Kalocsán, a karmazsinszínű pacal udvarában

A vizsgálat tárgya

Bizonyára vannak szabályai, van protokollja a gasztró témájú újságírásnak is, e sorok írója azonban lemaradt arról a szemináriumról, úgyhogy nála ez a tematika is a pótlandók hosszú listáján szerepel. Mert bizonyára van valamilyen protokoll, akár a hadseregben volt az őr kötelmei. Ahogy az ember elképzeli, hogy hogyan fest egy lepkegyűjtő mondjuk a vadnyugaton – trópusi sisak, rövidnadrág, lepkeháló, cingár lábak, Lennon-szemüveg (bár lehet, hogy ez a sztereotip kép sem igaz, sőt, erős a gyanú, hogy az Ezüst-tó kincse cím regény filmes feldolgozásának az egyik agyonkarikírozott szereplőjét idézi), úgy valószínűleg vannak mind a külsőséggel, mind a szakmai felkészüléssel kapcsolatos szabályai a gasztró téma feldolgozásának is. Akadálynak tűnik persze e képzésbeli hiányosság, ugyanakkor egy vendéglátó hely felemlegetése, dicsérete mégiscsak kötelező jellegű feladat ró az emberre abban az esetben, ha egy bizonyos helyen elfogyasztott bizonyos fogás – pacal – egy hónap múlva is még afféle Excaliburként emelkedik ki a közelmúlt állóvízzé szelídült tavából. Márpedig annak a pacalnak az emléke nemhogy nem halványult, hanem az idő elteltével egyenesen az arról hírt adásra való felszólítássá erősödött az önjelölt megfáradt elméjében.

Dunapatajon a pataji bombasiker miatt újratervezés

Történt, hogy két lányával elindult az éves nyaralásra, Pécsre. Pécs kiskunsági ember számára érthető módon kimeríthetetlen tárháza a meglepetéseknek, újdonságoknak, egzotikumoknak, és bár meglepőnek tűnhet, hogy a trió már zsinórban harmadszor választotta Baranya megye székhelyét nyaralása céljául, egy kecskeméti polgár számára bír annyi érdekességgel, hogy akár többszörös visszatérésre bírja, így hát az idén sem kerestek más úticélt.

A tavalyi úton eleve be volt tervezve egy rövid megálló félúton: azzal a céllal indult a kis társaság, hogy Dunapatajon bekap egy pacalt, sőt, még ételhordót sem voltak restek előre bekészíteni a kocsiba, hogy azzal vigyenek még tovább egy kis elemózsiát Pécsre. Az idén Dunapataj nem volt ugyan betervezve, de Hartát elhagyván mégis fölmerült, hogy nem ártana talán egy jó kis pacallal indítani a nyaralást, hogy ne Pécsen legyen felelőtlen tervezés miatt előállt éhség miatti kapkodás megérkezéskor.

