Méltatlan körülmények között vannak a gyerekek az Autizmus Centrum száz éves épületében

Múlt hét végén rengetegen megosztották egy kecskeméti édesanya posztját, amelyben arról számolt be: a kecskeméti Autizmus Centrumban sok helyen vizesek, salétromosak a falak, dohos a levegő, mállik a vakolat, a gyerekeknek nem áll rendelkezésükre egy megfelelően fűtött beltéri mosdó, egy másik épületbe kell átmenniük mosdózni. A Kecskeméti EGYMI főigazgatója, Homoki Márta a KecsUP Híreknek elmondta: önkormányzati és a tankerületi fenntartás alatt is komoly összegeket költöttek a száz éves épület korszerűsítésére, energetikai és funkcionális megújítására. “Sosem fértünk el ebben az épületben, mindig csak átmeneti megoldás született az autista gyerekek ellátásával kapcsolatban. Mára valóban tarthatatlan a helyzet ebben az épületben. Kényszerből, méltatlan körülmények között öt autista csoportunk működik itt” - hívta fel a figyelmet el Homoki Márta.

„Azt gondolom, hogy a magyar oktatásban nagyon sok minden nincs rendben. De van egy csoport, akikről talán még kevesebb szó esik: a sérült, autizmussal élő gyerekekről. Azokról a gyerekekről, akik sokszor még azt sem tudják elmondani, ha fáznak, félnek, rosszul érzik magukat, vagy valami méltatlan számukra“ - így kezdi bejegyzését Szilvásiné Lövei Móni. A kecskeméti édesanya tizennégy és fél éves autista kislánya most szeptembertől jár a Szalag utcai Autizmus Centrumba, és Móni nem rejti véka alá: valósággal sokkolták az ott tapasztalt körülmények.

„Szülőként nap mint nap azon dolgozom, hogy a gyermekemnek biztonságot, kiszámíthatóságot és olyan környezetet teremtsek, amelyben jól érzi magát. Aztán minden reggel beviszem egy olyan intézménybe, ahol több mint százéves, vizes, salétromos falak, dohos szag, felázott épületrészek és málló vakolat fogadja. És 2026-ban ott tartunk, hogy ezeknek a gyerekeknek még egy normálisan megközelíthető, megfelelően fűtött beltéri mosdó sem magától értetődő“ - folytatta Facebook-posztját, amelyhez fotókat is csatolt.

Olvasói fotók

Mint leírta, ha egy gyermek vécére szeretne menni, akkor először is a benti cipőjét a kintire kell cserélnie (hideg időben kabátot is felvenni), majd az épületből át kell menni egy másik szárnyba a mosdóhoz - ahol a fűtést egy bedugható elektromos radiátorral próbálják megoldani. Miután végzett, visszasétál a saját termébe, leveszi a kabátját, és ismét cipőt cserél.

„Gondoljunk bele abba, hogy egy autista gyermek számára mit jelenthet egy ilyen procedúra. Egy olyan gyermek számára, akinek sok esetben éppen az átmenetek, a változások, az öltözés, a várakozás vagy a megszokott rutin megszakítása okozhat komoly nehézséget“ - teszi hozzá az elkeseredett édesanya.

„Számomra ez nem egyszerűen arról szól, hogy régi az épület. Ez arról szól, hogy mennyit érnek nekünk ezek a gyerekek. Nem márványpadlót, nem különleges szolgáltatásokat és nem kivételezést kérek, kérünk. Egy száraz, egészséges épületet. Egy normális mosdót. Fűtést. Biztonságot. Emberhez méltó körülményeket” - hangsúlyozza.

Úgy véli, ebben a helyzetben a szülőknek kell a hangjukat hallatniuk, hiszen a gyerekek nem tudnak saját maguk kiállni és megszólalni azért, ami nekik jár.

Fotó: Hraskó István, KecsUP Hírek

Az édesanya kiemelte: nem szeretne bárkit támadni, nem szeretne botrányt. “Csak” azt, hogy „végre valaki valóban nézze meg, milyen körülmények között töltik ezek a gyerekek a mindennapjaikat. És ne csak nézze meg. Tegyen is érte. Mert 2026-ban Magyarországon egy autista gyermeknek is jár a méltóság. Jár a biztonság. Jár az egészséges környezet. És nem fogadhatjuk el, hogy nekik kevesebb jusson csak azért, mert sokan közülük nem tudják saját maguk elmondani, hogy ez így nincs rendben.”

Móni megkeresésünkre mindezt azzal is kiegészítette, hogy természetesen nemcsak a saját lánya, hanem az összes érintett gyermek miatt állt ki a nyilvánosság elé.

