Megyei rangadó a vurstli árnyékában, a 93. percben csattanóval

A Lajosmizse a Soltvadkerti TE Soltút csapatát fogadta a megyei első osztályú bajnokság második körében. A forduló rangadójává avatta ezt a találkozót a tény, hogy a rajtot mindkét csapat győzelemmel kezdte. Végig kiegyenlített, harcos mérkőzésen a felek megosztoztak a pontokon.

A Mizsével Borsos Csaba meccselt

Árva Zsolt, a lajosmizsei VLC edzője nem tudott jelen lenni csapata második mérkőzésén, így edzőként asszisztense, Borsos Csaba helyettesítette. Faragó Gyulát, a Lajosmizsei VLC szakmai igazgatóját faggattuk többek között erről is a találkozó előtt.

– Bár Borsos Csaba a másodedző a Lajosmizse csapatánál, de évek óta Árva Zsolt jobbkeze. Ha arra tippelnék, hogy Árva Zsolt száz százalékig megbízik hűséges segítőjében, akkor hány százalékot tévednék?

– Nem tévedsz semennyit. Évek óta együtt dolgoznak, megbíznak egymásban, közös koncepció alapján végzik a tevékenységüket, a mentalitásuk és a futballfilozófiájuk is lényegében azonos, így Árva Zsolt teljesen nyugodt, hogy a Csaba helyettesíti a kispadon a mérkőzésen.

– Erősödött vagy gyengült a nyáron a Lajosmizse? Egyáltalán: volt-e változás a nyáron a keretben?

– Meglehetősen nagy volt a keretben a nyáron a mozogás, hét játékos távozott, ugyanennyi érkezett. Minőségben szerintem meglehet, hogy még egy kicsit erősebb is az idei keret. Sok gondunk volt korábban kapusposzton, most van három kapusunk is, akik rendszeresen részt vesznek az edzéseken, reméljük, hogy az idén ez eredményekben is meg fog mutatkozni.

– Mit nézel ki a társaságból?

– Én azt mondhatom a klub vezetősége nevében, hogy mindenképpen a tabella felső felében szeretnénk végezni ezzel a kerettel.

Nagy Attila játékosként befejezte

A Soltvadkerti TE Soltút új edzővel vágott neki nem csak az őszi idénynek, hanem már a nyári felkészülésnek is, az a csapatot korábban játékosként erősítő Nagy Attila lett a Vadkert trénere, aki a tavasz végén szögre akasztotta a stoplis cipőt.

– Mikor kért föl a Soltvadkert szakmai vezetése edzőnek, és kértél-e gondolkodási időt, mielőtt elvállaltad?

– Május közepén érkezett a felkérés, és bizony, kértem egy kis gondolkodási időt, hiszen éppen akkor hagytam föl az aktív labdarúgó pályafutásommal, egyéb elfoglaltságok miatt. Június elején aztán jeleztem a vezetőségnek, hogy vállalom a kihívást.

– Focizol még egyáltalán?

– Nagypályán már egyáltalán nem, kispályán pedig jelenleg nem, ugyanakkor az még bele fog férni, amikor majd megfelelő lesz az erő- és az egészségi állapotom.

– Mit nézel ki a társaságból, hova várod a csapatodat a tabellán?

– Én győztes típusú játékos voltam, szeretném ugyanezt a mentalitást átadni a társaságnak. Az első ötben szeretnék végezni a csapattal. Ez egyáltalán nem lesz egyszerű feladat, véleményem szerint ugyanis van legalább nyolc-kilenc egyforma képességű csapat, de bízok a fiaimban, és abban, hogy be fogunk férni az első ötbe. Jóslásra nem vállalkozom, de az őszi idény zárultával talán többet tudok majd mondani ezzel kapcsolatban.

Vendégelőnnyel zárult az első félidő

Sápi Róbert, a Lajosmizsei VLC vezérszurkolója, aki arról ismert, hogy nem csak a felnőtt, hanem az utánpótlás csapatok meccseire is kijár szurkolni, ezúttal igazoltan hiányzott. Erre a hétvégére esett ugyanis a XXXIII. Lajosmizsei napok keretében a „Verdák a Tóparton”, a népszerű autókiállítás és tuningtalálkozó, amelyet ezúttal is az Iskola-tó partján rendeztek meg. Sápi Róbert szabadkozott is a találkozót megelőzően a vezetőségnek, hogy sajnos ezúttal nem tudja a helyszínen biztatni a csapatot. Elnézték neki, annál is inkább, mivel Sápi Róbert nem is tudott felettestől elkéredzkedni, hiszen ő maga a Verdák a Tóparton rendezvény főszervezője.

Népes, sokak által látogatott rendezvénynek bizonyult az idén is a Lajosmizsei napok, annak, aki kénytelen volt lépésben megközelíteni a pályát, olyan benyomása támadt, mintha a Stalder FC támadt volna föl, és annak a bajnokijára tartana.

