„A falig el fogunk menni azért, hogy megoldás szülessen. Nem politikai csatákat szeretnénk, nem bűnbakokat keresünk, és nem a konfliktus kedvéért beszélünk erről“ - tette világossá álláspontját a KACAJ - Kecskeméti Autizmus Centrum Alapítvány Jótevői - a Szalag utcai korszerűtlen és szűkös épület kapcsán.
Mint arról beszámoltunk, a napokban rengetegen megosztották egy kecskeméti édesanya posztját, amelyben arról számolt be: a kecskeméti Autizmus Centrumban sok helyen vizesek, salétromosak a falak, dohos a levegő, mállik a vakolat, a gyerekeknek nem áll rendelkezésükre egy megfelelően fűtött beltéri mosdó, egy másik épületbe kell átmenniük mosdózni. A Kecskeméti EGYMI főigazgatója, Homoki Márta a KecsUP Híreknek elmondta: önkormányzati és a tankerületi fenntartás alatt is komoly összegeket költöttek a száz éves épület korszerűsítésére, energetikai és funkcionális megújítására.
„Sosem fértünk el ebben az épületben, mindig csak átmeneti megoldás született az autista gyerekek ellátásával kapcsolatban. Mára valóban tarthatatlan a helyzet ebben az épületben. Kényszerből, méltatlan körülmények között öt autista csoportunk működik itt” - hívta fel a figyelmet Homoki Márta.
Hirdetés
Ő és Pálfi Tamás, a Kecskeméti Tankerületi Központ igazgatója is kijelentette: az épületet nem lehet már gazdaságosan gyógypedagógiai intézménnyé átalakítani, az igazi, hosszútávú megoldás egy olyan iskolaépület lenne, ahol az Autizmus Centrum minden csoportja helyet kapna - ugyanis jelenleg hat különböző működési helyen kénytelenek dolgozni.
Az ügyben kedden bejegyzést tett közzé Facebook-oldalán a KACAJ, azaz a Kecskeméti Autizmus Centrum Alapítvány Jótevői. Az alapítványt 2024 decemberében hozták létre, céljai az autizmussal kapcsolatos nevelés, oktatás, családsegítés és ezen feladatok fejlesztése. Hosszútávú terveik között szerepel, hogy két működési helyre játszóteret építhessenek az autizmussal élé gyermekeknek, ezügyben szervezték meg például az elmúlt hétvégén a jótékonysági kertmozit és pikniket a Petőfi Parkban.

Az Autizmus Centrum épülete a Szalag utcában / fotó: Hraskó István, KecsUP Hírek
Hirdetés
A KACAJ szerint a cikkünkben leírt állapotokról nem szabad hallgatni.
„Mert számunkra ez az ügy soha nem pusztán egy épületről, intézményi problémáról vagy számokról szól. Nekünk ezek mögött a mondatok mögött gyerekek vannak. Arcok, történetek, családok“ - hangsúlyozták.
Köztük Nóri is, az ominózus Facebook-posztot megfogalmazó Szilvásiné Lövei Mónika kislánya, aki ugyancsak a Szalag utcai épületben tanul. A KACAJ kiemelte a KecsUP-nak nyilatkozó édesanya szerepét és kiállását.
„Móni ugyanis olyan dolgot vállalt az elmúlt napokban, amihez nagyon nagy bátorság kell. Egy édesanya ösztönösen védi a gyermekét, óvja a világ kíváncsi tekintetétől, és sokszor még a hozzá legközelebb állóknak is nehezen beszél azokról a pillanatokról, amelyek a leginkább fájnak. Móni mégis úgy döntött, hogy megosztja a családjuk történetét, és ezzel megmutatja mindazt, amit kívülről talán lehetetlen igazán megérteni. Beszélt a nehéz első évekről, a félelmekről, a küzdelmekről, és arról is, milyen az, amikor az ember gyermeke nem tudja szavakkal elmondani, hogy mi történik benne” - írta az alapítvány.
Hirdetés
Nóri ugyanis nem beszél, nem tudja azt mondani az édesanyjának, hogy fél, hogy szorong, vagy hogy valami számára elviselhetetlen. Édesanyja azonban megtanulta az ő nyelvét, érteni a tekintetét, a mozdulatait, a hallgatását, a sírását és azokat az apró jeleket, amelyek mások számára talán fel sem tűnnének.

Nóri édesanyjával / olvasói fotók
„Pontosan tudja, hogy amikor Nórika befogja a fülét, amikor nem eszik, amikor feszült vagy egyik pillanatról a másikra sírni kezd, azzal valamit elmond. Csak éppen nem szavakkal. És éppen ezért olyan fájdalmas ez a történet. Mert ezeknek a gyerekeknek nincs lehetőségük arra, hogy kiálljanak, és elmondják: nem akarunk dohos, penészes, salétromos falak között eltölteni minden napunkat. Nem tudják elmagyarázni, milyen érzés számukra egy olyan környezetben lenni, amely már ránézésre sem méltó ahhoz, hogy gyermekek mindennapjainak helyszíne legyen. Nekünk viszont van hangunk. És kötelességünk használni, hiszen a KACAJ Alapítvány zászlajára tűzte a Kecskeméti EGYMI Autizmus Centrumában cseperedő gyermekek sorsát” - írták.
Hirdetés
Az alapítvány szerint Nórika története talán segít másoknak is megérteni, hogy amikor ezekről a körülményekről beszélünk, akkor gyerekek mindennapjairól van szó. Ráadásul olyan gyerekek életéről, akiknek különösen nagy szükségük lenne biztonságra, kiszámíthatóságra és egy olyan környezetre, ahol megfelelő körülmények között fejlődhetnek.
Az alapítvány háláját és köszönetét fejezte ki az édesanyának bátorságáért, bizalmáért és hogy hangot adott sok olyan gyermeknek és családnak is, akik nap mint nap hasonló félelmekkel és küzdelmekkel élnek. És hálásak a Szövetség önkormányzati képviselőjének, Siposné Bodrozsán Alexandrának is, „aki nem engedte, hogy ez az ügy csendben maradjon, közéleti és szakmai pályafutása során már többször megmutatta, hogy nem fordítja el a fejét, amikor olyan emberek kerülnek nehéz helyzetbe, akik sokszor saját maguk nem tudnak kiállni és elmondani, mi történik velük”.
„Mi pedig szeretnénk világosan kimondani, hogy nem fogjuk elengedni ezt az ügyet. A falig el fogunk menni azért, hogy megoldás szülessen. Nem politikai csatákat szeretnénk, nem bűnbakokat keresünk, és nem a konfliktus kedvéért beszélünk erről. Mi megoldást szeretnénk, mert ennek az egész történetnek nem lehet más középpontjában, mint azok a gyerekek, akiknek az érdekében mindannyiunknak kötelességünk cselekedni. Méltó körülményeket szeretnénk nekik. Olyan helyet, ahol nem dohos, penészes és salétromos falak között kell eltölteniük a napjaikat. Olyan környezetet, amely valóban alkalmas arra, hogy ezek a gyerekek biztonságban legyenek, fejlődhessenek, tanulhassanak és egyszerűen csak gyerekek lehessenek” - hangsúlyozta a KACAJ.
Hirdetés