“Mi egy nagy család vagyunk, ugyanazzal a ‘problémàval’” - tette hozzá.

Ugyan sokat költöttek rá, de “tarthatatlan a helyzet ebben az épületben“

A posztban leírt problémákkal kapcsolatban részletesen nyilatkozott megkeresésünkre Homoki Márta, a Kecskeméti EGYMI (Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény) főigazgatója.

Mint elmondta, a Szalag utcai ház a Klebelsberg Kuno-féle népiskola-építési program keretében épült az 1920-as évek második felében, tehát körülbelül száz éve. A Máriaváros „elöregedésével” az iskolába járó tanulók létszáma csökkent ebben az iskolában, így évről évre ott kapott termeket a Kecskeméti EGYMI jogelőd intézménye, míg végül az ingatlan teljes egészében a gyógypedagógiai és autizmus-specifikus ellátás szolgálatába állt.

„Az önkormányzati és a jelenlegi, tankerületi fenntartás alatt is nagyon komoly összegeket költöttek az épület korszerűsítésére, energetikai és funkcionális megújítására. Sosem fértünk el ebben az épületben, mindig csak átmeneti megoldás született az autista gyerekek ellátásával kapcsolatban. Mára valóban tarthatatlan a helyzet ebben az épületben. Kényszerből, méltatlan körülmények között öt autista csoportunk működik itt. Ez az ügyviteli helye a tagintézménynek, tehát a vezetőség és az iskolatitkárok is dolgoznak“ - mondta el Homoki Márta.

Arról is tájékoztatta portálunkat, hogy karbantartási munkálatok szinte minden évben zajlottak, a szigetelést azonban a legmodernebb technikával sem sikerült véglegesen megoldani (átvágták a falakat, fémlapokkal próbálták megakadályozni a vizesedést).

Olvasói fotók

„Megtörtént a kazáncsere, az udvarról megközelíthető mosdóban sajnos csak egy elektromos fűtőtest kialakítása volt megoldható. A tetőt és a csatornarendszert is többször javították“ - tudtuk meg az EGYMI főigazgatójától. Homoki Márta úgy véli, a legnagyobb probléma az épület száz éves kora és a műemlékjelleg.

„Véleményünk szerint ezt az épületet nem lehet már gazdaságosan gyógypedagógiai intézménnyé átalakítani, nagyon szeretnénk kiköltözni innen” - folytatta Homoki Márta.

Egyetlen lány mosdó fűtését oldották meg hősugárzóval, a többi helyiség fűthető. Az épületben két beltéri mosdó van a tanulók számára, ezekhez az udvarról nyíló két csoportszoba tanulói számára nem biztosított a közvetlen, fedett eljutás. A harmadik udvari teremhez tartozik egy beltéri mosdó.

„Végtelenül szomorú tény, hogy a Kecskeméti EGYMI Autizmus Centruma jelenleg hat működési helyen szétszórva kénytelen dolgozni. Több mint 160 gyermekünk 23 csoportban, Kecskemét különböző pontjain kapja meg a fejlesztést. Ez a széttagoltság a szülők életét is megnehezíti: sok családból két-három gyermek is hozzánk jár, így a reggeli csúcsforgalomban a város átautózása óriási teher számukra. De a szakmai munka megszervezése is emberfeletti feladat elé állítja a vezetőket: ha egy pedagógus megbetegszik, a helyettesítő kollégának nem a szomszéd terembe, hanem a város másik végébe kell átjutnia“ - beszélt Homoki Márta a szülők és a gyógypedagógusok kihívásairól.

Olvasói fotó

Az autizmussal élő gyermekek száma évről évre nő, 2020 óta szinte minden tanévben új csoportot nyitottak.

• Három évvel ezelőtt a Hunyadivárosba, a Kandó Kálmán utcai épületbe költözött három általános iskolai csoport (a hétvégi jótékonysági rendezvényen azért gyűjtöttek pénzt, hogy ezen a feladatellátási helyen legyen végre játszótér).
• Két éve a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában kapott helyet kettő, majd még plusz két osztály.
• A négy intézményegység közül egyedül az óvoda mondhatja el magáról, hogy egyetlen épületben kapott helyet.

„Óriási öröm számunkra, hogy a 2025/26-os tanévben végre méltó körülmények között, a Juhar utca 11. szám alatti lakásóvodában indulhatott el a munka. A tavalyi tanévben a Klebelsberg Központ részéről érkezett ugyan egy javaslat – miszerint konténerosztályokat telepítenének a Juhar utca 23. alatti udvarra –, és bár a segíteni akarást értékeljük, szakmailag nem támogathattuk a tervet. Egy ilyen lépés ugyanis a meglévő széttagoltságunkat nem szüntette volna meg, csupán ideiglenes tűzoltást jelentett volna a halaszthatatlan, végleges megoldás helyett” - magyarázta Homoki Márta.