Dunapatajon aztán egy egyrészt kellemetlen, másrészt örömteli meglepetés várta őket: szinte teli volt a dunapataji Tanya bisztró parkolója. A helyszín nem változott, a parkoló sarkában talán ugyanaz a néhány lúd kezdett éktelen, panaszkodó rikácsolásba a vendégek láttán – a pávák magukat szinte szégyellve húzódtak a háttérbe: nem illik idegeneknek azonnal minden problémát kiteregetni, mint ezek a pletykás ludak teszik. De az is kiderült, hogy valóban annyira sokan vannak, hogy még szabad asztal sincs, miközben szemmel látható volt, hogy nem kevesen hordják több adagonként ételesben haza a pacalt: nekik eleve ez volt beépítve a szombati ebédbe. Az tehát kellemetlen volt, hogy látszott, hogy a pataji műélvezet most bizony több időbe telne, mint arra számítottak, de egyúttal örömteli meglepetés volt, megelégedéssel is szolgált. Néhány éve nemcsak hogy megújult a pataji Tanya bisztró, hanem fergeteges kampányt is indított a – nem csak a saját - pacalja reklámozására. A teli parkoló arra utalt, hogy ez a kampány eredményes volt, aminek pedig csak örülni tud az átutazó, még ha átmenetileg pórul is járt. Mert igenis kívülállóként sem csak irigy mindig az ember a siker láttán, ha tudja, hogy az a siker megérdemelt. Márpedig a pataji siker szívós munkának tudható be: szenzációs, szellemes, folyamatosan megújuló ötletekkel operáló marketing akciók – megannyi eseményt szerveztek a pacal köré Dunapatajon –, amely aligha lehetett volna eredményes a kampányt hajtó, minden akadályt legyőzni képes lelkesedés és meggyőződés, a tárgya iránti rajongásig való szeretete nélkül. Így tehát bár fogyasztásra nem maradt idő, mégis – szerencsétlen képzavar ez most itt: jó szájízzel indultak tovább, hogy aztán rövid malmozás után úgy döntsenek, hogy megnézik Kalocsán a Nyárfát. Kilométerben sincs messze, nem túl nagy kerülő a kalocsai hídon való átkelés előtt, hátha ott gyorsan lehet végezni, és mégsem üres gyomorral érkeznek meg Baranyába. Kecskemétieket segítendő: a Nyárfa Kecskemétről nézve körülbelül Kalocsa dél-nyugati részében található, pofonegyszerűen föllelhető, a bajai út mentén áll.

Csak két percet kért a karmazsin király stábja

A családfő egyszer már fogyasztott ott egy rendkívül eredményes pacalt egy Kalocsa-Kiskőrös megyei kupameccs előtt – a Miskovicz Bálint vezette vendégek nyertek 3-1-re, igaz, szerda lévén, a hazai kulcsjátékosok csak a második félidőre futottak be, munkahelyről -, ami igen kellemes emlékként maradt meg benne, rémlett neki, hogy ez a Nyárfa bisztró jellegű egység, nem a teljesen ismeretlenbe indultak tehát. Hogy a bisztró jellegűség ezúttal a Nyárfa mellett szólt, az annak tudható be, hogy ez az alkalom egyike volt azoknak a helyzeteknek, amikor az embernek nincs kedve konkrétan étterembe beülni, hogy végig élvezze a vendéglátóipari felszolgálók magas szinten művelt, de olykor mégis hosszadalmasnak ható koreográfiáját, hanem mielőbb szeretne fogyasztani, majd folytatni útját.

Megérkeztünk a Nyárfához, igen, a családfő ráismert, ez az, tulajdonképpen az is majdnem teli volt, de egy szabad asztalt sikerült elcsípni, és a haladást gyorsítandó mindjárt a pulthoz fáradtunk, és ott rendeltünk meg két adag pacalt. Na most, mire a családfő megnézte, hogy a Nyárfa melletti sátorban árult dinnye honnan is származik, akkorra a két biztatóan megrakott tányérnyi pacal már az asztalon gőzölgött.

Nem elhanyagolható tényező ez, hogy a rendelést követően két perc múlva már ott mosolyog csábítóan előttünk a műalkotás. Nagyon is fontos adalék. Egy igazi pacalos hely arról is ismerszik meg, hogy a rendelést követően a pacalra nem kell fél- vagy háromnegyed órát várni, akkor ugyanis fölmerül a gyanú, hogy a szakács itt most esetleg a mélyhűtőből kap elő és melegít föl néhány adagot. Nem mintha a pacal fagyasztása ellen lennék – dehogy, otthon is van a mélyhűtőben jobb időkben egy-egy adag pacal is -, de a mikró használatból kiábrándító, esetlegességet sugalló gikszerek adódhatnak – mondjuk nem elég a szaft, nem egyenletes elosztású - ha a személyzetnek úgy kell baltával kifaragni egy tömbből mondjuk két adag pacalt, vendéget lehetőség szerint mielőbb kielégítendő.

