Nagyjából abban az időben, amikor kialakult az athéni demokrácia és a római köztársaság, Közép-Itáliában pedig virágzott az etruszk civilizáció, a Kárpát-medence népességének életét a szkíták - régies nevükön a szittyák - határozták meg. A Cifrapalotában erről a korszakról - amelyet Wilhelm Gábor, a Katona József Múzeum osztályvezető régésze békeidőszakként jellemez - látható kiállítás október 11-ig, bemutatva az Alföldön talált szkíta tárgyi emlékeket: ékszereket, edényeket és fegyvereket.
A szkítákat főként a 19. századtól kezdték emlegetni a magyarok őseiként (elképesztő lehet, de a leszármazástudat egyeseknél máig olyan erős, hogy a legutóbbi népszámlálás alkalmával közel 2500 honfitársunk vallotta magát szkítának), de a tudományos kutatások szerint közvetlen nyelvészeti és genetikai rokonság sem mutatható ki velük. Nem árt tudni, a szkíták már több mint ezer évvel korábban eltűntek a történelem színpadáról, mint ahogy a magyarok megérkeztek a Kárpát-medencébe, hiszen a Kr.e. 8. és a Kr.e. 4. század között uralták a térséget.