Megkérdeztük arról is, van-e arra terv, hogy egy teljesen új vagy felújított épületbe költözzön az összes csoport?

„Konkrét ígérettel még nem rendelkezünk, de a tarthatatlan állapotokról mind az önkormányzat, mind a fenntartó tudomással bír“ - folytatta Homoki Márta.

Mint elmondta, számos egyeztetést folytattak Szemereyné Pataki Klaudia polgármesterrel, Engert Jakabné alpolgármesterrel és Pálfi Tamás tankerületi igazgatóval.

„Sőt maguk a szülők is többször személyesen emeltek szót a méltó körülményekért. Álláspontunk szakmailag szilárd: egy megyeszékhelyen csak olyan végleges épületmegoldást tudunk elfogadni, amely maradéktalanul szolgálja az autizmussal élő gyermekek speciális igényeit“ - jelentette ki az EGYMI főigazgatója.

Fotó: Hraskó István, KecsUP Hírek

Bár a városban vannak üres ingatlanok, a tárgyalások terén még egyik esetében sem sikerült eljutni a konkrét egyeztetésig.

Végül arról is érdeklődtünk, a fenntartó tankerületi központ vagy az önkormányzat részéről van-e ígéret felújításra?

„Mind saját tapasztalataink, mind a szakértői vélemények azt mutatják, hogy a jelenlegi épület felújítása gazdaságtalan, szerkezeti kötöttségei miatt pedig képtelen kiszolgálni a modern gyógypedagógia igényeit. A valódi megoldást egy olyan ingatlan jelentené, ahol a 23 csoportszoba mellett kényelmesen elférnek az egyéni fejlesztők, a tornaterem és a kiszolgáló helyiségek is. Nagy álmunk, hogy Kecskemét a nevében hordozott ‘Autista Mintaváros’ elveihez hűen a 3-tól 23 éves korosztályig minden autista gyermek és fiatal számára valóban méltó körülményeket biztosítson“ - emelte ki Homoki Márta.

Így látja a tankerület

Pálfi Tamás is válaszolt megkeresésünkre. A Kecskeméti Tankerületi Központ igazgatója úgy fogalmazott, hogy az Autizmus Centrum Szalag utcai épületének állapota “a korábbi többszöri felújítási és javítási munkálatok ellenére sem hozott megnyugtató javulást”.

“A több mint 100 éves épületen folyamatosan javításokat végez a Tankerületi Központ, de sajnos csak rövidtávú és csak az épületek egy részében lehet eredményeket elérni. Többször egyeztettünk a helyi önkormányzattal is a megoldási lehetőségekről. Ennek részeredményeként sikerült az óvodai csoportokat a Juhar utca 11. szám alatti épületbe elhelyezni, ami tiszta, szép és rendezett környezetet biztosít az óvodások számára, de a tagintézmény széttagoltságát és a Szalag utca mentesítését nem tudja megoldani” - mondta Pálfi Tamás is.

Akárcsak Homoki Márta, ő is úgy véli, hogy a részleges javítások és felújítások csak ideiglenesen javítanak a helyzeten, az épület teljeskörű felújítása erre a funkcióra gazdaságtalan.

“Az igazi, hosszútávú megoldás egy olyan iskolaépület lenne, ahol a tagintézmény minden intézményegysége elhelyezhető, megfelelő környezetet teremtve a gyermekek és tanulók számára. Folyamatosan egyeztetünk az érintettekkel és a helyi városvezetéssel a probléma hosszútávú megoldásán” - nyilatkozta a tankerületi igazgató.

Fotó: Hraskó István, KecsUP Hírek

Az önkormányzat részéről Takács Valentina kommunikációs vezető úgy nyilatkozott, hogy a városvezetés folyamatos kapcsolatban van a Kecskeméti Tankerületi Központtal, ismerik a problémákat. Mint közölte, az önkormányzat a tankerület vagyonkezelésébe adta a Szalag utcai épületet.

„A szerződésben szerepel, hogy a tankerület gondoskodik egyebek között az állagmegóvásról, karbantartásról, felújításról. Egyébként a köznevelési törvény is kimondja, hogy ilyen esetekben e kötelezettségek nem a tulajdonos önkormányzatot, hanem az államot terhelik“ - mondta el az önkormányzat kommunikációs vezetője. Hozzétette: jelenleg az önkormányzat és a tankerület is abban látja a megoldást, hogy az Autista Centrum számára egy megfelelőbb épületet találjanak.

Nóri édesanyjával és édesapjával / fotó: Szilvásiné Lövei Móni

Milyen az élet egy autizmussal élő gyermekkel?