A pálya szomszédságában volt a hatalmas banzáj, így élő, mulatós zenére vonulhattak be a csapatok. Nagy elánnal, nagy elszántsággal, nagy akarással estek egymásnak, látványos játék ugyanakkor nem bontakozott ki, mind a két fél elsősorban a biztonságra koncentrált, ugyanakkor enyhe fölényben futballozott a Soltvadkert. A 18. percben a vadkerti Szedmák Roland csinált meg egy jó cselt a jobb oldalon, majd jó lövést eresztett meg a jobb alsó sarok irányába, Berta Csaba gyors vetődéssel mentett. Három percre rá a hazai Peres ért oda egy előreívelt labdára, Eifert jó ütemben lépett ki és menteni tudott. Időközben már egy Kálmán Imre válogatás szólt a pálya szomszédságában levő vurstliban. A Csárdáskirálynőből Szilvia belépője adott zenei hátteret Sallai Bence szögletének, amely nyomán nem sokkal kerülte el a labda a hosszú fölső sarkot. Az ivószünetben Eifert János, a vadkertiek kapusa megnyugtatta az érdeklődőket, látta, hogy mellé fog menni. A 36. percben megszerezte a vezetést a Soltvadkert. Bányai Róbert előre passzát követően Farkas Béla kapta meg a labdát, két gyors csellel két védőt is megbolondított, majd a hazai kapus zoknija mellett a hálóba passzolt 0-1. Ez maradt az első játékrész eredménye.

A hosszabbításban született meg a végeredmény

A folytatásban az első félidőben látottak alapján némileg meglepő módon, ugyanakkor az állás ismeretében nem váratlanul határozottan nyomást gyakorolt a Mizse a vendégcsapatra. Ez helyzetben is megmutatkozott az 55. percben, amikor Kajtár Mátyás jobb oldali beívelését követően Sallai Dániel fejjel megcélozta a bal felső sarkot, a labda azonban a kapufára hullott. A 71. percben egy vendég kontra végén Szedmák került lövőhelyzetbe, jobbról, 12 méterről lőtt, Berta bravúrral mentett szögletre. „Nehéz lesz az utolsó tíz perc” – jelentette ki a hazai fölény láttán a 80. perc táján a vendégek mestere, Nagy Attila, de aztán csapata végül kiszabadult a szorításból, és több veszélyes támadást is vezetett. A mestere által említett tíz percet megúszta gól nélkül a Vadkert, mégsem tudott három ponttal távozni. A 93. percben Kajtár Mátyás passzolt be jobbról, megtalálta középen Sallai Dánielt, aki tíz méterről a kapu bal oldalába lőtt. Eifert ugyan bele tudott ütni a labdába, de hárítani már nem tudta a lövést, 1-1. Gyakorlatilag már csak újrakezdésre maradt idő, döntetlen lett a találkozó.

Borsos Csaba: – Ha azt nézzük, hogy a hosszabbításban sikerült egyenlítenünk, akkor ez egy győzelemmel felérő döntetlen. A mérkőzés egészét nézve nem feltétlenül. Ez a Vadkert jó csapat, nagyon szervezetten játszott, ennek ellenére én úgy éreztem, hogy mindkét félidőben többet birtokoltuk a labdát. Igaz, a támadó harmadban nem voltunk elég hatékonyak, a támadóink közt ma nem volt olyan, aki extra napot fogott volna ki. Értékesnek tartom a Soltvadkert ellen ezt az egy pontot, és a játék képét, az egész mérkőzést tekintve pedig az eredmény alighanem igazságos.

Nagy Attila: – Sajnos egy már megnyert meccset veszítettünk el a 93. percben. A meccs előtt ha valaki felvetette volna, hogy egy pontot elhozunk Lajosmizséről, attól a csapattól, amely az előző héten a Kunbaját megverte, ezt mindenki aláírta volna. A meccs képe alapján azonban van okunk a szomorkodásra. Lényegében egy kapura lövése volt az ellenfélnek, illetve egy fejese, amely kapufát talál. Ez van, el kell fogadni. Négy pontunk van két forduló után, nem dőlt össze a világ, ez is egy értékes pont – lenne, ha nem lenne az az érzésünk, hogy két pontot itt hagytunk.

Lajosmizsei VLC-Soltvadkerti TE Soltút 1-1 (0-1)

Lajosmizse, a mérkőzést vezette: Vereska Hunor (dr. Tapodi Péter, Arató Kristóf)

Lajosmizsei VLC felállása: Berta – Sallai B., Kovács P., Orlov, Sallai D., Kajtár, Peres, Terbe, Bán (Halász 46.), Nagy B., Juhász.

Soltvadkert felállása: Eifert – Veszeli, Bányai, Supka, Farkas (Gáspár 55.), Plichta, Májer, Szedmák, Oláh, Szőke (Áman 76.), Kovács K. (Gszelman 67.)

Gólszerzők: Farkas a 36., Sallai D. a 93.percben.

Kiállítva: Peres a 90. percben.

A meccsről készült fotóriportunk pedig az alábbiakban látható:

Lajosmizse-Soltvadkert / Vincze Miklós

Lajosmizse-Soltvadkert, a vendég kispad / Vincze Miklós

Lajosmizse-Soltvadkert, a vadkerti kispad a lefújás után / Vincze Miklós