reggel, gombosszegi otthonában meghalt Nádas Péter. Leírhatatlan veszteség a személye, de szinte felfoghatatlan az, ami belőle nekünk itt maradt: felmérhetetlen az életmű, amellyel a magyar irodalmat – mindörökre – gazdagítja, elképesztő és utánozhatatlan remekművek sorával.
Utolsó kötete 2025-ben jelent meg, a Sárközy és Társai gondozásában, Halott barátaim címmel. A mű nem hagyományos, cselekményközpontú regény, hanem az emlékezés, a gyász és az önvizsgálat hatalmas szövege, amelyben egy idősödő író emlékezik halott barátaira – Polcz Alaine-re, Mészöly Miklósra és Esterházy Péterre –, a velük közös életre, útkereséseikre, szakmai vitáikra. A vitákat, az irodalomról való eszmecseréket most már újra négyesben folytathatják: a mester követte a halott barátait.
Puzsér Róbert közíró, publicista nekrológjában arra hívja fel a figyelmet, hogy Nádas Péter voltaképpen másodszor halt meg, és méltán idézi fel a szerző Saját halál című művét.
Hirdetés
Puzsér azt írja: „Másodszor is meghalt Nádas Péter – most már végérvényesen. Első halálélményéről írt könyve, a Saját halál annak grandiózus mementója, hogy az élet sokkal több mint anyagcsere, a halál pedig sokkal több mint annak leállása. »A teljességnek olyan élményében részesülsz, aminek ezen a nyomorult árnyékvilágon legfeljebb a vallási vagy a szerelmi elragadtatottság lehet a hasonlata. Mentem kifelé, ami nem valaminek a vonzása, nem ígéret, hanem a teremtő erő érzékelése. A teljesség ténylegesen beváltja benned önmagát. Soha nem láttam még fényt, nevét nem ismerem. Isten ugyan a fény univerzumában sem föllelhető, a fény mégis az ő leghitelesebb hasonlata. Erő vitt felé. Nem kifelé a tudatomból, miként az ájulás, hanem befelé a tudatomba. Egy irdatlan erő vitt el, amely egyszerre működik kívül és belül, s ezért a tudatnak sem érdemes ilyen különbséget tenni. Túl voltunk mindazon, ami személyes és szenvedélyes. Visszatérés egy olyan ősállapothoz, amelyben fogalmi gondolkodás sem létezik, hiszen a szemlélet és az érzékelés között sincs különbség. Leválik a gondolkodás, megszűnik a keresztkapcsolat a tudat érzéki és érzelmi, mentális és kognitív tartalmai között, s ezzel egy időben képileg, az agytörzsön válik felfoghatóvá, hogy ezek a tudattartalmak a személyiségem közönséges történetétől függetlenül miként kapcsolódnak a teremtő erő otthonához, ahhoz az univerzális struktúrához, ami viszont a tiszta szemlélet számára sem belátható. Sajnos nincs magyar ige, amivel e sorsdöntő történést jellemezni lehetne. «” Nádas az egyik legjelentősebb magyar író volt, de a Saját halál a maga spirituális intellektusával kimagaslik az életművéből. Ennek az elbeszélésnek az alanya túlnő a szerző személyén: az egyetemes lény, amely nem pusztán az övé, hanem mindenkié és mindené. Nádas Péter első halála óta mindig menetkész volt. Nem az ismeretlen semmibe készült, mint a beavatatlanok, hanem vissza oda, ahol már járt. Ezúttal örökre hazatért.”
És ha Puzsér Nádas haláláról a halál felől beszél, Kornis Mihály az íróról beszél. Kornis Mihály pályatársa halála kapcsán szerdán az MTI-nek azt mondta: Nádas Péter szerinte nemcsak a 20. század, hanem a magyar regényírás történetének legnagyobb alkotója volt.
Kornis Mihály a PRAE.HU művészeti portálon így fejtette ki a véleményét.
„Nádas Péter az én véleményem szerint a legnagyobb magyar író, akinek tehetsége Tolsztojéhoz és Gogoléhoz mérhető” - fogalmazott.
Hirdetés
Kornis Mihály szerint az Emlékiratok könyve és különösen a Párhuzamos történetek példátlan remekmű, amelynek többszöri elolvasása után végérvényessé vált benne a meggyőződés, hogy ilyen fantasztikus érzékeléssel, észleléssel író még sosem írt magyar nyelven.
Hozzátette: társadalmi és politikai értelemben mindig egy oldalon találták magukat, a világról alkotott véleményük azonban ellentétes volt.
„Magasabb színvonalon írt, több emelettel jobban, mint bárki. De olyan műveket írt, melyeknek nagyobb része számomra a legsötétebb gondolatokat hozta, emberről és világról olyan ítéletet alkotott műveiben, amelyet nem fogadhatok el” - mondta Kornis Mihály, aki hozzátette azt is, hogy A Biblia, Nádas Péter első könyve máig a kedvenc műve az írótól.
„Nagyon bátor, szuverén embernek ismertem meg, sokat tanultam tőle, de az már zavarba hoz, hogy milyen hipnotikus erővel írt” - mondta. „Biztos vagyok benne, hogy Nádas könyvei velünk maradnak, és lehetséges, hogy amit kortársai - köztük én is - rövidlátásukkal ember- és világgyűlöletnek látnak, azt később másképp értelmezik. Ez elfordulhat remekművekkel”.
Hirdetés