Szilvásiné Lövei Mónival kislányáról és arról is beszélgettünk, milyen kihívásokkal szembesül nap mint nap egy család, amelyben autizmussal élő gyermekről gondoskodnak.

„Nórika tizenötödik éves, nem beszélő autista kislány. Másfél-két éves kora körül kezdtük észrevenni, hogy valamiben más, mint a többi gyermek. Hároméves korában kaptuk meg a diagnózist: Nóri autista. Az első néhány évünk nagyon nehéz volt. Naponta többször voltak 20–25 perces kitörései, amelyek sokszor teljesen váratlanul jöttek. Egy egyszerű bevásárlás vagy egy játszóterezés is komoly kihívást jelentett. Nóri sokat sírt, hangos volt, mi pedig próbáltuk megtanulni, hogyan értsük meg őt akkor is, amikor ő nem tudja szavakkal elmondani, hogy mi történik benne“ - idézte fel az édesanya.

Nórinak olyan változások is óriási nehézséget jelentettek, amelyekre más talán nem is gondolna. Egy évszakváltás például hetekre felboríthatta a család mindennapjait.

„Amikor a szandálról át kellett térni a zoknira és a zárt cipőre, az akár két hét sírást, küzdelmet és folyamatos szoktatást jelentett. Ezért is vagyok mérhetetlenül hálás azoknak a fejlesztőknek és szakembereknek, akik az évek során Nóri mellett álltak“ - hangsúlyozta az édesanya.

A Juhar utcai intézménybe könnyen ment a beszokás, Nóri már a harmadik napon mosolyogva, nagy léptekkel ment be.

„Anyaként ezt soha nem fogom elfelejteni. Tudtam, hogy jó helyen van, és hogy olyan emberek veszik körül, akik értik őt. Az ott dolgozók rengeteget tettek azért, hogy Nóri mindennapjai könnyebbek legyenek. És ennek az eredménye látszik is. Míg kicsiként naponta többször voltak komoly kitörései, ma már előfordul, hogy csak heti egy van, és sokszor azt is például a fésülködés váltja ki. Ugyanilyen ritkán egyik pillanatról a másikra elkezd sírni, sokszor ezt sikítással egyben“ - folytatta Móni.

Nóri nem beszél, ezért a kommunikációja is más. Az iskolában kártyákkal kommunikál, otthon viszont a család nem, ugyanis nagyjából megtanulták olvasni a kislány jelzéseit, mozdulatait, a tekintetét, a reakcióit.

A hétköznapjaik az édesanya szerint egyébként kívülről talán teljesen hétköznapinak tűnnek. Hétfőtől péntekig reggel nyolc óra körül viszi iskolába, és délután egy és fél kettő között megy érte.

„Csakhogy egy autista gyermek életében egy olyan változás, mint amilyen most történt velünk, amikor a Juhar utcából átkerültünk a Szalag utcába, egészen mást jelenthet. Nóri most nagyon feszült. Három napig egyetlen falatot sem volt hajlandó enni. Ő nem tudja azt mondani nekem: ‘Anya, félek. Nem ismerem ezt a helyet. Nem tudom, mi fog történni velem.’ Nála a feszültség máshogy jelenik meg. Amikor fél, befogja a fülét. Az elmúlt napokban úgy mentünk az iskolába, hogy végig befogta a fülét. Én pedig pontosan tudom, hogy ez nála mit jelent. Az idegen, ismeretlen, még meg nem szokott helyzetekre így reagál. Talán ezért is olyan nehéz kívülállóként megérteni, mit jelent egy nem beszélő autista gyermek számára egy változás. Ő nem fogja elmesélni, hogy fél. A viselkedésével mondja el“ - magyarázta Móni.

Nóri édesanyjával

„Nóri alapvetően egy hihetetlenül kedves, szerethető és – én legalábbis így látom – rettenetesen boldog kislány. Nagyon sokat mosolyog. Nagyon szeret szeretgetni bennünket, csak éppen a saját módján. Nála a szeretet és a bizalom egyik legszebb jele az, amikor a szájával és a kis kezével simogatja az orrunkat vagy a homlokunkat. Ez az ő ölelése. Az érintést elfogadja, de azt, hogy valaki klasszikusan átölelje, már kevésbé. Nagyon ritkán engedi. De amikor odajön hozzánk, és megsimogatja az orrunkat vagy a homlokunkat, mi pontosan tudjuk, mit mond. Azt, hogy szeret. Azt, hogy bízik bennünk. Azt, hogy biztonságban érzi magát mellettünk. Nóri nem beszél. De ettől még nagyon sok mindent elmond. Csak meg kell tanulni az ő nyelvén érteni.”