Ütős paprika, majd kajakóma

Egyszóval az átutazó helyzetéből fakadóan jólesett a lazaság, hogy oda lehet menni a pulthoz, szóban leadni a rendelést – két pacalt kérünk -, jó előjelnek számított, hogy nem firtatták, hogy krumplival vagy anélkül, és még annál is jobban esett, hogy – ahogy jeleztük - két percen belül ott gőzölgött előttünk az étek, ohne kés, villa.

A felszolgált pacal hibátlan volt. Bőséges volt az adag, bőséges volt a szaftja, még az ideálisnál is ideálisabb mértékben volt puhára főzve. Semmilyen utóízesítést nem kívánt, a sóssága megfelelő volt, friss ropogós volt a hozzá felszolgált kenyér.

És a színe. A színe az olyan volt, ahogy a nagykönyvben megvan írva: sötétvörös. Ha egy rock klasszikussal kéne jellemezni, akkor a King Crimson: In the court of the Crimson Kingje, (a karmazsin király udvarában) jut hirtelen az ember eszébe. Nyilván Kalocsán magára valamit is ad vendéglátós valószínűleg amúgy sem engedheti meg magának, hogy ne a létező legkiválóbb paprika használatával öregbítse a város hírnevét. Tehát nemhogy nem érhette szó a kalocsai Nyárfa házának elejét – ahol ültünk -, hanem egyenesen mintaszerű volt a kivitelezés. Egyébként mind a két adagra egy-egy kisebb paprikát is ráhelyeztek. (Ne firtassuk most, hogy a macska melyik testrészéről van ez elnevezve: a hím macska genitáliájáról.) Hősünk ezt a mini paprikát a végére hagyta, gondolta, ne pazarolja el mindjárt az elején. A vége felé aztán egyszerre bekapta, és egy újabb csillagos ötöst véshetett föl a Nyárfa osztályozó könyvébe: kicsi, de brutálisan erős, mivel nem számított különösebb hatásra, hirtelen orrbavágással ért föl. El is döntötte: ha legközelebb erre járunk, indításnál kérünk bele még hármat, és akkor mindjárt egy rögtönzött szaunázást is el lehet intézni az asztal mellett. Az étel elfogyasztását követően szinte két perc alatt sikerült rendezni az udvarias és gyakorlott személyzettel a számlát. A stáb egyébként is kiválóan működött, óramű pontossággal, hatékonyan, gyorsan, észrevehetetlenül, mint sportszerű meccsen a jó játékvezető. A rendelésnél sem faggatóztak, aki két pacal rendeléssel indít, az nyilván megfelelően jártas a témában, azzal nem kell tárgyalásokba kezdeni, olyan ez, mint amikor az ember CD-boltban mondjuk a Hawkwind együttesnek az eredetileg 1974-ben megjelent, Hall of the Mountain Grill című lemezének a bónuszokkal ellátott, 1996-ban a Parlophone által kiadott verzióját kéri. Annak nem kezdenek el ajánlgatni egy Best of Italo Disco válogatást, azon látszik, hogy tudja, mit akar. A fizetés is pillanatok alatt lezajlott, még egy mosolyt is kapott a vendég, amikor megígérte: hírét viszi ennek Kecskemétre. Ez most megtörtént. Egyszóval elégedetten indult útjára a kis csapat.

Bonyhád után időt kért a családfő, mondván: közeleg a kajakóma. A pécsi szállás megkeresésében és elfoglalásában természetesen igyekszik részt vállalni, de garancia nincs arra, hogy mennyivel tud hozzájárulni e kényes művelethez: fókuszáló, koncentráló képessége ugyanis egyelőre határozottan nem száz százalékos.

Az viszont száz százalék, hogy a kalocsai Nyárfát legközelebb sem hagyja ki.

Két adag pacal a kalocsai Nyárfa vendéglőben - Vincze Miklós